Killer Queen

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Queen
Killer Queen
Queen - killer queen.jpg
kislemez a(z) Sheer Heart Attack albumról
B-oldal Flick of the Wrist
Megjelent 1974. október 11.
Formátum 7", 12, CD
Felvételek 1974. július–szeptember
Trident Studios, Wessex Sound Studios, Rockfield Studios, AIR Studios, London, Anglia
Stílus Glam rock
Hossz 2:57
Kiadó EMI, Elektra
Szerző Freddie Mercury
Producer Queen, Roy Thomas Baker
Queen-kronológia
Seven Seas of Rhye
(1974)
Killer Queen/Flick of the Wrist
(1974)
Now I’m Here
(1975)
A Sheer Heart Attack album dalai
Hangminta

A Killer Queen a második dal a brit Queen rockegyüttes 1974-es Sheer Heart Attack albumáról. A szerzője Freddie Mercury énekes volt, aki a század eleji kabarézenét felidézve a „nagymentő prostituáltakról” akart dalt írni. A végeredmény jelentősen könnyedebb és slágeresebb lett, mint az addigi kemény hangzásuk. Kislemezen is megjelent 1974. október 11-én, és a második helyet érte el az angol slágerlistán. Sikeréhez hozzájárult az is, hogy előadták a népszerű Top of the Pops című tévéműsorban.

A kislemez fordulópontot jelentett az addig küszködő zenekar számára, hiszen végre sikerült olyan dalt kiadniuk, amely egyrészt megmutatta a stílusukat, de egyben sikeres volt mind kritikailag, mind kereskedelmileg. A zenei sajtóban nagyrészt jókat írtak róla, az NME szerint például annak bizonyítéka, hogy a Queen nem egyslágeres együttes. Az 1970-es években rendszeresen játszották a koncertjeiken, 1982-től kezdve ritkábban. 1975-ben Mercury Ivor Novello-díjat kapott érte.

Háttér és felvételek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mercury elmondása szerint gyorsan, egyetlen szombat alatt megírta a dal alapjait.[1] Az általános munkastílusával ellentétben először a szöveg jutott az eszébe, majd annak kifinomultságához igazítva építette fel később a zenét. Állítása szerint „egy elit körökben forgó prostituáltról szól. Azt próbáltam meg elmondani, hogy az előkelő emberek is lehetnek kurvák. A dal erről szól, bár jobb szeretem, ha mindenki maga értelmezi, és azt ért a sorok alatt, amit akar.”[2] Eric Hall, az EMI kiadó munkatársa később viszont azt mondta, hogy Mercury neki írta, miután visszautasította Mercury közeledését. „Írtam neked egy dalt, mondta. Én vagyok a királynő (queen), te pedig a gyilkos (killer), mert nem kaphatlak meg”.[3] A szövegben Mercury megemlíti a Moët & Chandon pezsgőmárkát, a japán kultúra kedvelőjeként a gésákat, valamint Kennedy és Hruscsov nevét. A „Let them eat cake, she says, just like Marie Antoinette” sorral a királynéhoz kapcsolódó anekdotára utal, amely szerint amikor Marie Antoinette meghallotta, hogy a nép lázong, mert nincs kenyér, azt mondta: „miért nem esznek akkor kalácsot?”

A felvétel egészen megerőltetőnek bizonyult, újra és újra felvették rengeteg alkalommal, hogy megkapják a legjobbnak tűnő változatot.[4] Egy anekdota szerint egy átdolgozott nap végén Roy Baker producer újabb változatot akart felvenni az énekből, de Mercury a stúdió kávézójában ülve nem volt hajlandó énekelni, azt mondván: „Én ugyan föl nem állok erről a székről!”. Ekkor Baker utasítására a stúdiószemélyzet székestől cipelte a mikrofon elé.[4] Ez idő alatt Brian May, az együttes gitárosa kórházban lábadozott, mert megbetegedett az együttes első amerikai turnéján. Visszatértekor a „Killer Queen” volt az első dal, amellyel szembesülnie kellett.[1] Maynek nem nyerte el a tetszését, főleg a nyers háttérvokál, ezért rengeteg mindent újra fel kellett venni.[4]

