Live Killers

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Queen
Live Killers
Queen Live Killers.png
koncertalbum
Megjelent 1979. június 26.
Felvételek 1979. januármárcius
Európai turnék
Stílus Rock
Hossz 90:08
Kiadó EMI, Parlophone (Európa)
Elektra, Hollywood (Amerika)
Producer Queen
Queen-kronológia
Jazz
(1978)
Live Killers
(1979)
The Game
(1980)
Kislemezek az albumról
  1. Love of My Life
    Megjelent: 1979. június 29.

A Live Killers a brit Queen rockegyüttes első koncertalbuma (sorban pedig a nyolcadik nagylemeze). 1979. június 26-án jelent meg, a producere maga az együttes volt.

A felvételek az 1978-as Jazz album megjelenését követő Jazz Touron készültek, több koncerten. A rajongók negatívan fogadták a gyenge minőségű keverés miatt, mégis számottevő sikereket ért el Angliában. Amerikában egymillió példány felett kelt el.

Keletkezés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Már a sikeres 1974-es londoni, Rainbow Theatre-ben adott koncert után terveztek élő lemezt kiadni, ismeretlen okokból csak ekkor kerülhetett sor rá – feltételezések szerint ekkor is csak azért, mert nem volt tervbe véve újabb sorlemez megjelentetése, és a kiadó új albumot akart az együttestől. Az anyag gerincét a Jazz albumot követő Jazz Tour európai koncertjei adják. Ezek voltak azon hírhedt előadások, melyeken megjelentek a Bicycle Race videoklipjét idéző meztelen lányok a színpadon, óriási felháborodást okozva. A Death on Two Legs című dalt Freddie Mercury így konferálta fel: „ez a dal egy igazán kib*szott úriembernek szól!" Ezzel a dal címzettjére utalt, aki elfogadott nézetek szerint Norman Sheffield volt, aki a Trident stúdió vezetője volt 1975-ben. A jogi problémák elkerülése végett a szitokszót kifütyülték.[1] A tagok maguk végezték a zenei szerkesztést a Montreux-i Mountain stúdióban, Svájcban. A lemez 1979. június 26-án jelent meg, Angliában a 3., Amerikában a 16. helyet érte el az albumlistán. Később Roger Taylor és Brian May egy rádióműsorban elárulták, hogy nem voltak megelégedve az anyag végső keverésével, mert bár a koncertek nagyon jól sikerültek, a szalagon hallható dalok egyszerűen unalmasak lettek.

Fogadtatás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kritikák
Forrás Értékelés
Allmusic 3/5[2]
Entertainment Weekly B (1991)[3]
George Starostin 7/15[4]
Record Mirror 5/5 (1979)[5]
Rolling Stone (kedvezőtlen) (1979)[6]

A megjelenésekor még a rajongók is számos hibáját felrótták a kiadványnak: többek közt az alacsony hangminőséget, vagy például azt, hogy a Bohemian Rhapsody is rákerült, holott egy része – szokásos módon – felvételről hangzott el a koncerten. Az együttes tagjai is elismerték a keverés minőségének hiányosságait, Taylor például kifejezetten elégedetlen volt vele, és egy 1979-es interjúban ironikusan ezt monta róla: „az egyetlen ami élő a Live Killersben, az a lábdob”.[7] A Record Mirror tökéletes minősítést adott rá: „Rózsás és pezsgős győzelem. Kihangsúlyozza a Queen dalait, nem csak az időt tölti ki a következő stúdióalbum előtt. Hallgasd, és nem érzel csalódást”.[5] Ellenben a Rolling Stone elmarasztalóan írt róla, a kritikus is a vevők átverésének tartotta, hogy a Bohemian Rhapsody egy része valójában nem is koncert felvétel. A szerző ezen felül kitért az együttes tematikájára is kitért, a We Will Rock You-t árja csatadalnak nevezte.[6] Visszatekintve az Entertainment Weekly[3] és az Allmusic is viszonylag pozitívan értékelte. Utóbbi kritikjában az együttes 1970-es évekbeli „power rock” hangzásának kiváló dokumentumának nevezte.[2] Hasonlóan George Starostin is közepesre értékelte, átlagosságban egy jó koncertalbumnak nevezte.[8] Az angol albumlistán a harmadik helyet érte el, és öt hétig volt benne a Top 10-ben. Amerikában csak a 16. helyet érte el, 1979-ben aranylemez lett, 2002-ben pedig dupla platina.[9] A Nielsen SoundScan felmérései szerint 1991 és 2009 között Amerikában 516 ezer példány kelt el belőle.[10] Az albumról megjelent Love of My Life / Now I’m Here kislemez a 63. lett Angliában.

