Foo Fighters

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Foo Fighters
Foo Fighters.jpg
A Foo Fighters egy koncerten.
Információk
Eredet Seattle, USA
Aktív évek 1995-napjainkig
Műfaj Alternatív rock
Post-grunge
Hard rock
Grunge
Kiadó RCA, Capitol Records
Tagok
Dave Grohl
Nate Mendel
Taylor Hawkins
Chris Shiflett
Pat Smear
Korábbi tagok
William Goldsmith
Franz Stahl

A Foo Fighters együttes weboldala

A Foo Fighters egy amerikai rockbanda, amit Dave Grohl énekes-gitáros alapított 1995-ben. A név a második világháborús 'foo fighter' kifejezésből származik, amit a titokzatos légi jelenségekre használtak.

A zenekar szinte az egész világon ismertségre tett szert számos slágerükkel, ilyenek például: "This Is a Call", "Everlong", "Learn to Fly", "All My Life", "Times Like These", "Best of You", "DOA", és a "The Pretender". Négy albumuk (There Is Nothing Left To Lose; One by One; Echoes, Silence, Patience & Grace, Wasting Light) a Legjobb Rock Album kategóriában Grammy-díjat nyert. A hét stúdióalbumon kívül számos filmzenében is közreműködtek.

A banda története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A gyökerek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Dave Grohl négy évig volt a Nirvana dobosa. A legtöbb Nirvana-rajongó számára viszont nem ismeretes, hogy ezalatt Grohl számos saját szerzeményt írt. Ezeket stúdiókban felvette, majd kiadta Late! álnéven (Pocketwatch-kazetta).

Foo Fighters[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kurt Cobain halála után hat hónappal Dave Grohl stúdióba vonult Seattle-ben barátjával és producerével, Barret Jones-szal. Minden hangszeren Grohl játszott, kivéve az egyik szám gitárját (az X-Static-et Greg Dulli az Afghan Wings-ből játszotta). A zenészt ezután elcsábították a Capitol Records-hoz, majd a demókon megcsinálták a keverést, aminek az eredménye a Foo Fighters első albuma lett, ami a majdan létrejövő együttes nevén jelent meg.

Grohl nem szerette volna, hogy a Foo Fighters egy szóló projekt legyen, ezért zenésztársakat keresett. Krist Novoselic (Nirvana, Sweet 75, Eyes Adrift) esélyes volt a bandába való bekerülésre, de egyikük sem szerette volna, ha az új zenekar a Nirvana újjászületése lett volna. Grohl ezért Nate Mendel-t, a Sunny Day Real Estate basszusgitárosát szerződtette le. A dobok mögé William Goldsmith ült be. Belépett Pat Smear (Germs, Nirvana) másodgitáros is, aki a Nirvana In Utero c. lemeze óta nem hivatalos tagja volt a Nirvana-nak. Az újonnan megalakult Foo Fighters turnézni indult 1995 tavaszán.

Az együttes első kislemezét 1995 júniusában jelentették meg This Is A Call néven, a névadó albumot pedig a következő hónapban. Az ezt követő időket turnézással töltötték, augusztusban először léptek fel a Reading Festivalon Angliában.

Az album a Billboard 200 listán a #23 helyezést érte el.

The Colour and the Shape[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az 1996-os tavaszi turné után a zenekar Gil Norton producerrel Seattle-ben stúdióba vonult, hogy felvegyék második albumukat. A felvétel alatt konfliktus tört ki Grohl és Goldsmith között, aminek az eredménye az lett, hogy a dobosnak mennie kellett. A banda átköltözött Los Angeles-be, és az egész albumot újra felvették, de már Grohl ült a dobok mögött. A The Colour and the Shape c. album 1997. május 20-án jelent meg.

