Foo Fighters

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Foo Fighters
Foo Fighters.jpg
A Foo Fighters egy koncerten, 2006-ban.
Információk
Eredet USA Seattle, USA
Aktív évek 1994–napjainkig
Műfaj Alternatív rock
Post-grunge
Hard rock
Grunge
Kiadó RCA, Capitol Records
Tagok
Dave Grohl
Nate Mendel
Taylor Hawkins
Chris Shiflett
Pat Smear
Korábbi tagok
William Goldsmith
Franz Stahl

A Foo Fighters weboldala

A Foo Fighters amerikai rockzenekar, amit Dave Grohl énekes-gitáros alapított 1995-ben. A név a második világháborús 'foo fighter' kifejezésből származik, amit a titokzatos légi jelenségekre használtak.

A zenekar szinte az egész világon ismertségre tett szert számos slágerükkel, ilyenek például: "This Is a Call", "Everlong", "Learn to Fly", "All My Life", "Times Like These", "Best of You", "DOA", és a "The Pretender". Négy albumuk (There Is Nothing Left To Lose; One by One; Echoes, Silence, Patience & Grace; Wasting Light) a Legjobb Rock Album kategóriában Grammy-díjat nyert. A hét stúdióalbumon kívül számos filmzenében is közreműködtek.

A zenekar története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A megalakulás és a debütáló album (1994–1995)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Dave Grohl négy évig volt a Nirvana dobosa. A legtöbb Nirvana-rajongó számára viszont nem ismeretes, hogy ezalatt Grohl számos saját szerzeményt írt. Ezeket stúdiókban felvette, majd kiadta Late! álnéven (Pocketwatch-kazetta).

Kurt Cobain halála után hat hónappal Dave Grohl stúdióba vonult Seattle-ben barátjával és producerével, Barret Jones-szal. Minden hangszeren Grohl játszott, kivéve az egyik szám gitárját (az X-Static-et Greg Dulli, a The Afghan Whigs énekese és ritmusgitárosa játszotta). A zenészt ezután elcsábították a Capitol Records-hoz, majd a demókon megcsinálták a keverést, aminek az eredménye a Foo Fighters első albuma lett, ami a majdan létrejövő együttes nevén jelent meg.

Grohl nem szerette volna, hogy a Foo Fighters egy szóló projekt legyen, ezért zenésztársakat keresett. Krist Novoselic (Nirvana, Sweet 75, Eyes Adrift) esélyes volt az együttesbe való bekerülésre, de egyikük sem szerette volna, ha az új zenekar a Nirvana újjászületése lett volna. Grohl ezért Nate Mendel-t és William Goldsmith-et, a Sunny Day Real Estate basszusgitárosát és dobosát szerződtette le. Belépett Pat Smear (Germs, Nirvana) másodgitáros is, aki a Nirvana In Utero c. lemeze óta nem hivatalos tagja volt a Nirvana-nak. Az újonnan megalakult Foo Fighters turnézni indult 1995 tavaszán.

Az együttes első kislemezét 1995 júniusában jelentették meg "This Is A Call" néven, a névadó albumot pedig a következő hónapban. Az ezt követő időt turnézással töltötték, augusztusban először léptek fel a Reading Festivalon Angliában.

Az album a Billboard 200 listán a #23 helyezést érte el.

The Colour and the Shape (1996–1997)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Taylor Hawkins 1997-ben csatlakozott a zenekarhoz (a felvétel 2012-ben készült)

Az 1996-os tavaszi turné után a zenekar Gil Norton producerrel Seattle-ben stúdióba vonult, hogy felvegyék második albumukat, a The Colour and the Shape-et. A felvétel alatt konfliktus tört ki Grohl és Goldsmith között, aminek az eredménye az lett, hogy a dobosnak el kellett hagynia a zenekart. A zenekar átköltözött Los Angeles-be, hogy az egész albumot újra felvegyék, de már Grohl ült a dobok mögött. Az album 1997. május 20-án jelent meg.

Mivel a turnéra muszáj volt egy dobost szerezniük, Grohl kapcsolatba lépett Taylor Hawkins-szal (Alanis Morissette). Grohl meglepődött, amikor Hawkins önként jelentkezett a posztra. Az 1997-es MTV Video Music Awards-szal egyidőben Pat Smear bejelentette, hogy távozik a csapatból. Megüresedett helyére Franz Stahl lépett, aki a Scream-ben együtt zenélt Grohl-lal.

