Molnyija hordozórakéta

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Molnyija
Molniya-8K78M.svg
A Molnyija–M hordozórakéta jellegrajza

GRAU-kód 8K78
Változat Molnyija–M
Funkció űrhajózási hordozórakéta
Gyártó CSZKB-Progressz
Tervező OKB–1
Fő üzemeltetők  Szovjetunió
 Oroszország
Szolgálatba állítás 1960
Szolgálatból kivonva 2010

AA Molnyija (orosz betűkkel: Молния, GRAU-kódja: 8K78) az R–7 rakétacsaládba tartozó négyfokozatú szovjet űrhajózási hordozórakéta. A Vosztok rakétából fejlesztették ki.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az OKB–1 tervezőirodában fejlesztették ki 1960-ban a marsszondák indításához. A fejlesztési munka 1960 januárjában indult és az előzetes tervek már májusra elkészültek. Sorozatgyártását a kujbisevi CSZKB-Progressz vállalat végezte. A hordozórakéta alapja a kétfokozatú R7 interkontinentális ballisztikus rakéta. A rakéta harmadik fokozata (I blokk) az R9A interkontinentális ballisztikus rakéta második fokozatának konstrukcióján és hajtóművén alapul, míg a negyedik fokozat (L blokk) a Luna hordozórakéta harmadik fokozatán alapult, de utóbb új hajtóművet kapott.

Első indítására 1960. október 10-én került sor a bajkonuri űrrepülőtérről. Fő feladata űrszondák és nagy magasságú pályán keringő műholdak pályára állítása volt. Az 1960-as években főként ezt a hordozórakétát használták a Mars és a Vénusz tanulmányozására indított szovjet bolygóközi űrszondák indításához, illetve a Holdra indított szondákhoz (a Luna–4-től a Luna–14-ig tartó sorozathoz). Később a Molnyija távközlési műholdak pályára állítására, valamint a Prognoz kutató műholdakhoz és több, Koszmosz jelzéssel repült katonai műholdhoz is alkalmazták.

Az 1960-as évek közepén modernizálták, a rakéta első és második fokozata új hajtóműveket kapott. A modernizált változat típusjelzése Molnyija–M (GRAU-kódja: 8K78M) lett. Az 1960-as évek végétől főként távközlési műholdak indítására alkalmazták. 1970. február 19-én indították először a Pleszeck űrrepülőtérről. Később az indítások többsége, összesen 229 indítás Pleszeckből történt.

Egy alkalommal végeztek kereskedelmi indítást a típussal, amikor 1995 decemberében ezzel a rakétával állították pályára az indiai Iris–1C Nap-kutató műholdat. Az utolsó, már Molnyija–M változatú rakétát 2010. szeptember 30-án indították, szintén Pleszeckből. Feladatkörét a Fregat rakéta-végfokozattal ellátott Szojuz–2 hordozórakéta vette át.

A Molnyija szolgált alapul a későbbi háromfokozatú Voszhod és Szojuz hordozórakéták kifejlesztéséhez.

Műszaki jellemzői[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]