Luna–4

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Luna–4
Ország  Szovjetunió
Küldetés típusa megközelítés
NSSDC ID 1963-008B
Küldetés
Célégitest Hold
Indítás dátuma 1963. április 2. 08:04:00 UTC
Indítás helye Bajkonuri űrrepülőtér, 1. indítóállás
Hordozórakéta R–7 Szemjorka
Az űrszonda
Tömeg 1422 kg

A Luna–4 (Luna E–6–3) (oroszul: Hold) második nemzedékű szovjet holdautomata a Luna-program része.

Küldetés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tervezett feladat a Hold megközelítése – sima leszállás, felületének fényképezése, repülés közben a kozmikus sugárzás, a napszél, a mikrometeoritok, az interplanetáris anyag és a Hold mágneses terének vizsgálata.

Jellemzői[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Építette és üzemeltette az OKB–1 (oroszul: Особое конструкторское бюро №1,- ОКБ-1).

1963. április 2-án startolt a Bajkonuri indítóbázisról, egy háromlépcsős, párhuzamos elrendezésű Molnyija hordozórakétával (8K78) állították Föld körüli parkolópályára. Az orbitális egység pályája 87.98 perces, 64.7 fokos hajlásszögű, elliptikus pálya adatai perigeuma 167 kilométer, az apogeuma 182 kilométer volt. Az utolsó fokozat hajtóművének újraindításával segíették elérni szökési sebességet. Három ponton stabilizált (kettő Földközpontú, egy Napra érzékeny) űreszköz.

Az 1422 kilogrammos űrszonda 87 óra repülés után 8336 kilométerre elhaladt a Hold mellett és egy 89 250–694 000 kilométeres ellipszispályára állva keringett a Föld körül. Hírkapcsolatot kettő hétig sikerült tartani. Később mesterséges bolygó lett.

Felépítése: leszálló egység (felszíni szonda),- vezérlőegység,- orientációs gáztartály és hideggáz fúvókák,- magasságmérő radar,- üzemanyagtartályok és a fékező hajtómű,- kormányhajtóművek,- csillagérzékelő (tájolás),- az asztroorientációs rendszere elektronikája valamint az optikai-mechanika,- rádiórendszer,- antennák.

Leszálló egység (felszíni szonda):

  • fékező rakétarész a szükséges üzemanyaggal,
  • légzsák-rendszer, biztosította a ledobott – hordozó egységből – műszeres egység épségét,
  • a leszálló egységből négy szárny nyilott ki, biztosítva a stabil helyzetet, egyben antennaként szolgálva,
  • a légmentesen lezárt 100 kilogramm tömegű, 60 centiméteres gömbtartály tartalmazta: az akkumulátoros erőforrást,- a hőelenőrzőt,- a televíziós egységet,- sugárzásdetektort,- rádió adó-vevő berendezést,- vezérmű egységet, külső felületén a 4 darab rúdantennát,
  • stabilizált állapotban a televíziós kamerák tükörrendszer segítségével fényképezték környezetét, elektrónikus feldolgozás után antennájával sugározta vevőállomásaira a képeket,

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Luna–4. zarya.info. (Hozzáférés: 2013. január 15.)
  • Luna–4. astronautix.com. (Hozzáférés: 2013. január 15.)
  • Luna-4. skyrocket.de. (Hozzáférés: 2013. január 15.)
  • NSSDC: Luna4 (angol nyelven)
  • Luna-4. ib.cas.cz. (Hozzáférés: 2013. január 15.)

Elődje:
Luna E–6–2

Luna-program
1963–1968

Utódja:
Luna E–6–4