Luna–14

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A Luna–14 (E-6LS-113) (oroszul: Hold) második nemzedékű szovjet holdautomata a Luna-program része. A Hold mesterséges bolygója lett.

Küldetés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tervezett feladat a Hold megközelítése – körpályára állás, felületének fényképezése és a Hold körüli térség kutatása. Repülés közben a kozmikus sugárzás, a napszél, a mikrometeoritok, az interplanetáris anyag és a Hold mágneses terének vizsgálata.

Jellemzői[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Építette és üzemeltette az OKB–1 (oroszul: Особое конструкторское бюро №1,- ОКБ-1), később Lavocskin-tervezőiroda.

1968. április 7-én a Bajkonuri indítóbázisról, egy háromlépcsős, párhuzamos elrendezésű Molnyija hordozórakétával (8K78) állították Föld körüli parkolópályára. Az orbitális egység pályája 88.78 perces, 51.78 fokos hajlásszögű, elliptikus pálya adatai perigeuma 189 kilométer, az apogeuma 242 kilométer volt. Az utolsó fokozat hajtóművének újraindításával segíették elérni szökési sebességet. Három ponton stabilizált (Föld, Hold és Nap központú) űreszköz. Hasznos tömege 1700 kilogramm. Április 8-án pályakorrekciót hajtottak végre a hideggázfúvókák segítségével. A holdautomatta teljesen megegyezett a Luna–12 űrszondával.

Felépítése: szállító valamint fékező egység - vezérlőegység,- csillagérzékelő (tájolás),- orientációs gáztartály és hideggáz fúvókák,- kormányhajtóművek; fékező egység - üzemanyagtartályok és a fékező hajtómű. Az önálló holdszputnyik belsejében - rádiórendszer (adó-vevő),- vezérmű,- áramforrások,- hőszabályzó,- antennák; felületén – plazmadetektor,- radiométer,- szcintillációs gamma- spektrométer,- magnetométer, rásiócsillagászati eszköz. Áramellátását vegyi akkumulátorok biztosították.

Április 10-én végrehajtott fékezést követően a műszertartály nem vált el a hordozó egységtől, Hold körüli pályára állt. Keringési ideje 2 óra 40 perc volt. A Hold körüli pályaadatai: 42 fokos hajlásszög, periszelénium (a Holdhoz legközelebb eső pontja, első forgásnál: 160 kilométer) és az aposzelénium (a Holdtól legtávolabb eső pontja, első forgásnál 870 kilométer). Az alapkutatáson túli feladata további adatgyűjtés a Holdra történő sima leszállás megvalósításához. Tartalmazott egy teszt Lunohod-egységet, a Lunohod-program elősegítésére. 176 Hold körüli fordulat alatt 97 rádiókapcsolatot létesített. Az utolsó kapcsolat a szondával április 30-án volt.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Luna–14. zarya.info. (Hozzáférés: 2013. január 19.)
  • Luna-14. skyrocket.de. (Hozzáférés: 2013. január 19.)
  • Luna-14. ib.cas.cz. (Hozzáférés: 2013. január 19.)

Elődje:
Luna E–6LS–112

Luna-program
1963–1968

Utódja:
Luna E–8–201