A Day at the Races
| Queen A Day at the Races |
||||
 |
||||
| nagylemez | ||||
| Megjelent | 1976. december 10. | |||
| Felvételek | 1976. július–november The Manor, Wessex, Sarm East |
|||
| Stílus | Progresszív rock | |||
| Hossz | 44:24 | |||
| Kiadó | EMI, Parlophone (Európa) Elektra, Hollywood (Amerika) |
|||
| Producer | Queen | |||
| Queen-kronológia | ||||
|
||||
| Kislemezek az albumról | ||||
|
||||
Az A Day at the Races a brit Queen rockegyüttes ötödik stúdióalbuma. 1976. december 10-én jelent meg, és ez volt az első album, amelyet külső producer segítsége nélkül vettek fel.
Zeneileg az A Night at the Opera album stílusát folytatta: hasonlóan megtalálhatók voltak rajta a sokszínű progresszív és hard rock dalok, az erős, túljátszott vokál és gitárhangzás, a kabarézenei utalás, és a könnyed ballada.[1] A borító is az előző album borítójának fekete változata. A kritikusok ennek megfelelően legtöbbször az A Night at the Opera gyengébb kiadásának tartották, rendszerint eltörpült annak sikere mellett.[2][3]
Egy sikeres kislemez jelent meg róla, a Somebody to Love.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Áttekintés
Az 1975-ös A Night at the Opera album meghozta az elismertséget az együttes számára, Angliában óriási népszerűségre tettek szert, és bár az amerikai áttörés még váratott magára, az album ottani eladásai biztatóak voltak. 1976 januárjában Mercury a Bohemian Rhapsody című daláért Ivor Novello-díjat vehetett át.
A lemezt kísérő A Night at the Opera Tour egészen 1976 áprilisáig eltartott, ennek során mind Európában, mind Amerikában összesen 77 koncertet adtak.
Az új album felvételei 1976 júliusában kezdődtek, és egy kisebb turné által megszakítva (Summer 1976 Tour) egészen szeptemberig tartottak. Hogy megköszönjék az angol rajongók elkötelezettségét, 1976. szeptember 18-án a Hyde Parkban nagyszabású ingyen koncertet tartottak. A közönségszám 150 és 200 ezer között volt, soha eddig még nem koncerteztek ennyi ember előtt, de a Hyde Park-béli koncertek (Jethro Tull, Pink Floyd) történetében is kiemelkedő volt ez a szám. Ezen a koncerten már két új dalt is előadtak, a Tie Your Mother Down-t és a You Take My Breath Away-t.
A nagylemez 1976 decemberében jelent meg. Angliában hasonlóan sikeres volt, mint az elődje, Amerikában valamennyivel kisebb elismerésben részesült. Sok kritikus és rajongó az előző album egyfajta folytatásának tekintette: ugyanaz a megfoghatatlan zenei sokszínűség jellemezte, a címét hasonlóan a Marx-fivérek egyik filmjéről kapta (Botrány az ügetőn), és a borítója is leplezetlenül hasonló stílusban készült. A lemez legsikeresebb dala a Somebody to Love, amely a vezető kislemez is lett, hathatósan egyesíti magában a gospel kórushangot és a hard rock hangszerelést. Mercury-t nagy bálványa, Aretha Franklin inspirálta a megírásában. A Tie Your Mother Down May dala, a korai pályafutásuk egyik legkeményebb műve, amely még a 80-as években is koncert kedvenc volt. Egy érdekes és bonyolult gitárriffet tartalmaz, amely az Escher festményekhez hasonló: bár a hallgató úgy érzi, hogy a hangszín emelkedő, egy idő után rá kell jönni, hogy semmit sem változott.
Freddie szokásos vaudeville műve a Good Old-Fashioned Lover Boy, amely egy korszak lezárását is jelenti, hiszen ezután nem írt több ilyenfajta művet. Egy sort a lemez hangmérnöke, Mike Stone énekelt benne. Hasonlóan nosztalgikus ihletésű a The Millionaire Waltz is, amely a hard rock és a klasszikus valcer keveredéséből született. A White Man az album egyik legkeményebb dala, és egyike az együttes ritka politikai állásfoglalásának: a fehér ember az amerikai bennszülött indiánokkal szemben elkövetett bűntetteit említi fel.
A Teo Torriatte (Let Us Cling Together) egyfajta tisztelgés a japán rajongók előtt, akik már a Queen angliai sikerei előtt valóságos tömeghisztériát rendeztek az együttes látogatásaikor. Tartalmaz egy japán nyelvű versszakot, amely az eredeti szöveg műfordítása.
