Molnyija hordozórakéta
| Molnyija | |
 |
|
| A Molnyija–M hordozórakéta jellegrajza | |
|
|
|
| GRAU-kód | 8K78 |
| Változat | Molnyija–M |
| Funkció | űrhajózási hordozórakéta |
| Gyártó | CSZKB-Progressz |
| Tervező | OKB–1 |
| Fő üzemeltetők |  Szovjetunió Oroszország |
| Szolgálatba állítás | 1960 |
| Szolgálatból kivonva | 2010 |
A Molnyija (orosz betűkkel: Молния, GRAU-kódja: 8K78) az R–7 rakétacsaládba tartozó szovjet űrhajózási hordozórakéta. A Vosztok rakétából fejlesztették ki.
Az OKB–1 tervezőirodában fejlesztették ki 1959–1960-ban. Sorozatgyártását a kujbisevi CSZKB-Progressz vállalat végezte. Első indítására 1960. október 10-én került sor a bajkonuri űrrepülőtérről. Az 1960-as években főként ezt a hordozórakétát használták a Mars és a Vénusz tanulmányozására indított szovjet bolygóközi űrszondák indításához, illetve a Holdra indított szondákhoz (a Luna–4-től a Luna–14-ig tartó sorozathoz). Az 1960-as évek közepétől a modernizált Molnyija–M (GRAU-kódja: 8K78M) hordozórakéta váltotta fel. Az 1960-as évek végétől főként távközlési műholdak indítására alkalmazták. 1970. február 19-én indították először a Pleszeck űrrepülőtérről. Később az indítások többsége, összesen 229 indítás Pleszeckből történt. 1995 decemberében ezzel a rakétával indították az indiai Iris–1C Nap-kutató műholdat. Az utolsó, már Molnyija–M változatú rakétát 2010. szeptember 30-án indították, szintén Pleszeckből. Feladatkörét a Fregat rakéta-végfokozattal ellátott Szojuz–2 hordozórakéta vette át.
