Jalóc
| Jalóc (Jalovec) | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Szlovákia |
| Kerület | Zsolnai |
| Járás | Liptószentmiklósi |
| Rang | község |
| Első írásos említés | 1391 |
| Polgármester | Juraj Poproč |
| Irányítószám | 032 21 |
| Körzethívószám | 044 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 312 fő (2011)[1] +/- |
| Népsűrűség | 15 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 692 m |
| Terület | 20,18 km² |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 Jalóc
Pozíció Szlovákia térképén
|
|
| é. sz. 49° 08′ 10″, k. h. 19° 37′ 46″ | |
| Jalóc weboldala | |
| Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info | |
Jalóc (szlovákul Jalovec) község Szlovákiában a Zsolnai kerület Liptószentmiklósi járásában. 2011-ben 312 lakosából 297 szlovák volt.
Tartalomjegyzék |
Fekvése[szerkesztés]
Liptószentmiklóstól 6,5 km-re északra, a Jalóci-patak partján fekszik.
Nevének eredete[szerkesztés]
Neve a szlovák jalovec (= borókafenyő) főnévből ered.
Története[szerkesztés]
A mai Jalóc területén már a korai bronzkorban is éltek emberek, a laténi kultúra bronzeszközeit találták itt meg. A mai falu Bobróc határában keletkezett 1317-ben akkor, amikor a Jalóci-patak menti területet Panest fia Márton kapta meg. 1391-ben említik először "Ilochfeu" néven. 1479-ben "Jalowcz" volt a neve. Végig nemesi birtok, 1848-ig a trsztenai Baán családé volt. 1715-ben 9 adózója volt. 1784-ben 27 házában 246 lakos élt. 1828-ban 32 háza volt 319 lakossal, akik főként mezőgazdasággal, erdei munkákkal foglalkoztak. Később több kézműves, takács, bognár, faárukészítők is voltak lakói között.
Vályi András szerint "JALÓCZ. Jalóvacz. Tót falu Liptó Várm. földes Ura Bán Uraság, lakosai katolikusok, fekszik Nagy Bobróczhoz mellynek filiája, fél mértföldnyire, legelõje elég, földgyének fele termékeny, 2/3 része hegyen fekszik." [2]
Fényes Elek geográfiai szótárában "Jalocz, (Jalovecz), tót falu, Liptó vmegyében, 44 kath., 275 evang. lak. F. u. Bán fam. Ut. p. Okolicsna." [2]. A második világháború idején a németek partizántevékenység miatt a falut felgyújtották és elpusztították.
1910-ben 255, túlnyomórészt szlovák lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Liptó vármegye Liptószentmiklósi járásához tartozott. 1945 tavaszán a súlyos harcokban egy része leégett. Erre emlékeztet a faluban a szlovák nemzeti felkelés emlékműve.
2001-ben 312 lakosából 307 szlovák volt.[3]
Külső hivatkozások[szerkesztés]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ http://www.scitanie2011.sk/wp-content/uploads/EV_národnosť_12_7_v12.pdf
- ↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása. Buda. 1796. Online hozzáférés
- ↑ [1]
|
|||||||||||
