Tie Your Mother Down

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Queen
Tie Your Mother Down
kislemez a(z) A Day at the Races albumról
B-oldalYou and I
Megjelent1977. március 8.
Formátum7", CD, kazetta
Felvételek1976. július–november
The Manor, Wessex Sound Studios és Sarm East Studios, London, Anglia
StílusHard rock
Nyelvangol
Hossz
  • 4:47 (album verzió)
  • 3:45 (kislemez verzió)
KiadóEMI, Elektra
SzerzőBrian May
ProducerQueen
Queen-kronológia
Somebody to Love
(1976)		Tie Your Mother Down
(1977)		Teo Torriatte
(1977)
Az A Day at the Races album dalai
Első oldal
  1. Tie Your Mother Down
  2. You Take My Breath Away
  3. Long Away
  4. The Millionaire Waltz
  5. You and I
Második oldal
  2. Somebody to Love
  3. White Man
  4. Good Old-Fashioned Lover Boy
  5. Drowse
  6. Teo Torriatte (Let Us Cling Together)
Videóklip
Hivatalos videóklip
Sablon • Wikidata • Segítség

A Tie Your Mother Down az első dal a brit Queen rockegyüttes 1976-os A Day at the Races albumáról. A szerzője Brian May gitáros volt. 1977. március 8-án kislemezen is megjelent, Angliában a 31., Amerikában a 49. helyet érte el a slágerlistán. 2005-ben megjelent a „Reaching Out / Tie Your Mother Down” kislemezen, amelyet a 2005-ös Queen + Paul Rodgers koncertek alapján összeállított Return of the Champions koncertalbumról másoltak ki. Ez a kislemez a 12. helyet érte el az angol slágerlistán.

A hagyományos keményrock szerkezetű dal középpontjában egy jellegzetes gitárriff áll, amelyet May az Escher-lépcsők zenei megfelelőjének nevezett. Mind kislemezként, mind az album részeként pozitív kritikákat kapott. Megjelenésétől kezdve szinte minden koncertjükön játszották. Nagyon népszerű az együttes rajongóinak körében.

Háttér és felvételek[szerkesztés]

May még 1975 körül több időt töltött Tenerifén, egy óriási teleszkóp mellett dolgozva, hogy a csillagászati doktorátusát tökéletesítse. Elmondása szerint rendszeresen a szabad ég alatt, egy domb tetejéről nézte a naplementéket, és gyakran egy spanyolgitárral pengetett közben. Egy ilyen alkalommal ugrott be a dal jellegzetes riffje, a „tie your mother down” (kötözd meg anyád) szavakat pedig viccként dúdolta mellé. Később azt nyilatkozta, hogy a dalra nagy hatással volt Rory Gallagher stílusa.[1]

1976 júliusa és novembere között többek közt ezen a dalon is dolgoztak a The Manor, Wessex és Sarm stúdiókban az A Day at the Races dalainak felvétele során. May a gitáron egy számára szokásos beállításban játszott: a hídi és a középső hangszedő azonos fázisba volt kapcsolva.[2] Bizonyos részeket egy üveg slide gyűrűvel játszott fel.[3]

Megjelenés és fogadtatás[szerkesztés]

Furcsa szövege és kemény stílusa miatt nem volt kifejezetten kislemezre való dal, 1977. március 8-án mégis kiadták – a második kislemez volt az A Day at the Races lemezről. A klasszikus rock rádiók ugyan játszották, mégsem ért el nagy sikereket, Angliában csak a 31., Amerikában csak a 49. helyet érte el a slágerlistán.

A megjelenése idején nagyrészt jól fogadták a kritikusok, mint nem túl jelentős, de jó hangulatú dalocskát. Az NME azt írta rá: „visszatértek oda, ahonnan indultak: a hard rockhoz”,[4] a The Times „valódi véres költészetnek” nevezte,[5] míg a Record Mirror így méltatta: „a legjobb rockdaluk, amelyet valaha írtak, továbbá a legerősebb kezdő dal egy lemezen, amit valaha is hallhattunk”.[6] A The Washington Post szerint kihívás intéz a Led Zeppelin leghíresebb számai felé, a szövege pedig nagyszerűen kifejezik a heavy metal tinédzserlázadást.[7] Akik nem szerették, főleg az egyszerűségét rótták fel, például a Circus magazin szerint „pont elég rock & roll ahhoz, hogy a gyerekek érdeklődését fenntartsa. Bolondos, butácska, Hoople-szerű.”[8]

A későbbi kritikák rendszerint pozitívan értékelik. 2002-ben Jim DeRogatis az együttes legjobb heavy metal dallamának nevezte,[9] Andy Robson, a Classic Rock kritikusa az album kiemelkedő számának tartotta,[10] Stephen Thomas Erlewine az AllMusic oldalán pedig ezt írta róla: „céltudatos hard rock, kevéske – meglehetősen nyilvánvaló – perverzitással”.[11]

Zene és szöveg[szerkesztés]

A „Tie Your other Down” egy egyszerű riffre ép ülő, nyers rockdal, nem hasonlít a Queenre jellemző, kimunkált, túlprodukált dalokra. Mark Blake szerint „az Eddie Cochran/Chuck Berry formula modernkori átirata: tinédzser lázadás, rosszalló szülők, és egy kis szex”.[12] 4/4-es ütemű, Esz dúrban íródott, és viszonylag gyors, percenként 138-as a ritmusa.[13]