Mivel a turnéra muszáj volt egy dobost szerezniük, Grohl kapcsolatba lépett Taylor Hawkins-szal (Alanis Morissette). Grohl meglepődött, amikor Hawkins önként jelentkezett a posztra. Az 1997-es MTV Video Music Awards-szal egyidőben Pat Smear bejelentette, hogy távozik a csapatból, és behozta a megüresedett helyére Franz Stahl-t, aki a Scream-ben együtt zenélt Grohl-lal. Stahl még a Foo Fighters harmadik albuma előtt kilépett. Az együttes meghallgatott néhány gitárost, és Chris Shiflett mellett döntöttek, aki korábban a No Use for a Name és a Me First and the Gimme Gimmes tagja is volt. Shiflett egyelőre csak a turnékon szerepelt, teljes mértékben csak a negyedik album felvétele előtt lett "foo fighter".

Az album a Billboard 200 listán a #10 helyezést érte el.

There Is Nothing Left to Lose[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az album megjelenése előtt Gary Gersh-t, a Capitol Records elnökét elbocsátották, ezért a Foo Fighters átszerződött az RCA Records-hoz. (Gersh a korábbi Nirvana-menedzserhez, John Silvához csatlakozott, hogy megalapítsák a GAS Entertainment-et.)

2000 februárjában David Letterman meghívta az együttest a műsorába, ahol így konferálta fel őket: "A kedvenc bandám a kedvenc számomat játssza." (Az "Everlong" c. számot játszották el ekkor.)

Ugyanebben az évben a Foo Fighters megalapozta a Queen-nel való kapcsolatát. A Queen gitárosa, Brian May játszotta a Pink Floyd-feldolgozás "Have A Cigar" c. számot, ami a Mission Impossible 2 filmzenéjeként jelent meg. Amikor a Queen-t meghívták a Rock and Roll hírességek csarnokába 2001 márciusában, Grohl-t és Hawkins-t is meghívták, és az így összeállt csapat egy számot adott elő (Tie Your Mother Down). 2002 májusában May közreműködött a Foo Fighters-szel két számban ("Tired Of You", "Knucklehead"). Ezt követően a két zenekar többször lépett fel együtt, például a VH1 Rock Honors c. adásban, és a Foo Fighters Hyde Park-beli koncertjén is.

Az album a Billboard 200 listán a #10 helyezést érte el.

One by One[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2001 vége felé az együttes felvette a negyedik albumát. Miután négy hónapot töltöttek az album befejezésével egy Los Angeles-i stúdióban, Grohl besegített a Queens of the Stone Age-nek elkészíteni a 2002-es "Songs for the Deaf" c. albumukat. A lemez befejezése inspirálta Grohl-t, hogy a Foo Fighters néhány számot vegyen újra az albumon. Ehelyett majdnem az összes számot újra felvették a banda virginiai stúdiójában. A végső album 2002 októberében jelent meg One by One címmel. (Hawkins az első verziót tréfásan úgy említi, mint "Millió Dolláros Demo".)

A banda a története nagy részében távol tartotta magát a politikától, azonban 2004-ben George Bush a "Times Like These" c. számot használta a kampányában, ezért Grohl úgy döntött, hogy támogatni fogja John Kerry-t a körútján. Grohl fellépett ezeken a rendezvényeken és néha még elő is adott néhány akusztikus számot. Ez a kampánykörút ihlette Grohl-t a következő album címének adásakor.

Az album a Billboard 200 listán a #3 helyezést érte el.

In Your Honor[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az In Your Honor 2005-ben jelent meg. Ez egy duplalemezes kiadás volt, CD-n ként 10 számmal. Az első lemezen az 'elektromos' dalok, a másodikon szelídebb akusztikus dalok kaptak helyet (ők úgy fogalmaznak, hogy az 1. CD rock, a 2. CD akusztikus).

Bár Grammy-díjat ezzel a duplalemezzel nem nyertek, azért a banda sok slágere ide köthető: "No Way Back", Best Of You", "DOA". A második lemez akusztikus dalait színháztermekben adták elő. A legnagyobb ilyen típusú előadás Hollywoodban volt.

Az album a Billboard 200 listán a #2 helyezést érte el.

Skin and Bones[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Skin And Bones egy élőfelvételes kiadás, 2006-ból. Az "In Your Honor" második lemezén lévő akusztikus dalokat adták elő színháztermekben, a "Skin And Bones" a hollywood-i koncert felvétele.