Az album a Billboard 200 listán a #10 helyezést érte el.

There Is Nothing Left to Lose (1998–2001)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Stahl még a Foo Fighters harmadik stúdióalbumának, a There Is Nothing Left to Lose felvétele előtt kilépett. A hátramaradt trió, Grohl, Mendel és Hawkins a következő néhány hónapot az új album felvételével töltötték. Az album megjelenése előtt Gary Gersh-t, a Capitol Records elnökét elbocsátották, ezért a Foo Fighters átszerződött az RCA Records-hoz (Gersh a korábbi Nirvana-menedzserhez, John Silvához csatlakozott, hogy megalapítsák a GAS Entertainment-et). Az album 1999. november 2-án jelent meg. Ezután a zenekar meghallgatott néhány gitárost, és Chris Shiflett mellett döntöttek, aki korábban a No Use for a Name és a Me First and the Gimme Gimmes tagja is volt. Shiflett egyelőre csak a turnékon szerepelt, teljes mértékben csak a negyedik album felvétele előtt lett "foo fighter".

2000 februárjában David Letterman meghívta az együttest műsorába, ahol így konferálta fel őket: "A kedvenc zenekarom a kedvenc számomat játssza." (Az "Everlong" c. számot játszották el ekkor.)

Ugyanebben az évben a Foo Fighters megalapozta a Queen-nel való kapcsolatát. A Queen gitárosa, Brian May játszotta a Pink Floyd-feldolgozás "Have A Cigar" c. számot, ami a Mission Impossible 2 filmzenéjeként jelent meg. Amikor a Queen-t meghívták a Rock and Roll hírességek csarnokába 2001 márciusában, Grohl-t és Hawkins-t is meghívták, és az így összeállt csapat egy számot adott elő (Tie Your Mother Down). 2002 májusában May közreműködött a Foo Fighters-szel két számban ("Tired Of You", "Knucklehead"). Ezt követően a két zenekar többször lépett fel együtt, például a VH1 Rock Honors c. adásban, és a Foo Fighters Hyde Park-beli koncertjén is.

Az album a Billboard 200 listán a #10 helyezést érte el.

One by One (2001–2004)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2001 vége felé az együttes felvette a negyedik albumát. Miután négy hónapot töltöttek az album befejezésével egy Los Angeles-i stúdióban, Grohl besegített a Queens of the Stone Age-nek elkészíteni a 2002-es "Songs for the Deaf" c. albumukat. A lemez befejezése inspirálta Grohl-t. Grohl és Hawkins eldöntötték, hogy újra felveszik az albumon szereplő összes számot a zenekar virginiai stúdiójában, mindössze 10 nap alatt. A végső album 2002 októberében jelent meg One by One címmel (Hawkins az első verziót tréfásan úgy említi, mint "Millió Dolláros Demo").

A zenekar a története nagy részében távol tartotta magát a politikától, azonban 2004-ben George Bush a "Times Like These" c. számot használta a kampányában, ezért Grohl úgy döntött, hogy támogatni fogja John Kerry-t a körútján. Grohl fellépett ezeken a rendezvényeken és néha még elő is adott néhány akusztikus számot. Ez a kampánykörút ihlette Grohl-t a következő album címének adásakor.

Az album a Billboard 200 listán a #3 helyezést érte el.

In Your Honor (2005–2006)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Foo Fighters egy akusztikus koncerten

Egy és fél évvel a One by One koncertsorozat után Grohl nem akart sietni a következő stúdióalbum felvételével. Kezdetben Grohl saját maga írt akusztikus anyagokat, később az egész zenekar csatlakozott a projekthez.[1] A zenekar tagjai Los Angeles-be utaztak, hogy rögzítsék az ötödik stúdióalbumukat. Az In Your Honor 2005 júniusában jelent meg. Ez egy duplalemezes kiadás, lemezenként 10 számmal. Az első lemezen a rockosabb dalok, a másodikon szelídebb, akusztikus dalok kaptak helyet.

