Kaguja

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kaguja (SELENE)
H-IIA F13 launching KAGUYA.jpg
A Kaguja indítása H–2 hordozórakétával

Ország  Japán
Űrügynökség JAXA
Küldetés típusa orbiter
NSSDC ID 2007-039A
Küldetés
Célégitest Hold
Indítás dátuma 2007. szeptember 14.
Indítás helye Tanegasima Űrközpont, Josinobu indítóállás
Hordozórakéta H–2
Megérkezés 2007. október 4.
Az űrszonda
Tömeg 2914 kg (központi egység)
Energiaellátás 3486 W
Pálya Hold körüli
Inklináció 90°
Periódus 2 óra
Apoapszis 100 km
Periapszis 100 km
Hivatalos weboldal
Feed-icon.svg RSS hírek: [1]

A Kaguja (japán betűkkel: かぐや) vagy SELENE (a SELenological and ENgineering Explorer névből alkotott mozaikszó, utalással a „Hold” jelentésű görög Szelénére) Japán második küldetése a Holdhoz. Három űreszközből áll: a központi keringő egység, a VRAD műhold és egy közvetítő műhold. Az első kettő gyűjti az adatokat, az utolsó besegít a központi orbiter és a Föld közötti kommunikációba.

Tudományos eredmények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A szonda gamma-spektrométere először azonosított a Hold felszínén uránt, közelítő eloszlását is feltérképezték.[1]

Küldetés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A szondát 2007. szeptember 14-én indították H–2 hordozórakétával. 19 napos repülés után érte el a Holdat. Hold körüli pályáról azóta gyűjti a Hold eredetének és fejlődésének megértéséhez szükséges információkat. A 39. Lunar and Planetary Science Konferencián bemutatták azt a kisfilmet, amit a Kaguja és az NHK japáni televízió készített a pályán keringő űrszonda felvételeiből. Az ember úgy érezhette, amint egy űrhajóban ülve lassan halad a Hold felszíne fölött és áttekinti a felszíni alakzatokat.

2008. október 9-én a szonda újabb HDTV minőségű felvételt készített egy földkeltéről, ez esetben teleföld volt, azaz a Föld teljes megvilágított fele a Hold felé fordult.[2]

2009. június 10-én a szondát utolérte előre tervezett végzete, magyar idő szerint 20:25-kor a déli szélesség 65,5° és a keleti hosszúság 80°-ánál, a Gill-kráter közelében, mintegy 6 km/s sebességgel a Holdba csapódott.[3] A becsapódás előtt folyamatosan készítette a felvételeket.[4][5] A kísérletnek kettős célja volt: egyrészt a felszálló törmelékfelhő elemzéséből, mely a Földről is látható, a felszín alatt mélyebben fekvő rétegeket alkotó anyag összetétele is elemezhető, a felszínen közvetlenül látszó anyag ugyanis nem ritkán egészen más összetételű, mint az akár néhány centiméter mélyen fekvő. Az irányított becsapódás, melyet az előre meghatározott helyen és időben hajtottak végre, jó főpróbája a 2017-ben induló SELENE–2 Holdra szállásának is.[6][7]

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Lábjegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Kereszturi, Ákos: Először azonosítottak uránt a Holdon, reaktor is épülhet. [Origo] Világűr, 2009. június 30. (Hozzáférés: 2009. június 30.)
  2. KAGUYA (SELENE) Image Taking of "Full Earth-Rise" by HDTV (angol nyelven). JAXA, 2008. október 9. (Hozzáférés: 2008. október 29.)
  3. Kereszturi, Ákos: A Holdba csapódott a SELENE-űrszonda. [Origo] Világűr, 2009. június 11. (Hozzáférés: 2009. június 12.)
  4. Kereszturi, Ákos: Drámai fotók a japán szonda Holdba csapódásáról. [Origo] Világűr, 2009. június 20. (Hozzáférés: 2009. június 21.)
  5. Frey, Sándor: A Kaguya utolsó HDTV képei. Űrvilág.hu, 2009. június 19. (Hozzáférés: 2009. június 21.)
  6. Tóth, Imre: Képes beszámoló a szerdai becsapódásról a Holdon. Hírek.csillagászat.hu, 2009. június 12. (Hozzáférés: 2009. június 12.)
  7. Srinivas Laxman: Japan SELENE-2 Lunar Mission Planned For 2017. Asian Scientist, 2012. július 16. (Hozzáférés: 2012. augusztus 7.)