Staying Power

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Queen
Staying Power
Queen Staying Power.JPG
kislemez a(z) Hot Space albumról
B-oldal Back Chat
Megjelent 1982. november 23.
Formátum 7", 12"
Felvételek

1981. szeptember – 1982. március

Stílus Disco, funk-rock
Hossz 4:10
Kiadó EMI, Elektra
Szerző Freddie Mercury
Producer Queen, Reinhold Mack, Arif Mardin
Queen-kronológia
Back Chat
(1982)
Staying Power
(1982)
Radio Ga Ga
(1984)
A Hot Space album dalai

A Staying Power az első dal a brit Queen rockegyüttes 1982-es Hot Space albumáról. A szerzője Freddie Mercury énekes volt.

A gyors sodrású, percenként 116-os ritmusú dal basszusát Mercury játszotta Jupiter 8 szintetizátoron, míg John Deacon, az együttes basszusgitárosa egy Fender Twin erősítőn keresztül meghajtott Fender Stratocasterrel ritmusgitározott. Brian May gitáros gitárjátéka visszafogott, ritkán szólal meg, akkor is rövid időre, kiszolgálva a funk stílusú dal ritmusát. Reinhold Mack producer az erősítőből kijövő baloldali gitárhangot közvetlenül rögzítette, a jobboldalit 5 ezredmásodperc késéssel és kevés modulációval.[1]

A dalban hallható fúvósokat Arif Mardin, az akkor már közismert producer dolgozta ki és vette fel. Peter Freestone, Mercury személyi titkára utazott el a mesterszalagokkal New Yorkba, az Atlantic Records épületébe, ahol Mardin egyetlen éjszaka alatt végzett a munkával, hogy Freestone a kora reggeli géppel utazhasson vissza.[2] Mercury két módon instruálta Mardint: egyfelől Freestone-nal küldött neki egy kazettát a dal nyers változatával, és iránymutató énekével, másfelől telefonon is értekeztek. Mack és Mercury végül mégis csalódtak Mardin munkájában: bár technikailag kifogástalan volt, ők valami kirobbanót vártak, de átlagosat kaptak. Ezért teljesen átszerkesztették a felvételt, darabokra vágták a szalagot, és az ízlésüknek megfelelően illesztették össze.[1]

Mercury az éneket három sávon rögzítette: az egyik volt a vezető ének, a másik a rájátszás, a harmadikon pedig különböző hangulatnövelő közbeszólásokat rögzített. A dal szövege az énekes szexuális energiájáról szól, a címe és refrénje kezdetben „fucking power” (baszó erő) volt, a korábbi demókban ez benne is maradt. A "see what I got, I got a hell of a lot" sorban a szexuális teljesítőképességével dicsekszik, a "blow baby blow, let's get down and go go" sorral pedig a droghasználatra utal.[3]

1982. november 23-án kislemezként megjelent Japánban és Amerikában, de nem okozott feltűnést. A Sounds szerint „önimádat az egész, kimondottan tréfás stílusban”,[4] a Stylus írója pedig így írt róla: „elektrodiszkó szám, frenetikus fúvósokkal […] Mercury lendülete már szinte ijesztően hivalkodó.”[5]

1982-ben rendszeresen játszották a koncerteken, majd az 1984-es turné első pár állomásán, később már nem. Élőben rockosabban adták elő, May gitárja előtérbe került, többet szólózott, míg Deacon ritmusgitározott. A billentyűsökön Morgan Fisher, majd Fred Mandel játszott. Az együttes korábbi stílusát szerető rajongók nem kedvelték, és ennek nem egyszer a koncerteken is hangot adtak. Amikor egy frankfurti koncerten a közönség kifütyülte a dal bejelentését, Mercury azt mondta nekik: „Ha nem akarjátok hallani, menjetek a picsába haza!”[6][7]

Közreműködők[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hangszerek:

  • Brian May: elektromos gitár
  • John Deacon: elektromos gitár
  • Freddie Mercury: szintetizátor, dobgép
  • Roger Taylor: dob

Kislemez[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

7" kislemez (Elektra E-67975, Amerika)

  1. Staying Power – 4:10
  2. Back Chat – 4:10

12" kislemez (Elektra E-67854, Amerika)

  1. Staying Power (extended) – 5:50
  2. Back Chat (extended) – 6:50

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b Promane, Barry. Freddie Mercury and Queen: Technologies of Genre and the Poetics of Innovation (PhD thesis), London, Ontario, Canada: The School of Graduate and Postdoctoral Studies, The University of Western Ontario, 106–111. o (2009). ISBN 978-0-494-54332-0 
  2. Freestone, Peter – Evans, David. Freddie Mercury. Budapest: Rózsavölgyi és Társa, 73. o (2006). ISBN 963-8-70071-8 
  3. Promane, Barry. Freddie Mercury and Queen: Technologies of Genre and the Poetics of Innovation (PhD thesis), London, Ontario, Canada: The School of Graduate and Postdoctoral Studies, The University of Western Ontario, 112–113. o (2009). ISBN 978-0-494-54332-0 
  4. Blake, Mark. Is This the Real Life? – The Untold Story of Queen. London: Aurum, 267. o (2010). ISBN 978-1-84513-597-3 
  5. Miccio, Anthony: Queen: Hot Space. (angolul) Stylus (2004. nov. 23.) Hozzáférés: 2013. ápr. 26.
  6. Blake, Mark. Is This the Real Life? – The Untold Story of Queen. London: Aurum, 266. o (2010). ISBN 978-1-84513-597-3 
  7. Purvis, Georg. Queen: Complete Works. London: Reynolds & Hearn, 254–255. o (2007). ISBN 978-1-905287-33-8 

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]