Bár Grammy-díjat ezzel a duplalemezzel nem nyertek, azért az együttes több slágere is ide köthető: "No Way Back", "Best of You", "DOA". A második lemez akusztikus dalait színháztermekben adták elő. A legnagyobb ilyen típusú előadás Hollywoodban volt.

Az album a Billboard 200 listán a #2 helyezést érte el.

A zenekar 2006 nyarán úgy döntött, hogy egy rövid akusztikus turnét indít. Ezen a turnén több zenész között a korábbi gitáros, Pat Smear is részt vett. A Skin and Bones egy élőfelvételes kiadás, 2006-ból. Az "In Your Honor" második lemezén lévő akusztikus dalokat adták elő színháztermekben, a "Skin And Bones" a hollywood-i koncert felvétele.

Érdekessége, hogy az együttes legkedvesebb számai (Times Like These, Everlong, My Hero, stb.) át lettek írva akusztikus hangszerelésre, egy lágyabb formára. A DVD és a hanglemez névadó dala (Skin and Bones) stúdióalbumon nem szerepelt azelőtt.

A "Skin And Bones"-t és a Foo dalok akusztikusra átírt verzióját azóta nagykoncerteken is előadják.

Echoes, Silence, Patience & Grace és a Greatest Hits (2007–2009)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A zenekar egy koncerten, 2007-ben

Az "In Your Honor" című albumot követően a zenekar úgy döntött, hogy a "The Colour and the Shape"-nél is producerkedő Gil Norton-t hívják készülő albumukhoz. Egy XFM-mel készült interjú során Grohl megjegyezte, hogy már alig várja, hogy kiteljesedjen az együttes jellegzetes hangja: "Az album amit készítünk tipikus Foo Fighters album lesz, de határozottan felfedezhetők benne az új irányvonalak is. Király lesz, imádom." Az új album, az Echoes, Silence, Patience & Grace 2007. szeptember 25-én jelent meg a boltokban. Az album első dala a "The Pretender" augusztusban debütált a rádiókban. Az album 2008-ban öt Grammy-díjra lett jelölve, ebből két díjat nyert meg ("A Legjobb Rock Album" és "A Legjobb Hard Rock Teljesítmény", a "The Pretender" számmal). 2007-ben az európai MTV Music Awards-on Pat Smear, megerősítette, hogy újra csatlakozik a zenekarhoz.

Az album a Billboard 200 listán a #3 helyezést érte el.

John Paul Jones, Taylor Hawkins, Jimmy Page, és Dave Grohl egy koncerten 2008-ban, Londonban, a Wembley Stadionban

Nem sokkal a felvételek után, 2008. június 7-én az együttes részt vett a Live Earth-ön a Wembley Stadionban (London, Anglia) utolsó előtti fellépőként. Az eseményen egyértelműen ők kapták a legnagyobb bíztatást a rajongóktól. Később nyáron, a banda élvonalbeli szereplője volt a V Festival-nak (2007), ahol egy meglepetés akusztikus koncertet is adtak a Channel 4 színpadon 606 név alatt (Grohl úgy határozta meg a 606-os számot, mint kedvenc számát, és az együttes mindkét stúdióját is így hívják (Studio 606)). Az "Echoes, Silence, Patience & Grace" turné alatt a csapat új számokat gyakorolt. Miután a turnét befejezték, a zenekar 13 új számot rögzített a 606-os stúdióban. Röviddel ezután a zenekar bejelentette, hogy egy időre szünetelteti a turnézást (a szünet 2011 januárjáig tartott).

2009. november 3-án az együttes kiadott egy válogatásalbumot, a Greatest Hits-et, ami két új dalt tartalmaz ("Word Forward" és "Wheels").[2] Ezek a dalok egy gyakorláson lettek felvéve a "Echoes, Silence, Patience and Grace" és a "Wasting Light" albumok kijövetele között. A válogatásalbum promóciója érdekében a zenekar egy koncertet adott, ami a 606-os stúdióban zajlott le 2009 októberében. Ezt a koncertet élőben, online közvetítették.[3]

Wasting Light (2010–2012)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A nyolcadik stúdióalbum, a Wasting Light munkálatai 2010 augusztusában kezdődtek Butch Vig producerrel, aki korábban a Greatest Hits-en megjelent 2 új dal illetve (többek között) a Nirvana Nevermind című lemezének elkészítését is irányította. A felvételek Dave Grohl garázsában készültek kizárólag analóg eszközök segítségével. Az albumon többek közt Krist Novoselic és Bob Mould is játszik. Butch Vig azt mondta az MTV-nek, hogy az egész album teljesen analóg volt, egészen a poszt-masterelésig.[4] Az albumot hat Grammy-díjra jelölték, ebből ötöt megnyert.