Zene[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tanulva a bonyolult, nehezen emészthető Queen II fogadtatásából, a Sheer Heart Attack felvételei előtt az együttes úgy kezdett neki a munkának, hogy kifejezetten könnyen megérthető slágerdalokat írnak. Baker ebben partnerük volt: „akkor csináljuk igazán sikeres slágereket”, mondta.[1] Ennek legjobb példája a „Killer Queen”, amely May szerint „tökéletes popfelvétel”.[5] Az alapját játékos – némileg a BeatlesPenny Lane”-jére emlékeztető[6] – zongoralap adja, és az elektromos gitárral párosulva végig könnyed, kabarészerű hangulatot kölcsönöz a dalnak. Mercury is érezte az ódivatúságát: „Az emberek energiadús hard rockra számítanak a Queentől, de ezen a kislemezen majdnem úgy érzed, mintha Noel Coward énekelné. Egy a „keménykalap, fekete nadrágtartó” típusú számokból.”[2] A dal 4/4-es ütemű, Esz dúrban íródott, és közepesen gyors, percenként 112-es a ritmusa.[7]

Maynek már akkor határozott elképzelése volt a gitárjáték stílusát illetően, mikor még csak az előre felvett éneket hallotta.[8] A Red Special alaphangzásának „édes”, kitartott tónusát egy Vox AC30-as erősítő, és a John Deacon basszusgitáros által épített Deaky Amp túlvezérelt kombinációjával hozta létre.[9] A gitárszóló stílusában a 20. századi klasszikus zeneszerző, Mantovani hangzására törekedett: „öntudatos kísérlet volt, hogy létrehozzak egy harangszerű effektet, amelyet Mantovani zenéjében hallottam. Azoknak, akik nem ismerik: Mantovani karmester volt, aki instrumentális könnyűzenét készített – eléggé kedvelt romantikus zenéje volt a szüleim generációjának. Ő volt az, aki létrehozta a „cascading strings” nevű technikát. Először hallottam ezt a csillogó, harangszerű effektet húros hangszeren a „Charmaine”-ben, az egyik nagy slágerében, és hihetetlenül izgatott a hangja.” May ezt a „Chermaine”-ben megfigyelt effektust vélte felfedezni az általa kedvelt Temperance Seven dixieland zenekar megszólalásában is, de fúvós hangszereken. Ugyanezt a hatást úgy képzelte elérni elektromos gitáron, hogy három külön sávra rögzítette a gitárhangot. Elindult az első hang, majd mielőtt lecsengett volna, elindult am második, összeköttetésként a harmadik felé, majd mielőtt az is lecsengett volna, újraindult az első, így tovább, újra és újra, minden hang kitartott a következőig. Ezáltal a Mantovani-hangzáshoz hasonlóan olyan visszhangszerű érzést keltett, mintha egy nagy teremben játszotta volna.[10]

Megjelenés és fogadtatás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kritikusok dicsérték, az NME szerint „bebizonyítja, a Queen nem egyslágeres együttes lesz”, a Sounds szerint pedig „néha bonyolult, de mindvégig hangos és meggyőző”.[11] Bud Scoppa a Rolling Stone lapjain hatásvadásznak tartotta: „meglepően könnyed példája a Queen tudásának és ügyességének, arra tervezték – mint mindent, amit ez az együttes valaha is csinált – hogy a közönség csodálkozzon és lepődjön meg rajta.”[12] 1975-ben Mercury Ivor Novello-díjat kapott a dalért.[13] Greg Prato az Allmusic oldalán az együttes legelső popslágerének nevezte: „Ha egyetlen dalt meg lehetne jelölni, mint a Queen »rádióbarát« korszakának kezdetét, az az első amerikai slágerük lenne, a »Killer Queen«. […] a dal a régmúlt idők kabarézenéjét idézi fel, emellett viszont megmutatja azt is, hogyan lett a Queen rövid idő alatt a power pop mestere – a »Killer Queen« előtt az együttes még a Zep-szerű heavy metálra szakosodott, apró kiszámíthatatlan prog-rock beütéssel.”[14]