Érdekessége, hogy az együttes legkedvesebb számait (Times Like These, Everlong, My Hero, stb.) átírta akusztikus hangszerelésre, egy lágyabb formára. A DVD és a hanglemez névadó dala (Skin And Bones) stúdióalbumon nem szerepelt azelőtt.

A "Skin And Bones"-t és a Foo dalok akusztikusra átírt verzióját azóta nagykoncerteken is előadják.

Echoes, Silence, Patience & Grace[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az "In Your Honor" című albumot követően a zenekar úgy döntött, hogy a "The Colour and the Shape"-nél is producerkedő Gil Norton-t hívják készülő albumukhoz. Egy XFM-mel készült interjú során Grohl megjegyezte, hogy már alig várja, hogy kiteljesedjen az együttes jellegzetes hangja: "Az album amit készítünk tipikus Foo Fighters album lesz, de határozottan felfedezhetők benne az új irányvonalak is. Király lesz, imádom." Az új album az Echoes, Silence, Patience & Grace 2007. szeptember 25-én jelent meg a boltokban. Az album első dala a "The Pretender" augusztusban debütált a rádiókban. Az egész albumot lejátszották reklámokkal 2007. szeptember 23-án számos rock rádióállomáson.

Nem sokkal a felvételek után, az együttes részt vett a Live Earth-ön a Wembley Stadionban (London, Anglia) utolsó előtti fellépőként. Az eseményen egyértelműen ők kapták a legtöbb biztatást a rajongóktól. Később nyáron, a banda élvonalbeli szereplője volt a V Festival-nak (2007), ahol egy meglepetés akusztikus koncertet is adtak a Channel 4 színpadon 606 név alatt. (Grohl úgy határozta meg a 606-os számot, mint kedvenc számát, és az együttes mindkét stúdióját is így hívják (Studio 606).

Az album a Billboard 200 listán a #3 helyezést érte el.

Wasting Light[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az új lemez munkálatai 2010 augusztusában kezdődtek, Butch Vig producerrel aki korábban a Greatest Hits-en megjelent 2 új dal illetve a Nirvana Nevermind című lemezének elkészítését is irányította. A felvételek Dave Grohl garázsában készültek kizárólag analóg eszközök segítségével. Az albumon többek közt Krist Novoselic és Bob Mould is játszik.

A Wasting Light az első Foo Fighters lemez ami első helyet szerzett a Billboard 200 as listáján. Ezzel a lemezzel vált újra teljes jogú taggá Pat Smear.

A 2011 MTV Video Music Awards-on, a banda elnyerte a legjobb rock videónak járó díjat a "Walk"-ért.

Érdekesség[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Best Of You című dalt Anastacia amerikai énekesnő újból rögzítette 2012-ben és It's A Man's World című rock albumán adja ki. Ez lett Anastacia It's A Man's World című albumának vezető kislemeze. Az énekesnő állítása szerint olyan zenéket hallgatott amelyek inspirálták őt, köztük a Foo Fighters-t is, így született meg az elképzelés, hogy feldolgozza a számot.[1]

Tagok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jelenlegi tagok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Korábbi tagok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Felállás az idők során[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Diszkográfia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fő szócikk: Foo Fighters-diszkográfia

Díjak[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

American Music Awards

Év Díj Munka Eredmény
2008 Kedvenc Alternatív Művész Foo Fighters Jelölve
2011 Megnyerte

Brit Awards

Év Díj Munka Eredmény
2008 Nemzetközi Együttes Foo Fighters Megnyerte
Nemzetközi Album Echoes, Silence, Patience & Grace Megnyerte