Az album dalai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Első oldal
  Cím Szerző(k) Hossz
1. We Will Rock You   Brian May 3:01[11]
2. Let Me Entertain You   Freddie Mercury 2:50
3. Death on Two Legs   Mercury 3:22
4. Killer Queen   Mercury 1:57
5. Bicycle Race   Mercury 1:27
6. I’m in Love with My Car   Roger Taylor 1:59
7. Get Down, Make Love   Mercury 4:24
8. You're My Best Friend   John Deacon 1:59
Második oldal
  Cím Szerző(k) Hossz
1. Now I'm Here   May 8:10
2. Dreamer’s Ball   May 3:33
3. Love of My Life   Mercury 3:15
4. '39   May 3:07
5. Keep Yourself Alive   May 3:47
Harmadik oldal
  Cím Szerző(k) Hossz
1. Don't Stop Me Now   Mercury 4:16
2. Spread Your Wings   Deacon 4:51
3. Brighton Rock   May 11:48
Negyedik oldal
  Cím Szerző(k) Hossz
1. Bohemian Rhapsody   Mercury 5:02
2. Tie Your Mother Down   May 3:25
3. Sheer Heart Attack   Taylor 3:16
4. We Will Rock You   May 2:37
5. We Are the Champions   Mercury 3:23
6. God Save the Queen   tradicionális, átdolg. May 1:07

Helyezések és eladások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Album

Ország Helyezés Eladási minősítés Eladás
Anglia 3 arany[12] 100 000+
Amerika 16 2× platina[9] 1 000 000+
Hollandia 10 arany[13] 25 000+
Németország 4 arany[14] 250 000+
Japán 9
Ausztria 3 arany[15] 15 000+
Norvégia 10
Svédország 15

Kislemezek

Év Kislemez GBR FRA GER IRE NLD USA
1979 Love of My Life (élő)/Now I’m Here (élő) 63

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. MusicMeter Queen – Live Killers
  2. ^ a b Greg Prato: 'Live Killers' (angol nyelven). Allmusic. (Hozzáférés: 2010. március 21.)
  3. ^ a b Jim Farber: Queen albums reissued -- We grade the canon of the Bohemian Raphsody rockers (angol nyelven). Entertainment Weekly, 1991. február 15. (Hozzáférés: 2010. január 17.)
  4. Only Solitaire: George Starostin's Music Reviews (angol nyelven). (Hozzáférés: 2010. január 17.)
  5. ^ a b Robin Smith: 'Live Killers' (angol nyelven). Record Mirror. (Hozzáférés: 2010. március 21.)
  6. ^ a b David Fricke: 'Live Killers' (angol nyelven). Rolling Stone, 1979. szeptember 6. (Hozzáférés: 2008. november 29.)
  7. 'Live Killers Analysis (angol nyelven). (Hozzáférés: 2010. március 21.)
  8. Only Solitaire: George Starostin's Music Reviews (angol nyelven). (Hozzáférés: 2010. január 17.)
  9. ^ a b RIAA Database (angol nyelven). (Hozzáférés: 2003. február 23.)
  10. Gary Trust: Ask Billboard: Neil Diamond, Taylor Swift, Queen (angol nyelven). billboard.com, 2009. október 25. (Hozzáférés: 2010. április 25.)
  11. A jelölt hosszúságok a dalok tényleges hosszát jelölik, az egyes trackek ettől általában hosszabbak, mivel hozzájuk tartozik az esetleges felkészülés, a közönséggel való beszéd, stb.
  12. Certified Awards Search (angol nyelven). BPI. (Hozzáférés: 2010. január 5.)
  13. Goud/Platina (holland nyelven). NVPI. (Hozzáférés: 2010. február 7.)
  14. Bundesverband Musikindustrie: Gold/Platin-Datenbank (német nyelven). (Hozzáférés: 2010. január 10.)
  15. The Official Swiss Charts and Music Community (angol nyelven). IFPI. (Hozzáférés: 2010. január 10.)

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]