A Lunar Prospector a NASA Discovery-programjának második küldetése. A NASA több mint 25 év után küldött űreszközt a Holdra.
Többszöri halasztás után, 1997 szeptembere helyett, 1998. január 7-én hajnalban elindulhatott az amerikaiak új hordozórakétájával a Lunar Prospector (holdi talajkutató) űrszonda. A három fokozatú, szilárd hajtóanyagú Athena 2 rakéta, a floridai Cape Canaveral új, kereskedelmi indítóhelyéről először alacsony Föld körüli pályára juttatta a holdszondát és gyorsítórakétáját. Fél keringés után a Lunar Prospector és pályamódosító rakétája elindult a Holdhoz vezető 99 órás útra. Január 11-én a Holdnál lefékezték és átlagosan 100 kilométer magas, a sarkok felett húzódó, úgynevezett poláris pályára állították. A tervezett egy éves méréssorozat után a pályáját a Hold felszínéhez igen közeli, alig 10 kilométer magasságúra csökkentették. 1999. július 31-én a Lunar Prospector becsapódott a felszínbe.
- Gamma Ray Spectrometer (GRS)
- Neutron Spectrometer (NS)
- Magnetometer (MAG)
- Electron Reflectometer (ER)
- Alpha Particle Spectrometer (APS)
- Doppler Gravity Experiment (DGE)
Legfontosabb eredmények [szerkesztés]
A Lunar Prospector űrszonda pályája a holdi poláris pályára való eljutásig
A 295 kilogrammos Lunar Prospector kicsi és olcsó holdszonda. Kamerát nem vitt magával, tehát nem készít képeket, hiszen a Clementine-1 1994. március-áprilisában, hasonló pályán majdnem kétmillió felvételt készített a Hold egész felületéről. Kétségtelenül legérdekesebb berendezése a neutron-spektrométer, amely kimutatja a talajban lévő vízjégben található hidrogén jelenlétét. Ilyen berendezést először használnak űrkutatási célokra. A műszer méri a különféle energiájú neutronokat, amelyek a kozmikus sugárzásnak a talajban lévő hidrogénatomokkal való ütközésekor keletkeznek, s szétrepülnek az űrbe. A neutron-mérésekből kiderült, hogy kísérőnk sarkvidékein van hidrogén, valószínűleg vízjég-szemcsék formájában. A Hold déli sarkánál lévő jég létét már korábban jelezték a Clementine-1 űrszonda egészen más elveken végzett radarmérései. A nagy szenzáció azonban az, hogy a Hold északi pólusán is találtak jégkristályokat, sőt az eredmények azt mutatják, hogy ott 50%-kal több van. Az eddigi adatokból megállapították, hogy ha félméteres mélységgel számolnak, akkor a jég mennyisége 10-300 millió tonna lehet. A Lunar Prospector pályabeméréséből meghatározták a Hold gravitációs anomália-térképét is. A mostani adatokból elkészült új gravitációs atlasz sokkal részletesebb és pontosabb a korábbiaknál. Ennek alapján a Holdnak a Földről látható oldalán két újabb mascont fedeztek fel.
- Élet és Tudomány, 1998. 15.szám – Dr. Almár Iván, Dr. Horváth András: Kozmikus krónika 1998. január – március: Amerikai búcsú a Mirtől;
- W. C. Feldman, S. Maurice, A. B. Binder, B. L. Barraclough, R. C. Elphic, D. J. Lawrence (1998): Fluxes of Fast and Epithermal Neutrons from Lunar Prospector: Evidence for Water Ice at the Lunar Poles. Science, Vol. 281. No. 5382, pp. 1496-1500.
- A. S. Konopliv, A. B. Binder, L. L. Hood, A. B. Kucinskas, W. L. Sjogren, J. G. Williams (1998): Improved Gravity Field of the Moon from Lunar Prospector. Science. Vol. 281, No. 5382, p. 1476.
- T. Földi, Sz. Bérczi (2001): Quasiatmospheric Electrostatic Processes on Dusty Planetary Surfaces: Electrostatic Dust and Water molecule Coagulation and Transport to the Poles. 26th NIPR Symposium Antarctic Meteorites, Tokyo, p. 21-23.
|
Holdkutató űrszondák, programok |
|
| Korábbi programok |
|
 |
|
| Jelenlegi programok |
|
|
| Tervezett programok |
|
|
Amerikai Egyesült Államok
