Luna–12

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Luna–12
Luna-11 12.jpg

Ország  Szovjetunió
Küldetés típusa Orbiter
NSSDC ID 1966-094A
Küldetés
Célégitest Hold
Indítás dátuma 1966. október 22.
Indítás helye Bajkonuri űrrepülőtér 31. indítóállása
Hordozórakéta Molnyija
Az első képek sugárzása a Földre 1966. október 27.
A rádiókapcsolat megszakadása az akkumulátorok lemerülése miatt 1967. január 19.
Az űrszonda
Tömeg 1620 kg

A Luna–12 (E-6LF-102) (oroszul: Hold) második nemzedékű szovjet holdautomata a Luna-program része. A Hold harmadik mesterséges bolygója lett.

Küldetés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tervezett feladat a Hold megközelítése – körpályára állás, felületének fényképezése és a Hold körüli térség kutatása. Repülés közben a kozmikus sugárzás, a napszél, a mikrometeoritok, az interplanetáris anyag és a Hold mágneses terének vizsgálata.

Jellemzői[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Építette és üzemeltette az OKB–1 (oroszul: Особое конструкторское бюро №1,- ОКБ-1), később Lavocskin-tervezőiroda.

1966. október 22-én a Bajkonuri indítóbázisról, egy háromlépcsős, párhuzamos elrendezésű Molnyija hordozórakétával (8K78) állították Föld körüli parkolópályára. Az orbitális egység pályája 88.58 perces, 51.92 fokos hajlásszögű, elliptikus pálya adatai perigeuma 199 kilométer, az apogeuma 212 kilométer volt. Az utolsó fokozat hajtóművének újraindításával segíették elérni szökési sebességet. Három ponton stabilizált (Föld, Hold és Nap központú) űreszköz. Hasznos tömege 1640 kilogramm. Október 23-án pályakorrekciót hajtottak végre a hideggázfúvókák segítségével. Teljesen megegyezett a Luna–11 űrszondával.

Felépítése: szállító valamint fékező egység - vezérlőegység,- csillagérzékelő (tájolás),- orientációs gáztartály és hideggáz fúvókák,- kormányhajtóművek; fékező egység - üzemanyagtartályok és a fékező hajtómű. Az önálló holdszputnyik belsejében - rádiórendszer (adó-vevő),- vezérmű,- áramforrások,- hőszabályzó,- antennák; felületén – plazmadetektor,- radiométer,- szcintillációs gamma- spektrométer,- magnetométer, rásiócsillagászati eszköz. Áramellátását vegyi akkumulátorok biztosították.

Október 25-én végrehajtott fékezést követően a műszertartály nem vált el a hordozó egységtől, Hold körüli pályára állt. Keringési ideje 3 óra 25 perc volt. A Hold körüli pályaadatai: 0.0 fokos hajlásszög, periszelénium (a Holdhoz legközelebb eső pontja, első forgásnál: 100 kilométer) és az aposzelénium (a Holdtól legtávolabb eső pontja, első forgásnál 1740 kilométer). Az alapkutatáson túli feladata további adatgyűjtés a Holdra történő sima leszállás megvalósításához. 602 Hold körüli fordulat alatt 302 rádiókapcsolatot létesített. 90 napos éllettartamot követően, az akkumulátorok kimerülése miatt az utolsó kapcsolat január 19-ig volt.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Luna–12. zarya.info. (Hozzáférés: 2013. január 18.)
  • Luna–12. astronautix.com. (Hozzáférés: 2013. január 18.)
  • Luna-12. skyrocket.de. (Hozzáférés: 2013. január 18.)
  • Luna-12. ib.cas.cz. (Hozzáférés: 2013. január 18.)
  • Luna-12. nasa.gov. (Hozzáférés: 2013. január 18.)

Elődje:
Koszmosz–11

Luna-program
1963–1968

Utódja:
Luna–13