A Wasting Light az első Foo Fighters lemez, ami első helyet szerzett a Billboard 200 listán. Ezzel a lemezzel vált újra teljes jogú taggá Pat Smear.

A lemez első kislemeze a "Rope", ami 2011 februárjában lett hallható a rádiókban.[5] A zenekar kiadott egy feldolgozásokat tartalmazó albumot, a Medium Rare-t.

A Wasting Light mellett egy dokumentumfilmet is kiadtak, amit az Oscar-díjas James Moll rendezett. A Back and Forth az album felvételének dokumentálásán kívül a Foo Fighters történetét is feldolgozza, a Nirvana szétesésétől Grohl zenekar-alapításán keresztül a 2011-es állapotig. A filmben az összes jelenlegi és korábbi tag, valamint Butch Vig is megszólal. Az SXSW fesztiválon való debütálása után Austin-ban 2011. március 15-én,[6] végül 2011 júniusában jött ki DVD-n.

A 2011 MTV Video Music Awards-on a zenekar elnyerte a legjobb rock videónak járó díjat a "Walk" videoklipjével.

Sonic Highways (2013–)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Annak ellenére, hogy a Wasting Light utáni turnézás után a zenekar szünetet tartott, Grohl 2013 januárjában azt mondta, hogy a zenekar elkezdte a következő stúdióalbumon szereplő anyagok megírását.[7] 2013. február 20-án, a Brit Awards-on Grohl azt mondta, hogy még a következő napon visszautazik Amerikába, hogy elkezdhesse a következő album munkálatait.[8] Az XFM-nek Grohl elmondta, hogy a következő albumot 2014-ben szeretnék kiadni.

2013. szeptember 6-án Shiflett egy képet tett közzé az Instagram-on, amin az látszik, hogy 13 számot készülnek felvenni az új albumra.[9] Butch Vig, aki a zenekar Wasting Light albumán is dolgozott, Twitter 2013 augusztusban megerősítette, hogy ő lesz az album producere.[10][11]

Az zenekar megerősítette, hogy véget vet a szünetnek, és két koncerten is játszanak Mexikóvárosban, Mexikóban 2013. december 11-én és 13-án. 2013. október 31-én egy videó jelent meg a Foo Fighters hivatalos YouTube csatornáján, amiben egy motoros szerepel (Erik Estrada), aki meghívásokat oszt szét a zenekar tagjainak, hogy játsszanak Mexikóban.[12]

2014. január 16-án egy képet tettek közzé a Foo Fighters hivatalos Facebook-oldalán, amin több szalag is látszik, a "LP 8" felirattal együtt.[13] 2014. május 15-én, bejelentették, hogy a nyolcadik stúdióalbumukat 2014 novemberében adják majd ki, valamint azt, hogy a Foo Fighters egy HBO televíziós sorozattal szeretné megörökíteni az albumot és a zenekar 20. évfordulóját.[14] Ez a sorozat a "Foo Fighters: Sonic Highways", amit Dave Grohl rendezett. 2014. július 30-án, Butch Vig közzé tette, hogy a Foo Fighters befejezte a felvételeket és az új album mixelését, valamint azt, hogy az album egy hónappal a "Sonic Highways" sorozat után fog megjelenni.[15]

A zenekar bejelentette, hogy Fokvárosban, 2014. december 10-én, Johannesburgban december 13-án játszik.[16] Az 'Invictus Games'-en játszanak, 2014. szeptember 14-én. Ez lesz az első kocnertjük Angliában, mióta a Reading Festival-on játszottak 2012-ben.

