Luna–19

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A Luna–19 (E-8LS-202-, Луна-19) (oroszul: Hold) harmadik nemzedékű szovjet automatikus holdszonda.

Küldetés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Feladata a Hold megközelítése – körpályára állás, Hold-talaj felderítése gamma-sugárzás-mérésekkel, nagy felbontóképességű panorámafelvételek készítése, mikrometeorit-sűrűségi, rádiós magassági és hullámterjedési mérések, kozmikus sugárzásvizsgálatok végrehajtása, valamint a Hold gravitációs és mágneses terének tanulmányozása. Repülés közben a kozmikus sugárzás, a napszél, a mikrometeoritok, az interplanetáris anyag és a Hold mágneses terének vizsgálata.

Jellemzői[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Építette és üzemeltette az OKB–1 (oroszul: Особое конструкторское бюро №1,- ОКБ-1), később Lavocskin-tervezőiroda.

1971. szeptember 28-án a Bajkonuri indítóbázisról, a négylépcsős, az emelkedést segítő szilárd hajtóanyagú segédrakéták párhuzamos elrendezésével, egy Proton-K/D hordozórakétával (8K78K) állították Föld körüli parkolópályára. Felépítése, szerkezete megegyezett a Luna–17 űrszondával. Műszerezettségét tekintve a korábbi holdszputnyikok továbbfejlesztett változata. Az orbitális egység pályája 88.8 perces, 51.6 fokos hajlásszögű, elliptikus pálya adatai perigeuma 172 kilométer, az apogeuma 260 kilométer volt. Az utolsó fokozat hajtóművének újraindításával segíették elérni szökési sebességet. Három ponton stabilizált (Föld, Hold és Nap központú) űreszköz. A repülési idő 4,4 nap volt. Hasznos tömege 5600 kilogramm.

Szeptember 29-én és október 1-jén hajtottak végre pályakorrekciót.

Október 2-án végrehajtott fékezést követően Hold körüli körpályára állították. Hold körüli pályaadatai: keringési ideje 2 óra 2 perc, 40,6 fokos hajlásszög, periszelénium (a Holdhoz legközelebb eső pontja, első forgásnál: 140 kilométer) és az aposzelénium (a Holdtól legtávolabb eső pontja, első forgásnál 140 kilométer). Nem tartalmazott leszálló egységet, a Lunohod üsttartáját szilárdan rögzítették. Élettartamát napelemei, kémiai akkumulátorai, valamint a rádióizotópos hőforrása, a nagy hajtóanyag-tartalék (pályakorrekciók segítése) tette megbízhatóvá.

Október 4-én pályakorrekciót végeztek. Hold körüli pályaadatai: keringési ideje 2 óra 1 perc, 40,6 fokos hajlásszög, periszelénium (a Holdhoz legközelebb eső pontja, első forgásnál: 127 kilométer) és az aposzelénium (a Holdtól legtávolabb eső pontja, első forgásnál 135 kilométer).

Hold körüli pályaadatai: keringési ideje 2 óra 11 perc, 40,7 fokos hajlásszög, periszelénium (a Holdhoz legközelebb eső pontja, első forgásnál: 77 kilométer) és az aposzelénium (a Holdtól legtávolabb eső pontja, első forgásnál 385 kilométer). Több mint egy évig folytatta a meghatározott tudományos programját, 4000-szer kerülte meg a Holdat, 1000 rádiókapcsolatot létesítettek vele.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Luna–19. zarya.info. (Hozzáférés: 2013. február 3.)
  • Luna–19. skyrocket.de. (Hozzáférés: 2013. február 3.)
  • Luna–19. ib.cas.cz. (Hozzáférés: 2013. február 3.)
  • Luna–19. nasa.gov. (Hozzáférés: 2013. február 3.)

Elődje:
Luna–18

Luna-program
1969–1976

Utódja:
Luna–20