Lubella
| Lubella (Ľubela) | |
.jpg) | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Szlovákia |
| Kerület | Zsolnai |
| Járás | Liptószentmiklósi |
| Rang | község |
| Első írásos említés | 1278 |
| Polgármester | Erik Gemzický |
| Irányítószám | 032 14 |
| Körzethívószám | 044 |
| Forgalmi rendszám | LM |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 1216 fő (2021. jan. 1.)[1] |
| Népsűrűség | 64 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 617 m |
| Terület | 17,46 km² |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 49° 03′ 10″, k. h. 19° 28′ 50″49.052778°N 19.480556°EKoordináták: é. sz. 49° 03′ 10″, k. h. 19° 28′ 50″49.052778°N 19.480556°E | |
| Lubella weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Lubella témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
| Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info | |
Lubella (szlovákul Ľubeľa) község Szlovákiában, a Zsolnai kerületben, a Liptószentmiklósi járásban. 1924-ben jött létre Királylubella és Nemeslubella egyesítésével.
Fekvése
Liptószentmiklóstól 12 km-re délnyugatra fekszik.
Története
Nevének eredete a közeli víznévben keresendő. Ezt Györffy György bolgár jellegű késő avar tartományúri méltóságnévből származtatta.[2] Ettől eltérő magyarázattal Kiss Lajos szolgált.[3]
1278-ban IV. László adománylevelében említik először, amikor a király a Lubella és a vlachok közötti területet Galicus Jánosnak adja. 1278-ban "Libela", 1286-ban "Lybule", 1339-ben "Lubella", 1364-ben "Lubelaw", 1370-ben "Lybele" alakban szerepel a koralebi forrásokban. Korábban királyi birtok volt, liptói vár uradalmához tartozott, 1474-től a királyi birtok a likavai váruradalom része volt. A királyi tulajdonú részt ekkor kezdték Királylubellának nevezni. A 16. század elején Királylubellának 6 jobbágytelke volt, ezen kívül egy a bíróé, kettő pedig szabadoké volt. A középkorban a falu környékén főként aranyat bányásztak. Később az Okolicsányi, Pongrácz, Szmrecsányi és Reviczky családok birtoka volt. 1784-ben 59 házában 471 lakos élt. A 18. századtól indult meg az antimon bányászata. 1828-ban 75 háza volt 601 lakossal.
A 16. századtól a település másik, nemesek lakta részét Nemeslubellának nevezték. 1535-ben "Lwbelye nobilium", 1576-ban "Nymes Lwbele" néven tűnik fel. Főbb birtokosai a Bajcsy, Köröskényi, Kubinyi, Rakovszky és Turánszky családok voltak. A 16. század végén és a 17. század elején a lakosság számában csökkenés ment végbe. 1784-ben 47 házában 369 lakos élt. 1828-ban 51 háza volt 444 lakossal. 1831-ben a teljes Liptó vármegyét kolerajárvány sújtotta, melynek a községben 81 lakos esett áldozatul. Katolikus iskolája a 19. század közepétől működik.
Vályi András szerint "LUBELLE. vagy Lübelle, Királyi, és Nemes Lubelle. Két tót falu Liptó Várm. földes Urai Detrich, és több Uraságok, lakosaik katolikusok, fekszenek Kelecsényhez nem meszsze, mellynek filiáji, határbéli földgyeiknek egy része jó, fájok szűkebben van, legelőjök elég, keresetre módgyok jó, piatzozások Német Lipcsén."[4]
Fényes Elek szerint "Lubelle (Király), tót falu, Liptó vmegyében: 563 kath., 25 evang., 13 zsidó lak. Piskolczbányák. F. u. Bajcsy, Köröskényi, Kubinyi, Radvánszky, Thuránszky. Ut. p. Berthelenfalva."[5]
A trianoni békeszerződésig Liptó vármegye Németlipcsei járásához tartozott. Király- és Nemeslubellát 1924-ben egyesítették.
Népessége
1910-ben Királylubellának 652, Nemeslubellának 322, túlnyomórészt szlovák lakosa volt.
2001-ben 1123 lakosából 1111 szlovák volt.
2011-ben 1125 lakosából 1106 szlovák volt.
Híres emberek
- Itt született Kereskényi András (1620-1708) Liptó vármegye alispánja, országgyűlési követ
- Itt született Kereskényi László (1680-1738) kuruc ezredes, a Rákóczi-szabadságharc hadvezére
Nevezetességei
A faluban állt az 1955-ös lebontásáig, a Kereskényi család középkori eredetű udvarháza. Klasszikus példája a felvidéki vagyonosabb nemesség lakházainak. Az alapjait a Lubelszky család építtette a 15. század végén. A 16. században a Bochkay család szerezte meg és átalakították emeletes kőépületté, ami a korban ritkaság volt, mert a nemesi kúriák nagy többsége borona gerendából épült. A 17. század legelején lett a Kereskényi (Köröskényi) család birtoka, amikor Kereskényi György csejtei várkapitány feleségül vette Bochkay Katalint. Ekkortájt nyerte el végleges formáját. Az udvarházat magas kőkerítéssel vették körbe és a kaput kisebb toronnyal erősítették meg. A falat kívülről árokkal vették körbe és elárasztották a helyi patakkal. Így kisebb várkastély jellege lett. Az udvarház megerősítése miatt több környékbeli nemes tiltakozott Liptó vármegye közgyűlése előtt, mivel tartottak a hatalmaskodásoktól, ami a korban gyakori volt és erődítést csak külön uralkodói engedéllyel lehetett végezni. De a vármegye végül nem rendelte el a kőfal és kaputorony lebontását, de eltiltották a Kereskényieket attól, hogy állandó fegyveres őrséget tartsanak. Az épület jelentőségét mutatja, hogy Kereskényi András alispánsága alatt többször tartottak itt megyegyűlést. Kereskényi László 1710-es vagyonleltára szerint a falon belül külön épületben serfőző ház működött és itt kaptak helyet a gazdasági épületek és a hintószín és a cselédség lakóépületei.
Jegyzetek
- ↑ The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
- ↑ Kiss Lajos 1999: Az Árpád-kori Magyarország Liptó megyétől Pilis megyéig. Magyar Nyelv 1999/1, 10.
- ↑ Kiss Lajos: Földrajzi nevek etimológiai szótára. Budapest: Akadémiai. 1978. 734. o. ISBN 963-05-1490-7
- ↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.
- ↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.
További információk
A Liptószentmiklósi járás települései | ||
|---|---|---|
| ||
|  | |