Grammy Awards

Év Díj Munka Eredmény
1996 A Legjobb Alternatív Előadás Foo Fighters Jelölve
1998 A Legjobb Rock Album The Colour and the Shape Jelölve
A Legjobb Hard Rock Előadás "Monkey Wrench" Jelölve
2001 A Legjobb Rock Album There Is Nothing Left to Lose Megnyerte
A Legjobb Rövidített Klip "Learn to Fly" Megnyerte
A Legjobb Rock Duó vagy Énekes Együttes Előadása Jelölve
2003 A Legjobb Hard Rock Előadás "All My Life" Megnyerte
A Legjobb Rock Dal Jelölve
2004 A Legjobb Rock Album One by One Megnyerte
2006 A Legjobb Rock Album In Your Honor Jelölve
A Legjobb Surround Sound Album Jelölve
A Legjobb Rock Dal "Best of You" Jelölve
A Legjobb Rock Duó vagy Énekes Együttes Előadása Jelölve
A Legjobb Pop Énekes Közreműködés "Virginia Moon" Jelölve
2008 A Legjobb Rock Album Echoes, Silence, Patience and Grace Megnyerte
Az Év Albuma Jelölve
A Legjobb Hard Rock Előadás "The Pretender" Megnyerte
Az Év Lemeze Jelölve
A Legjobb Rock Dal Jelölve
2012 Az Év Albuma Wasting Light Jelölve
A Legjobb Rock Album Megnyerte
A Legjobb Rock Előadás "Walk" Megnyerte
A Legjobb Rock Dal Megnyerte
A Legjobb Hard Rock/Metál Előadás "White Limo" Megnyerte
A Legjobb Hosszú Klip Back and Forth Megnyerte

Kerrang! Awards

Év Díj Munka Eredmény
2000 Klasszikus Dalszerzők Foo Fighters Megnyerte
2002 A Hírnév Csarnoka Foo Fighters Megnyerte
2005 A Legjobb Kislemez "Best of You" Megnyerte

MTV Ausztráliai Zenei Díjátadó

Év Díj Munka Eredmény
2006 A Legjobb Album "In Your Honour" Jelölve
"Best of You" A Legjobb Együttes Videója Jelölve
A Legjobb Rock Videó Jelölve
2008 Az Év Videója "The Pretender" Jelölve
A Legjobb Előadó Echoes, Silence, Patience, and Grace Turné Jelölve

MTV Európai Zenei Díjátadó

Év Díj Munka Eredmény
2000 A Legjobb Videó "Learn to Fly" Jelölve
A Legjobb Rock Előadó Foo Fighters Jelölve
2005 A Legjobb Rock Előadó Foo Fighters Jelölve
2007 A Legjobb Főzenekar Foo Fighters Jelölve
A Legjobb Videó "The Pretender" Jelölve
2008 A Legjobb Főzenekar Foo Fighters Jelölve
2009 A Legjobb Rock Előadó Foo Fighters Jelölve
2011 A Legjobb Rock Előadó Foo Fighters Jelölve
A Legjobb Előadó Jelölve
A Legjobb Észak-Amerikai Előadó Jelölve

MTV Videó Zenei Díjátadó

Év Díj Videó Eredmény
1996 A Legjobb Zenekar Videója "Big Me" Megnyerte
Az Év Videója Jelölve
A Legjobb Alternatív Videó Jelölve
A Legjobb Rendezés Jelölve
1997 A Legjobb Rock Videó "Monkey Wrench" Jelölve
A Legjobb Alternatív Videó Jelölve
1998 A Legjobb Rock Videó "Everlong" Jelölve
A Legjobb Különleges Effektek Jelölve
A Legjobb Művészi Rendezés Jelölve
2000 A Legjobb Zenekar Videója "Learn to Fly" Jelölve
A Legjobb Rendezés Jelölve
2005 A Legjobb Rock Videó "Best of You" Jelölve
A Legjobb Szerkesztés Jelölve
2008 A Legjobb Rock Videó "The Pretender" Jelölve
2009 A Legjobb Videó (Aminek nyernie kellett volna) "Everlong" Jelölve
2011 A Legjobb Rock Videó "Walk" Megnyerte

MTV Videó Zenei Díjátadó Japán

Év Díj Munka Eredmény
2003 A Legjobb Rock Videó "All My Life" Jelölve
2008 "The Pretender" Jelölve

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Foo Fighters témájú médiaállományokat.