2014. augusztus 8-án a zenekar egy rövid felvételt tett közzé. A felvétel címe egyszerűen csak egy "8". Ezen a felvételen Grohl az "All Rise" szavakat kiabálja. Augusztus 11-én bejelentették, hogy a Foo Fighters új stúdióalbuma a Sonic Highways nevet fogja viselni, és 2014. november 10-én lesz kiadva.[17][18]

2014. október 16-án megjelent a lemez első kislemeze, a Something From Nothing.[19]

Érdekesség[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Best of You című dalt Anastacia amerikai énekesnő újból rögzítette 2012-ben és It’s a Man’s World című rock albumán adta ki. Ez lett az album vezető kislemeze. Az énekesnő állítása szerint olyan zenéket hallgatott amelyek inspirálták őt, köztük a Foo Fighters-t is, így született meg az elképzelés, hogy feldolgozza a számot.[20]

Tagok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jelenlegi tagok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Turnétagok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Korábbi tagok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Felállás az idők során[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Diszkográfia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Stúdióalbumok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Díjak[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

American Music Awards[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Év Díj Munka Eredmény
2008 Kedvenc Alternatív Művész Foo Fighters Jelölve
2011 Megnyerte

Brit Awards[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Év Díj Munka Eredmény
2008 Nemzetközi Együttes Foo Fighters Megnyerte
Nemzetközi Album Echoes, Silence, Patience & Grace Megnyerte

Grammy-díjak[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Év Díj Munka Eredmény
1996 A Legjobb Alternatív Előadás Foo Fighters Jelölve
1998 A Legjobb Rock Album The Colour and the Shape Jelölve
A Legjobb Hard Rock Előadás "Monkey Wrench" Jelölve
2001 A Legjobb Rock Album There Is Nothing Left to Lose Megnyerte
A Legjobb Rövidített Klip "Learn to Fly" Megnyerte
A Legjobb Rock Duó vagy Énekes Együttes Előadása Jelölve
2003 A Legjobb Hard Rock Teljesítmény "All My Life" Megnyerte
A Legjobb Rock Dal Jelölve
2004 A Legjobb Rock Album One by One Megnyerte
2006 A Legjobb Rock Album In Your Honor Jelölve
A Legjobb Surround Sound Album Jelölve
A Legjobb Rock Dal "Best of You" Jelölve
A Legjobb Rock Duó vagy Énekes Együttes Előadása Jelölve
A Legjobb Pop Énekes Közreműködés "Virginia Moon" Jelölve
2008 A Legjobb Rock Album Echoes, Silence, Patience & Grace Megnyerte
Az Év Albuma Jelölve
A Legjobb Hard Rock Teljesítmény "The Pretender" Megnyerte
Az Év Felvétele Jelölve
A Legjobb Rock Dal Jelölve
2012 Az Év Albuma Wasting Light Jelölve
A Legjobb Rock Album Megnyerte
A Legjobb Rock Előadás "Walk" Megnyerte
A Legjobb Rock Dal Megnyerte
A Legjobb Hard Rock/Metal Teljesítmény "White Limo" Megnyerte
A Legjobb Hosszú Klip Back and Forth Megnyerte

Kerrang! Awards[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Év Díj Munka Eredmény
2000 Klasszikus Dalszerzők Foo Fighters Megnyerte
2002 A Hírnév Csarnoka Foo Fighters Megnyerte
2005 A Legjobb Kislemez "Best of You" Megnyerte

MTV Ausztráliai Zenei Díjátadó[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Év Díj Munka Eredmény
2006 A Legjobb Album "In Your Honour" Jelölve
"Best of You" A Legjobb Együttes Videója Jelölve
A Legjobb Rock Videó Jelölve
2008 Az Év Videója "The Pretender" Jelölve
A Legjobb Előadó Echoes, Silence, Patience, and Grace Turné Jelölve

MTV Európai Zenei Díjátadó[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Év Díj Munka Eredmény
2000 A Legjobb Videó "Learn to Fly" Jelölve
A Legjobb Rock Előadó Foo Fighters Jelölve
2005 A Legjobb Rock Előadó Foo Fighters Jelölve
2007 A Legjobb Főzenekar Foo Fighters Jelölve
A Legjobb Videó "The Pretender" Jelölve
2008 A Legjobb Főzenekar Foo Fighters Jelölve
2009 A Legjobb Rock Előadó Foo Fighters Jelölve
2011 A Legjobb Rock Előadó Foo Fighters Jelölve
A Legjobb Előadó Jelölve
A Legjobb Észak-Amerikai Előadó Jelölve

