Koszmosz–60

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A Koszmosz–60 (oroszul: Космос 60 vagy Luna E–6–9) a Koszmosz műhold a szovjet műszeres mesterséges műhold-sorozat tagja, holdautomata a Luna-program része.

Küldetés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Luna–4 feladatának folytatásaként a Hold megközelítése – sima leszállás, felületének fényképezése, repülés közben a kozmikus sugárzás, a napszél, a mikrometeoritok, az interplanetáris anyag és a Hold mágneses terének vizsgálata.

Jellemzői[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1965. március 12-én a Bajkonuri űrrepülőtér indítóállomásról egy párhuzamos elrendezésű, háromfokozatú Molnyija hordozórakétával (8K78) juttatták Föld körüli parkolópályára. Az orbitális egység pályája 89,1 perces, 64.8 fokos hajlásszögű, elliptikus pálya perigeuma 201 kilométer, az apogeuma 287 kilométer volt. Hasznos tömege 6530 kilogramm. Holdra induló hasznos tömege 1600 kilogramm. Technikai hiba miatt nem sikerült az utolsó fokozat hajtóművének újraindításával elérni szökési sebességet. Három ponton stabilizált (kettő Földközpontú, egy Napra érzékeny) űreszköz. A sorozat felépítését, szerkezetét, alapvető fedélzeti rendszereit tekintve egységesített, szabványosított tudományos-kutató űreszköz. Áramforrása kémiai akkumulátorok és napelemek kombinációja.

Felépítése: leszálló egység (felszíni szonda),- vezérlőegység,- orientációs gáztartály és hideggáz fúvókák,- magasságmérő radar,- üzemanyagtartályok és a fékező hajtómű,- kormányhajtóművek,- csillagérzékelő (tájolás),- az asztroorientációs rendszere elektronikája valamint az optikai-mechanika,- rádiórendszer,- antennák.

Leszálló egység (felszíni szonda):

  • fékező rakétarész a szükséges üzemanyaggal,
  • légzsák-rendszer, biztosította a ledobott – hordozó egységből – műszeres egység épségét,
  • a leszálló egységből négy szárny nyilott ki, biztosítva a stabil helyzetet, egyben antennaként szolgálva,
  • a légmentesen lezárt 100 kilogramm tömegű, 60 centiméteres gömbtartály tartalmazta: az akkumulátoros erőforrást,- a hőelenőrzőt,- a televíziós egységet,- sugárzásdetektort,- rádió adó-vevő berendezést,- vezérmű egységet, külső felületén a 4 darab rúdantennát,
  • stabilizált állapotban a televíziós kamerák tükörrendszer segítségével fényképezték környezetét, elektrónikus feldolgozás után antennájával sugározta vevőállomásaira a képeket,

1965. március 17-én 5 napos szolgálati idő után belépett a légkörbe és elégett.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Koszmosz–60. spacefacts.de. (Hozzáférés: 2012. október 2.)
  • Koszmosz-60. zarya.info. (Hozzáférés: 2013. január 15.)
  • Koszmosz-60. astronautix.com. (Hozzáférés: 2013. január 15.)
  • Koszmosz-60. skyrocket.de. (Hozzáférés: 2013. január 15.)
  • Koszmosz-60. ib.cas.cz. (Hozzáférés: 2013. január 15.)

Elődje:
Luna E–6–5

Luna-program
1963–1968

Utódja:
Luna E–6–8

Elődje:
Koszmosz–59

Koszmosz-program
1965

Utódja:
Koszmosz–61