Luna–13

Luna–13
A Luna–13 leszálló egysége
Ország	Szovjetunió
Űrügynökség	Szovjetunió
Cég	NPO Lavocskin
Gyártó	NPO Lavocskin
Küldetés típusa	sima leszállás a Holdon
NSSDC ID	1966-116A
Küldetés
Célégitest	Hold
Indítás dátuma	1966. december 21.
Indítás helye	Bajkonuri űrrepülőtér
Hordozórakéta	Molnyija–M
A Wikimédia Commons tartalmaz Luna–13 témájú médiaállományokat.

A Luna–13 szovjet második generációs E–6M típusú űrszonda, melyet a Luna-program keretében indítottak. Az űrszonda feladata a Holdra történő sima leszállás volt.

Küldetés

Tervezett feladat a Hold megközelítése – sima leszállás, felületének fényképezése, repülés közben a kozmikus sugárzás, a napszél, a mikrometeoritok, az interplanetáris anyag és a Hold mágneses terének vizsgálata.

Jellemzői

E–6M típusú űrszonda, melyet a Lavocskin vállalat fejlesztett ki és épített.

1966. december 21-én a bajkonuri indítóbázisról egy háromlépcsős, párhuzamos elrendezésű Molnyija hordozórakétával (8K78) állították Föld körüli parkolópályára. Az orbitális egység pályája 88,4 perces, 51,8 fokos hajlásszögű, az elliptikus pálya adatai: perigeuma 171 kilométer, apogeuma 223 kilométer. Az utolsó fokozat hajtóművének újraindításával elérte a szökési sebességet. Három ponton stabilizált (Föld, Hold és Nap központú) űreszköz. Hasznos tömege 1700 kilogramm. December 22-én pályakorrekciót hajtottak végre a hideggáz-fúvókák segítségével. Teljesen megegyezett a szintén E–6M típusú Luna–9 űrszondával.

Felépítése: szállítóegység, vezérlőegység, csillagérzékelő tájolás, orientációs gáztartály és hideggáz-fúvókák, kormányhajtóművek; fékezőegység, üzemanyagtartályok és a fékező hajtómű; leszállóegység (felszíni szonda), magasságmérő radar, az asztroorientációs rendszer elektronikája, valamint az optikai-mechanika, rádiórendszer, antennák, valamint egy sugárdetektor.

December 24-én 79,7 órás repülés után a Viharok Óceánja medencében, egy névtelen kráterben 400 kilométerre a Luna–9 leszállási helyétől landolt, az Oceanus Procellarum medence belsejében. Az energiaellátást vegyi akkumulátorok biztosították.

Kutatási feladata: adatgyűjtésével elősegíteni a Holdra történő sima leszállás további megvalósítását. Az alapműszereken kívül 3 darab akcelerométerből álló dinamográffal, 2 darab panoráma-felvevőkamerával is ellátták. Látóterébe 1,5 méteres kihajtható tartósínen céziumizotópos gamma-sugaras sűrűségmérőt és talaj-szilárdságmérő penetrométert helyeztek el. Az első helyszíni talajvizsgálatokat (szilárdság, sűrűség) hajtotta végre.

A felszíni szondával egy héten át 9 alkalommal létesítettek összeköttetést. A felvevő kamerák közül csak az egyik üzemelt, 5 panorámaképet készített. Az utolsó kapcsolat a szondával december 30-án volt.

Leszállóegység

• fékező rakétarész a szükséges üzemanyaggal
• légzsák-rendszer, biztosította a – hordozóegységből – ledobott műszeres egység épségét
• a leszállóegységből négy szárny nyílott ki, biztosítva a stabil helyzetet, egyben antennaként szolgálva
• a légmentesen lezárt, 112 kilogramm tömegű, 60 centiméteres gömbtartály tartalmazta: az akkumulátoros erőforrást, a hőellenőrzőt, a televíziós egységet és a forgó tükörmechanikát, az optikai ablakot, sugárzásdetektort, rádió adó-vevő berendezést, vezérmű-egységet, külső felületén a 4 darab rúdantennát
• stabilizált állapotban a televíziós kamerák tükörrendszer segítségével fényképezték környezetét, elektronikus feldolgozás után antennájával sugározta vevőállomásaira a képeket

Források

• (1970) „újságcikk”. Repülés (folyóirat) 1970. XXIII. évfolyam 12. szám.  
• Űrhajózási lexikon. Főszerk. Almár Iván. Budapest: Akadémiai – Zrínyi. 1981. ISBN 963 05 2348 5

Külső hivatkozások

• Luna–13. zarya.info. [2022. július 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. január 18.)
• Luna–13. astronautix.com. (Hozzáférés: 2013. január 18.)
• Luna-13. skyrocket.de. (Hozzáférés: 2013. január 18.)
• Luna-13. ib.cas.cz. [2013. október 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. január 18.)

Elődje: Koszmosz–12

Luna-program 1963–1968

Utódja: Koszmosz–159