Luna–10

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Luna–10
Luna orbiter bus.jpg
Luna 10

Ország  Szovjetunió
Űrügynökség Szovjetunió
Küldetés típusa Keringés a Hold körül
NSSDC ID 1966-027A
Küldetés
Célégitest Hold
Indítás dátuma 1966. március 31. 10:44 UTC
Indítás helye Bajkonuri űrrepülőtér 31. indítóállása
Hordozórakéta Molnyija–M
Megérkezés 1966. április 3.
Küldetés vége 1966. május 30.
Időtartam 60 nap
Az űrszonda
Tömeg 245 kg
Pálya Hold körüli

A Luna–10 (E-6S-206) (oroszul: Hold) második nemzedékű szovjet holdautomata a Luna-program része. A Hold első mesterséges bolygója lett.

Küldetés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tervezett feladat a Hold megközelítése – körpályára állás, felületének fényképezése és a Hold körüli térség kutatása. Repülés közben a kozmikus sugárzás, a napszél, a mikrometeoritok, az interplanetáris anyag és a Hold mágneses terének vizsgálata.

Jellemzői[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Építette és üzemeltette az OKB–1 (oroszul: Особое конструкторское бюро №1,- ОКБ-1), később Lavocskin-tervezőiroda.

1966. március 31-én a Bajkonuri indítóbázisról, egy háromlépcsős, párhuzamos elrendezésű Molnyija hordozórakétával (8K78) állították Föld körüli parkolópályára. Az orbitális egység pályája 88.52 perces, 51.8 fokos hajlásszögű, elliptikus pálya adatai perigeuma 195 kilométer, az apogeuma 212 kilométer volt. Az utolsó fokozat hajtóművének újraindításával segíették elérni szökési sebességet. Három ponton stabilizált (Föld, Hold és Nap központú) űreszköz. Április 1-jén 240 000 kilométeres földtávolságban pályakorrekciót hajtottak végre a hideggázfúvókák segítségével.

Felépítése: szállító valamint fékező egység - vezérlőegység,- csillagérzékelő (tájolás),- orientációs gáztartály és hideggáz fúvókák,- kormányhajtóművek; fékező egység - üzemanyagtartályok és a fékező hajtómű. Az önálló holdszputnyik belsejében - rádiórendszer (adó-vevő),- vezérmű,- áramforrások,- hőszabályzó,- antennák; felületén – plazmadetektor,- radiométer,- szcintillációs gamma- spektrométer,- magnetométer. Áramellátását vegyi akkumulátorok biztosították.

Április 3-án végrehajtott fékezést követően 20 másodperccel levált az önálló holdszputnyik, Hold körüli pályára állt. Keringési ideje 2 óra 58 perc volt. A Hold körüli pályára állásával két új fogalom került meghatározásra: periszelénium (a Holdhoz legközelebb eső pontja, első forgásnál: 350 kilométer) és az aposzelénium ( a Holdtól legtávolabb eső pontja, első forgásnál 1017 kilométer). Az alapkutatáson túli feladata segíteni a Hold alakjának és tömegének pontosabb meghatározása. Működése során kilenc, a Hold-felszín tanulmányozására szolgáló gamma-sugárzási spektrumot, a Hold körüli térség 10 mágneses metszését,- 74 pályamérési adatrendszert és 17 sugárzási, röntgen-fluoreszcenciás mérési sorozatot szolgáltatott. Két hónapon keresztül működött, 460 Hold körüli fordulat alatt 219 rádiókapcsolatot létesített. 56 napos éllettartamot követően, az akkumulátorok kimerülése miatt az utolsó kapcsolat május 30-án volt.

Tudományos eredmény[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • a Hold (vagy más égitest) első mesterséges műholdja,
  • a holdi medencék talaja a bazaltra hasonlít,
  • a pályamérések meghatározták, hogy a hold szabálytalan körte alakú,
  • mágneses tere gyakorlatilag nincs,
  • a Hold közelében a mikrometeorok sűrűsége 100-szor akkora, mint a bolygóközi térségben,

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Luna–10. zarya.info. (Hozzáférés: 2013. január 18.)
  • Luna–10. astronautix.com. (Hozzáférés: 2013. január 18.)
  • Luna-10. skyrocket.de. (Hozzáférés: 2013. január 18.)
  • Luna-10. ib.cas.cz. (Hozzáférés: 2013. január 18.)

Elődje:
Koszmosz–111

Luna-program
1963–1968

Utódja:
Luna–11