MTV Videó Zenei Díjátadó[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Év Díj Videó Eredmény
1996 A Legjobb Csapatvideó "Big Me" Megnyerte
Az Év Videója Jelölve
A Legjobb Alternatív Zenei Videó Jelölve
A Legjobb Rendezés Jelölve
1997 A Legjobb Rock Videó "Monkey Wrench" Jelölve
A Legjobb Alternatív Zenei Videó Jelölve
1998 A Legjobb Rock Videó "Everlong" Jelölve
A Legjobb Speciális Effektek Jelölve
A Legjobb Művészi Rendezés Jelölve
2000 A Legjobb Csapatvideó "Learn to Fly" Jelölve
A Legjobb Rendezés Jelölve
2005 A Legjobb Rock Videó "Best of You" Jelölve
A Legjobb Vágás Jelölve
2008 A Legjobb Rock Videó "The Pretender" Jelölve
2009 A Legjobb Videó (Aminek nyernie kellett volna) "Everlong" Jelölve
2011 A Legjobb Rock Videó "Walk" Megnyerte

MTV Videó Zenei Díjátadó Japán[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Év Díj Munka Eredmény
2003 A Legjobb Rock Videó "All My Life" Jelölve
2008 "The Pretender" Jelölve

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. No 'Foo'ls. 'Entertainment Weekly', 2005. június 17. (Hozzáférés: 2008. május 26.) „Greenblatt, Leah”
  2. Foo Fighters To Release Greatest Hits. Xfm.co.uk. (Hozzáférés: 2014. április 18.)
  3. Live Performance from Studio 606. Foofighters.com. (Hozzáférés: 2014. április 18.)
  4. Posted 1/27/11: Exclusive: Butch Vig Talks 'Primal, Raw' Foo Fighters Album - Music, Celebrity, Artist News. MTV, 2011. január 27. (Hozzáférés: 2011. július 18.)
  5. New Foo Fighters video & album release date - News | State Magazine. State.ie, 2011. február 14. (Hozzáférés: 2011. július 18.)
  6. Foo Fighters Discuss 'Back and Forth' Documentary at SXSW. Prometheus Global Media. (Hozzáférés: 2014. április 18.)
  7. Dave Grohl Says Foo Fighters 'Have A Plan' For Their Next Album. MTV.com, 2013. január 23. (Hozzáférés: 2014. augusztus 23.)
  8. Dave Grohl: 'Foo Fighters to begin work on new album this week' | News. Nme.Com, 2013. február 21. (Hozzáférés: 2014. április 18.)
  9. Chris Shiflett (shifty71): Photo by "shifty71" - Why is Pat smelling my Strat??, 2013. szeptember 6. (Hozzáférés: 2014. augusztus 23.)
  10. Darren Levin: Butch Vig teams up with Foo Fighters for "KILLER new songs". Faster Louder. Faster Louder Pty Ltd, 2013. augusztus 26. (Hozzáférés: 2013. november 8.)
  11. Rosen, Craig: The 10 Most Anticipated Albums of 2014. Yahoo. (Hozzáférés: 2013. december 29.)
  12. Tom Mann: Foo Fighters return with hilarious comeback video. Faster Louder. Faster Louder Pty Ltd, 2013. november 3. (Hozzáférés: 2013. november 8.)
  13. Foo Fighters - Tijdlijnfoto's. Facebook, 2014. január 16. (Hozzáférés: 2014. április 18.)
  14. Foo Fighters To Commemorate Eighth Album & 20th Anniversary With HBO Series Documenting Eight-City Recording Odyssey. FooFighters.com. (Hozzáférés: 2014. május 15.)
  15. Stolman, Elissa: Foo Fighters Finish Eighth Album. Spin, 2014. július 30. (Hozzáférés: 2014. augusztus 23.)
  16. http://gevaaalik.com/foo-fighters-south-africa
  17. [1]
  18. Foo Fighters Name New Album 'Sonic Highways,' Reveal Track List, 2014. augusztus 11. (Hozzáférés: 2014. augusztus 23.)
  19. https://www.youtube.com/watch?v=Y3B0Vx_yQgo
  20. http://www.musicweek.com/news/read/anastacia-signs-to-bmg-masters-model/051822

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Foo Fighters témájú médiaállományokat.