1974. október 14-én dupla A oldalas kislemezen jelent meg a „Flick of the Wrist” című dallal a másik oldalán.[15] Kedvező fogadtatásban részesült, különösen Angliában, ahol a második helyet érte el a slágerlistán, több magazin listáján az első lett, és több mint 200 ezres eladással ezüstlemez lett. Amerikában kisebb volt a sikere, de így is tizenkettedik lett a Billboard Hot 100-on. „Amikor kijött a dal, mindenki nagyon jól eladhatónak tartotta. Aggódtam, hogy az emberek ez alapján besorolnak minket egy kategóriába… A Sheer Heart Attack számunkra nagyrészt keménynek és piszkosnak tűnt, és a „Killer Queen” volt a legkönnyedebb, legtisztább dala… De amikor meghallottam a rádióban azt gondoltam, mégiscsak egy jól összerakott dal, és büszke voltam rá. Plusz nagy sláger lett, hát le van szarva.” – mondta May a sikeréről.[16] Forgattak egy videoklipet is a dalhoz, amelyet lejátszott a Top of the Pops tévéműsor.[15] 1974 és 1980 között rendszeresen játszották a koncerteken, több dallal összefűzve, egy hosszabba egyvelegben (medley). Az 1981-es turnékon már nem játszották, csak az 1984-es The Works turnén, de az azt követő Magic Touron sem. Felkerült az 1979-es Live Killers koncertalbumra, és a We Will Rock You koncertfilmre.[16] A szövege miatt a 2001. szeptember 11-ei terrortámadások után a Clear Channel médiacsoport az amerikai rádiókban lejátszásra nem ajánlott dalok közé sorolta.[17]

Feldolgozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Közreműködők[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hangszerek:

Kiadás és helyezések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Helyezések

Év Ország Helyezés
1974 Brit kislemezlista[19] 2
1974 Amerika Billboard Hot 100[20] 12
1974 Ausztriai kislemezlista[21] 10
1974 Belga kislemezlista[21] 7
1974 Hollandiai kislemezlista[21] 3
1974 Ír slágerlista[22] 2
1974 Német kislemezlista[21] 12
1974 Norvég kislemezlista[21] 4

7" kislemez (EMI 2229, Anglia/Elektra E-45226, Amerika)

  1. Killer Queen – 2:57
  2. Flick of the Wrist – 3:46

3" CD (Parlophone QUECD2, Anglia, 1988)

  1. Killer Queen – 2:57
  2. Flick of the Wrist – 3:46
  3. Brighton Rock – 5:08

Eladási minősítések

Ország Eladási minősítés Eladás
Anglia (BPI)[23] ezüst 200 000+

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b c Blake 2010, 152. o.
  2. ^ a b Brooks–Lupton 2009, 75. o.
  3. Blake 2010, 156. o.
  4. ^ a b c Blake 2010, 153. o.
  5. Sandall, Robert (2008. február). „1958-2008 – Fifty Years Of Great British Music”. Q, 54–57. o.  
  6. (1975. február 1.) „New on the Charts”. Billboard.  
  7. Digital Sheet Music – Queen Killer Queen.musicnotes.com (angolul) EMI Music Publishing Hozzáférés: 2013. ápr. 26.
  8. May, Brian (1998. december). „Creating Harmony”. Guitar World.  
  9. Obrecht, Jas (1982. január). „Brian May: On The Record”. Guitar Player.  
  10. May, Brian (1998. január). „Stolen Moments”. Guitar World.  
  11. Gunn–Jenkins 1992, 83. o.
  12. Scoppa, Bud (1975. május 8.). „Sheer Heart Attack”. Rolling Stone (186).  
  13. Blake 2010, 165. o.
  14. Prato, Greg: Queen: Killer Queen. (angolul) Allmusic Hozzáférés: 2013. ápr. 26.
  15. ^ a b Blake 2010, 154. o.
  16. ^ a b Purvis 2007, 190. o.
  17. Deitz, Corey: The Clear Channel Banned Songs List.about.com (angolul) Hozzáférés: 2013. ápr. 26.
  18. The Music // Rock Band.rockband.com (angolul) Hozzáférés: 2013. ápr. 26.
  19. UK Top40 Hit Database.everyhit.com (angolul) Hozzáférés: 2013. ápr. 25.
  20. Queen – Charts & Awards. (angolul) Allmusic Hozzáférés: 2013. ápr. 25.
  21. ^ a b c d e Queen – Singles Discography. (angolul) Ultratop Hozzáférés: 2013. ápr. 20.
  22. Irish Singles Chart.irishcharts.ie (angolul) Hozzáférés: 2013. ápr. 25.
  23. Certified Awards – Search by parameters. (angolul) BPI Hozzáférés: 2013. ápr. 20.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]