Jalóc

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jalóc (Jalovec)
Közigazgatás
Ország  Szlovákia
Kerület Zsolnai
Járás Liptószentmiklósi
Rang község
Első írásos említés 1391
Polgármester Juraj Poproč
Irányítószám 032 21
Körzethívószám 044
Népesség
Teljes népesség 312 fő (2011)[1] +/-
Népsűrűség 15 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 692 m
Terület 20,18 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Jalóc (Szlovákia)
Jalóc
Jalóc
Pozíció Szlovákia térképén
é. sz. 49° 08′ 10″, k. h. 19° 37′ 46″Koordináták: é. sz. 49° 08′ 10″, k. h. 19° 37′ 46″
Jalóc weboldala
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Jalóc (szlovákul Jalovec) község Szlovákiában a Zsolnai kerület Liptószentmiklósi járásában. 2011-ben 312 lakosából 297 szlovák volt.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Liptószentmiklóstól 6,5 km-re északra, a Jalóci-patak partján fekszik.

Nevének eredete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Neve a szlovák jalovec (= borókafenyő) főnévből ered.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A mai Jalóc területén már a korai bronzkorban is éltek emberek, a laténi kultúra bronzeszközeit találták itt meg. A mai falu Bobróc határában keletkezett 1317-ben akkor, amikor a Jalóci-patak menti területet Panest fia Márton kapta meg. 1391-ben említik először "Ilochfeu" néven. 1479-ben "Jalowcz" volt a neve. Végig nemesi birtok, 1848-ig a trsztenai Baán családé volt. 1715-ben 9 adózója volt. 1784-ben 27 házában 246 lakos élt. 1828-ban 32 háza volt 319 lakossal, akik főként mezőgazdasággal, erdei munkákkal foglalkoztak. Később több kézműves, takács, bognár, faárukészítők is voltak lakói között.

Vályi András szerint "JALÓCZ. Jalóvacz. Tót falu Liptó Várm. földes Ura Bán Uraság, lakosai katolikusok, fekszik Nagy Bobróczhoz mellynek filiája, fél mértföldnyire, legelője elég, földgyének fele termékeny, 2/3 része hegyen fekszik." [2]

Fényes Elek geográfiai szótárában "Jalocz, (Jalovecz), tót falu, Liptó vmegyében, 44 kath., 275 evang. lak. F. u. Bán fam. Ut. p. Okolicsna." [2]. A második világháború idején a németek partizántevékenység miatt a falut felgyújtották és elpusztították.

1910-ben 255, túlnyomórészt szlovák lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Liptó vármegye Liptószentmiklósi járásához tartozott. 1945 tavaszán a súlyos harcokban egy része leégett. Erre emlékeztet a faluban a szlovák nemzeti felkelés emlékműve.

2001-ben 312 lakosából 307 szlovák volt.[3]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]