Luna–2
| Luna–2 | |
 |
|
|
|
|
| Ország |  Szovjetunió |
| Küldetés típusa | becsapódás |
| NSSDC ID | 1959-014A |
| Küldetés | |
| Célégitest | Hold |
| Indítás dátuma | 1959. szeptember 12. 06:39:42 UTC |
| Hordozórakéta | Vosztok–L |
| Becsapódás | 1959. szeptember 13. 21:02:24 UTC |
| Az űrszonda | |
| Tömeg | 390,2 kg |
| Leszállás helye | 29,1°É 0°Ny |
A Luna–2 (Luna E–1–6) (nemzetközi sajtóban esetenként: Lunyik-2) a szovjet Luna-program második, Hold felé indított űrszondája. Az első űrszonda, amely elérte a Hold felszínét.
Tartalomjegyzék |
Küldetés [szerkesztés]
Tervezett feladat a Hold megközelítése-eltalálása, a kozmikus sugárzás, a napszél, a mikrometeoritok, az interplanetáris anyag és a Hold mágneses terének vizsgálata. Szeptember 12-én hajnalban, úton a Hold felé 156 000 kilométerre nitrogéngázt engedett ki a világűrbe, amit a Földről 5-6 percig lehetett megfigyelni, illetve lehetőség volt a röppálya vizuális mérésére.
Jellemzői [szerkesztés]
Építette és üzemeltette az OKB–1 (oroszul: Особое конструкторское бюро №1,- ОКБ-1).
Három alkalommal (szeptember 6-án, szeptember 8-án és szeptember 9-én kellett az indítást félbeszakítani. 1959. szeptember 12-én a Bajkonuri űrrepülőtér indítóállomásról egy párhuzamos elrendezésű, háromlépcsős R–7 Szemjorka típusú interkontinentális rakétából továbbfejlesztet, Vostok–2 típusú hordozórakétával indították pályára. Közvetlen felemelkedéssel érték el a szökési sebességet. Hasznos tömege 390 kilogramm volt, mérete és formája tekintetében megegyezik a Luna–1-el.
Szeptember 13-án, 39,5 órás repülés után 3,3 kilométer/órás sebességgel becsapódott a Holdba. A becsapódási pontot a Palus Putredinus régióban nagyjából a 0° hosszúsági és 29,1° északi szélességi pontra becsülték. A becsapódási porfelhőt az MTA Csillagvizsgáló Intézetében, a Szabadság-hegyen, a svédországi Upsalában illetve Ill Márton csillagász vezetésével a Bajai Obszervatóriumban vizuális megfigyeléssel detektálták.[1]
Műszerei által időbeli változásokat mért az elektronfluxusban és az energiaspektrumban a földi külső sugárzási övezeten belül. A Holdnál nem talált sugárzási övezetet, sem jelentős mágneses teret. A Luna–2-t három komponensű magnetométerrel látták el, hasonlóan, mint a Luna–1-et. A mérési eredmények a földi sugárzási övezetekben hasonlóak voltak a Luna–1-ével. 33,5 órai repülés után érte el a Holdat, becsapódásnál a holdi mágneses tér erősségének felső értékét a felszínen 100 gammára becsülte.
Forrás [szerkesztés]
- Almár Iván: Űrhajózási Lexikon – 1981. Akadémia Kiadó/Zrínyi Katonai Kiadó ISBN 963-05-2348-5
- ↑ szerk.: Hegedüs Tibor, Jäger Zoltán, József Rita, Vaskúti György: Csillagászat Baján A bajai csillagászat 50 éve, Borbás Mihály, Ill Márton, 2000, Ártér könyvek VI., Baja: Ártér Alapítvány, 16. o. ISBN ISSN 115-6930
Külső hivatkozások [szerkesztés]
- Sarló-kalapács a Holdon: 45 éve startolt a Lunyik-2 (2004. szeptember 13.) Luna-2. urvilag.hu. (Hozzáférés: 2012. november 18.)
- Luna-2. zarya.info. (Hozzáférés: 2012. november 18.)
- Luna-2. lib.cas.cz. (Hozzáférés: 2013. január 11.)
|
Elődje: |
Luna-program |
Utódja: |
|
|||||
