Now I’m Here

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Queen
Now I'm Here
Queen - now i'm here.jpg
kislemez a(z) Sheer Heart Attack albumról
B-oldal Lily of the Valley
Megjelent 1975. január 17.
Formátum 7"
Felvételek 1974. július–szeptember
Trident Studios, Wessex Sound Studios, Rockfield Studios, AIR Studios; London, Anglia
Stílus Hard rock
Hossz 4:10
Kiadó EMI, Elektra
Szerző Brian May
Producer Queen, Roy Thomas Baker
Queen-kronológia
Killer Queen/Flick of the Wrist
(1974)
Now I’m Here
(1975)
Bohemian Rhapsody
(1975)
A Sheer Heart Attack album dalai
Borítóváltozatok
Now im here hu.jpg
A magyar kiadás borítója
Hangminta

A Now I’m Here a hatodik dal a brit Queen rockegyüttes 1974-es Sheer Heart Attack albumáról. A szerzője Brian May gitáros volt. A gitáros az együttes első amerikai turnéján (a Mott the Hoople elő zenekaraként) egy Dungeon nevű szórakozóhelyen találkozott egy Peaches nevű lánnyal – a dal nagyjából ezt, és a közös turné élményeit meséli el, szó szerint említve a lányt és a Hoople-t is.[1] A turnét végül May hirtelen megbetegedése miatt kellett félbeszakítani. Miközben az együttes Londonban stúdiózott, addig a gitáros a kórházban lábadozott, és depresszióba esett: félt, hogy visszahúzza a zenekart, és hogy a többiek megválnak tőle. A kórházban töltött idő alatt írta meg többek közt ezt a dalt is, amelyet a felgyógyulása után rögzítettek.[2] A dal 4/4-es ütemű, D dúrban íródott, és viszonylag gyors, percenként 140-es a ritmusa.[3]

A fiatal Gary Langan segédkezett a felvételeknél, aki akkoriban a Sarm East Studiosban dolgozott hangmérnökasszisztensként. Elmondása szerint „a visszhangos, felelgetős énektéma úgy készült, hogy különböző sebességekre beállítva öt magnó szólt egyszerre, melyek hangja betöltötte az egész termet.”[4] A felvételen May zongorázott, Mercury pedig orgonán játszott.[2] Bizonyos helyen úgy manipulálták a gitárhangzást, hogy a szalagos felvevőt lelassították, majd a felvett hangot normál sebességgel rögzítették, így akár egy oktávval magasabb hangot tudtak elérni.[5] A gitárjáték nagyon hasonlított Chuck Berry stílusára, erre is céloz a dal végén a „Go, go, go, little queenie!” rész, utalva Berry „Little Queenie” című dalára.[6]

1975. január 17-én kislemezen is megjelent, a barátságos, humoros „Killer Queen” ellenpontjaként.[7] Az erőtejes hangzása miatt nem válhatott rádióslágerré, mégis a tizenegyedik helyet érte el az angol slágerlistán. A kritikusok jól fogadták, az NME az album egyik legjobb dalának tartotta,[8] a Melody Maker szerint „merészebb és egyszerűbb az előző kislemezeiknél […] erősen stilizált, és kissé elcsépelt, a dob és a kórusok kidolgozása teljes mértékben a Tommy-t idézi”.[9] Donald A. Guarisco az Allmusic oldalán dicsérte a dalt: „nagyfeszültségű dal […] magányos, zakatoló gitárriffel, ami aztán tekerős rockban folytatódik, megfűszerezve a Queen kórusszerű énekharmóniáival, és szélvész erősségű gitárjátékkal a megfelelő pontokon".[10] 2005 márciusában a Q magazin „minden idők 100 legjobb gitárdala” listáján a 33. helyre került.[11]

A dal élőben 1974. október 31-én debütált Manchesterben. Az együttes fennállása során pár kivételtől eltekintve szinte minden koncertjükön előadták, beleértve a legutolsó, 1986-os előadásukat is. Jelentősen megváltoztatva adták elő élőben, énekes és hangszere improvizációkkal bővítették, majd az 1980-as években több darabra oszották, és összességében majd 15 percesre nyújtották.[12] 1984-től kezdve újra rövidebb változatban adták elő. Felkerült az 1979-es Live Killers, 1986-os Live Magic, valamint 1992-es Live at Wembley ’86 koncertalbumokra, valamint az együttes legtöbb koncertfilmjére. Az 1992-es Freddie Mercury emlékkoncerten a Queen megmaradt tagjai a Def Leppard társaságában adták elő. May az 1992-1993-as szólóturnéján is játszotta, egy alkalommal történetesen Paul Rodgers, Joe Satriani és Steve Vai közreműködésével – de a Queen + Paul Rodgers turnékon nem adták elő. A dal legutolsó élő előadásán May és Roger Taylor, a Queen dobosa a Foo Fightersszel adta elő 1999. november 25-én.[13]

Közreműködők[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hangszerek:

  • Roger Taylor: dob
  • John Deacon: basszusgitár
  • Brian May: elektromos gitár, zongora
  • Freddie Mercury: orgona

Kiadás és helyezések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Helyezések

Év Ország Helyezés
1974 Brit kislemezlista[14] 11
1974 Ír slágerlista[15] 14
1974 Német kislemezlista[16] 25
1974 Holland kislemezlista[16] 29

7" kislemez (EMI 2256, Anglia)

  1. Now I'm Here – 4:10
  2. Lily of the Valley – 1:43

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Blake 2010, 150. o.
  2. ^ a b Purvis 2007, 223. o.
  3. Digital Sheet Music – Queen Now I'm Here. musicnotes.com (angolul) EMI Music Publishing Hozzáférés: 2013. ápr. 26.
  4. Sutcliffe 2010, 40–41. o.
  5. May, Brian (1999. február). „Keep Your Riffs Alive”. Guitar World.  
  6. Blake 2010, 155. o.
  7. Brooks–Lupton 2009, 75. o.
  8. Blake 2010, 157. o.
  9. Irwin, Colin (1975. január 25.). „Earthy Queen on a winner”. Melody Maker.  
  10. Guarisco, Donald A.: Queen: Now I'm Here. (angolul) Allmusic Hozzáférés: 2013. ápr. 26.
  11. (2005. március) „100 Greatest Guitar Tracks Ever!”. Q (224).  
  12. Purvis 2007, 223–224. o.
  13. Purvis 2007, 224. o.
  14. UK Top40 Hit Database. everyhit.com (angolul) Hozzáférés: 2013. ápr. 25.
  15. Irish Singles Chart. irishcharts.ie (angolul) Hozzáférés: 2013. ápr. 25.
  16. ^ a b Queen – Singles Discography. (angolul) Ultratop Hozzáférés: 2013. ápr. 20.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]