Luna–11

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Luna–11
Luna-11 12.jpg
A Luna–9 a Magyar Posta bélyegén

Ország  Szovjetunió
Küldetés típusa Orbiter
NSSDC ID 1966-078A
Küldetés
Célégitest Hold
Indítás dátuma 1966. augusztus 24.
Indítás helye Bajkonuri űrrepülőtér 31. indítóállása
Hordozórakéta Molnyija
Pályára állás a Hold körül 1966. augusztus 28.
A rádiókapcsolat megszakadása az akkumulátorok lemerülése miatt 1966. október 1.
Az űrszonda
Tömeg 3616 kg

A Luna–11 (E-6LF-101) (oroszul: Hold) második nemzedékű szovjet holdautomata a Luna-program része. A Hold második mesterséges bolygója lett.

Küldetés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tervezett feladat a Hold megközelítése – körpályára állás, felületének fényképezése és a Hold körüli térség kutatása. Repülés közben a kozmikus sugárzás, a napszél, a mikrometeoritok, az interplanetáris anyag és a Hold mágneses terének vizsgálata.

Jellemzői[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Építette és üzemeltette az OKB–1 (oroszul: Особое конструкторское бюро №1,- ОКБ-1), később Lavocskin-tervezőiroda.

1966. augusztus 24-én a Bajkonuri indítóbázisról, egy háromlépcsős, párhuzamos elrendezésű Molnyija hordozórakétával (8K78) állították Föld körüli parkolópályára. Az orbitális egység pályája 88.12 perces, 51.86 fokos hajlásszögű, elliptikus pálya adatai perigeuma 177 kilométer, az apogeuma 190 kilométer volt. Az utolsó fokozat hajtóművének újraindításával segítették elérni szökési sebességet. Három ponton stabilizált (Föld, Hold és Nap központú) űreszköz. Hasznos tömege 1640 kilogramm. Augusztus 26-án pályakorrekciót hajtottak végre a hideggázfúvókák segítségével. Teljesen megegyezett a Luna–10 űrszondával.

Felépítése: szállító valamint fékező egység - vezérlőegység,- csillagérzékelő (tájolás),- orientációs gáztartály és hideggáz fúvókák,- kormányhajtóművek; fékező egység - üzemanyagtartályok és a fékező hajtómű. Az önálló holdszputnyik belsejében - rádiórendszer (adó-vevő),- vezérmű,- áramforrások,- hőszabályzó,- antennák; felületén – plazmadetektor,- radiométer,- szcintillációs gamma- spektrométer,- magnetométer, rásiócsillagászati eszköz. Áramellátását vegyi akkumulátorok biztosították.

Augusztus 27-én végrehajtott fékezést követően 20 másodperccel levált az önálló holdszputnyik, Hold körüli pályára állt. Keringési ideje 2 óra 50 perc volt. A Hold körüli pályaadatai: 27 fokos hajlásszög, periszelénium (a Holdhoz legközelebb eső pontja, első forgásnál: 160 kilométer) és az aposzelénium ( a Holdtól legtávolabb eső pontja, első forgásnál 1200 kilométer). Az alapkutatáson túli feladata további adatgyűjtés a Holdra történő sima leszállás megvalósításához. Két hónapon keresztül működött, 227 Hold körüli fordulat alatt 137 rádiókapcsolatot létesített. 39 napos élettartamot követően, az akkumulátorok kimerülése miatt az utolsó kapcsolat október 1-jén volt.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Luna–11. zarya.info. (Hozzáférés: 2013. január 18.)
  • Luna–11. astronautix.com. (Hozzáférés: 2013. január 18.)
  • Luna-11. skyrocket.de. (Hozzáférés: 2013. január 18.)
  • Luna-11. ib.cas.cz. (Hozzáférés: 2013. január 18.)

Elődje:
Koszmosz–10

Luna-program
1963–1968

Utódja:
Luna–12