Egy rövid instrumentális bevezetővel indul, amelyet May így jellemzett: „Ez annak a lépcsőháznak a zenei megfelelője, amelyik a tér négy oldalán megy körbe, és úgy néz ki, mintha emelkedne. Egy Escher-festmény. Ennek a megfelelőjének volt szánva, mert minden része emelkedik, és egy oktávval lejjebb kerül. És ugyanez hátrafelé, mert eljátszottam fokozatosan mélyülve is.” A hallgató a képek optikai csalódásához hasonlóan úgy érzi, hogy a gitár hangszíne emelkedik, de valójában nem változik. Az album utolsó dala a „Teo Torriatte” ugyanezzel a rövid instrumentális levezetéssel zárul, ezzel azt a hatást akarták kelteni, mintha a lemez dalai vég nélküli körben követnék egymást. A kislemez kiadáson ezt az instrumentális bevezetőt kivágták.[1]

A sokszor félreértelmezett dal furcsa felszólítása valójában a szülők elleni lázadásra buzdít.[1] May egy 1991-es interjúban ezt mondta a szövegről: „Nem az anyukámról szól. Valójában egy fiatal fiú frusztrációjának a történetét meséli el […] … nem olyan személyes, mint általában a legtöbb dalom, inkább vicces. Persze blöffölök, mert nem emlékszem miről szól. […] Néha kijössz egy apró riffel, majd hozzápakolsz néhány szót, és fogalmad sincs róla, mit akar jelenteni. Úgy emlékszem, azt gondoltam, nem elég jó a címe a dalnak, de mindenki azt mondta, hogy »jó ez, teljesen rendben van«, így a címhez igazodva építettük köré a szöveget.”[14]

Videóklip[szerkesztés]

A dalhoz készült videóklipet Bruce Gowers rendezte. A koncertet utánozó filmet 1977 februárjában, az amerikai turnéjuk New York-i állomásán, egy hangpróba során vették fel. A heves és látványos robbantások következményeként Roger Taylor dobos egy alkalommal kizuhant a dobok mögül, de nem esett komolyabb baja.[1]

Élőben[szerkesztés]

Már 1976 augusztusában előadták egy koncerten, ezelőtt, hogy felvették volna.[15] Később minden koncertjükön előadták 1976 és 1986 között, May elmondása szerint nagyon könnyen tudta játszani gitáron.[16] A Freddie Mercury emlékkoncerten Joe Eliott, a Def Leppard énekese énekelte. Az 1990-es évektől May rendszeresen játszotta a szólókoncertjein, és a Queen + Paul Rodgers koncerteken is állandóan műsoron volt.[1] Szerepel a Live Killers, Live Magic és Live at Wembley ’86 koncertlemezeken, a Queen: Live at Wembley Stadium és We Will Rock You DVD kiadványokon (ami 2007-ben Queen Rock Montreal címen jelent meg, lényegében azonos tartalommal).

Feldolgozások[szerkesztés]

Közreműködők[szerkesztés]

Hangszerek:

Kiadás és helyezések[szerkesztés]

Helyezések

Év Ország Helyezés
1977 Brit kislemezlista[18] 31
1977 Amerika Billboard Hot 100[19] 49
1977 Belgium Ultratop[20] 18
1977 Hollandia MegaCharts[20] 10

7" kislemez (EMI 2593, Anglia/Elektra E45385, Amerika)

  1. Tie Your Mother Down – 3:45
  2. You and I – 3:25

7" kislemez (Elektra P-193 E, Japán)

  1. Tie Your Mother Down – 3:45
  2. Drowse – 3:45

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ a b c d e Purvis 2007, 261. o.
  2. ↑ Blackett, Matt (2008. január). „Renaissance Man”. Guitar Player.  
  3. ↑ Obrecht, Jas (1982. január). „Brian May: On The Record”. Guitar Player.  
  4. ↑ Gunn–Jenkins 1992, 104. o.
  5. ↑ Larkin, Colin. The Encyclopedia of Popular Music. Muze, 26. o. (1998). ISBN 033374134X 
  6. ↑ Cain, Barry (1976. december). „Queen re-visit Queen”. Record Mirror. [2016. március 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. október 23.)  
  7. ↑ (1977. február 7.) „Queen's Deja Vu 'At the Races'”. The Washington Post.  
  8. ↑ Strick, Wesley (1977). „Queen: Spirited, Impeccable, Silly”. Circus.  
  9. ↑ DeRogatis, Jim (2002. július). „The Great Albums: Queen, A Day at the Races, A Night at the Opera”. Chicago Sun-Times.  
  10. ↑ Robson, Andy (2001. december). „Jewels in the crown”. Classic Rock. [2008. április 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. október 23.)  
  11. ↑ Erlewine. Stephen Thomas: Queen: A Day at the Races. www.allmusic.com. (angolul) AllMusic (Hozzáférés: 2013. április 26.)
  12. ↑ Blake 2010, 192. o.
  13. ↑ Digital Sheet Music – Queen Tie Your Mother Down. musicnotes.com. (angolul) EMI Music Publishing (Hozzáférés: 2013. április 26.)
  14. ↑ Coburn, Bob. Interjú. The Making of Innuendo with Bob Coburn. Rockline. 1991. február 4.
  15. ↑ Blake 2010, 191. o.
  16. ↑ Purvis 2007, 260. o.
  17. ↑ The Music // Rock Band. rockband.com (angolul) (Hozzáférés: 2013. április 26.) arch
  18. ↑ UK Top40 Hit Database. everyhit.com (angolul) (Hozzáférés: 2013. április 25.)
  19. ↑ Queen – Charts & Awards. www.allmusic.com. (angolul) AllMusic (Hozzáférés: 2013. április 25.)
  20. ↑ a b Queen – Singles Discography. www.ultratop.be. (angolul) Ultratop (Hozzáférés: 2013. április 20.)

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Tie_Your_Mother_Down&oldid=25420098”