Érdekesség, hogy az album reklámkampánya keretében a kiadó által a Kempton Parkban szervezett Day at the Races Stakes lóversenyen mind ugyanarra a lóra fogadtak, anélkül, hogy összebeszéltek volna, és nyertek[4]
A The Guinness könnyűzenei enciklopédia 1994-ben minden idők 149. legjobb albumának sorolta be.[5]
[szerkesztés] Fogadtatás
| Kritikák | |
|---|---|
| Forrás | Értékelés |
| Allmusic |  [1] |
| Record Mirror |  (1976)[6] |
| Chicago Sun-Times | (kedvező) (2002)[7] |
| Entertainment Weekly | A (1991)[8] |
| NME | (kedvezőtlen) (1976)[3] |
| Q magazin | (1993)[9] |
| Rolling Stone |  (1977)[2] |
| RS Album Guide | (1992)[10] |
Mérsékeltebb sikereket érte el az előző albumhoz képest: bár Angliában ez is elérte a brit slágerlista első helyét, csak egy hétig volt listavezető, és csak hat hétig volt benne a Top 10-ben. Ennek ellenére ez az album is platinalemez lett, ami 300 ezer példány feletti eladást jelent.[11] Amerikában is csak kevésbé volt sikeres mint az A Night at the Opera, de így is az ötödik helyet érte el a Billboard Top 200-on, 2002-ben pedig aranylemez lett.[12] A Nielsen Soundscan felmérése szerint 1991 és 2006 között amerikában 200 ezer példányt adtak el belőle.[13] A kislemezei ugyan felkerültek az amerikai slágerlistákra, mégis inkább Európában arattak nagyobb sikereket.
Vegyesen fogadta a kritika, általános volt az a vélekedés, hogy a zenei anyag az előző album utánzata, gyengébb, felvizezett változata. A Rolling Stone meglehetősen elmarasztaló kritikájában felrótta ezt. Az író szerint nem értékelhető az együttes művészi törekvése, mert csak az „arcátlan” haszonszerzés a céljuk. Ezen felül a zenéjüket is jellegtelennek találta: „kezdve Robert Plant hamis orgazmusvokáljától, egészen a Beatles és a Beach Boys kabarészerű popzenéjéig”.[2] Hasonlóan azt rótta fel a Circus magazin kritikusa, hogy az együttes maga mögött hagyta az art rock igényességet, és egy gyenge másolattal rukkolt elő.[14] George Starostin így indokolta az album magas besorolását: „tekintve, hogy rajta van több vitathatatlan klasszikus daluk, és a fiúk dalszerzési és hangszerelési teljesítménye magas színvonalú, nem érzem túlzásnak az értékelést”.[15] Hasonlóan magasra értékelte a Q magazin kritikusa: „a hatalmas ambíciójuk mindig is lenyűgöző marad, olyan dalokkal, mint May kőkemény Tie Your mother Donwja, vagy Mercury barokk számai, a Somebody to Love és a Good Old-Fashioned Lover Boy”.[9] Visszatekintve az Allmusic is pozitívan értékelte, és egyfajta átmenetnek érzékeltette a Sheer Heart Attack és az A Night at the Opera között: előbbiből a kemény hangzást, utóbbiból a pompát örökölte.[1] Jim DeRogatis kritikus alapvetően pozitívan értékelte a lemezt, kiemelte a Beatles hatását az együttesre, és ironikusan célzott arra, hogy a Tie Your Mother Down szado-mazo felhangjai még Marilyn Manson és Eminem korában is merésznek tűnnek.[7]
A New Musical Express és a British Hit Singles & Albums 2006-os, 40 ezer szavazó részvételével készült „minden idők 100 legjobb albuma” szavazásán a 19. helyre került.[16] Szerepelt a Classic Rock és Metal Hammer magazinok „A 70-es évek 200 legjobb albuma” listáján, mint az 1976-os év legjobb albumainak egyike.[17] Szerepelt Jim DeRogatis 2006-os „The Great albums” című összeállításában.[18]
[szerkesztés] Az album dalai
| Első oldal | |||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Cím | Szerző(k) | Hossz | |||||||
| 1. | Tie Your Mother Down | Brian May | 4:47 | ||||||
| 2. | You Take My Breath Away | Freddie Mercury | 5:08 | ||||||
| 3. | Long Away | May | 3:33 | ||||||
| 4. | The Millionaire Waltz | Mercury | 4:54 | ||||||
| 5. | You And I | John Deacon | 3:25 | ||||||
| Első oldal | |||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Cím | Szerző(k) | Hossz | |||||||
| 1. | Somebody to Love | Mercury | 4:56 | ||||||
| 2. | White Man | May | 4:59 | ||||||
| 3. | Good Old-Fashioned Lover Boy | Mercury | 2:54 | ||||||
| 4. | Drowse | Roger Taylor | 3:45 | ||||||
| 5. | Teo Torriatte (Let Us Cling Together) | May | 5:57 | ||||||
| Bónusz trackek az 1991-es Hollywood Records kiadáson | |||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Cím | Szerző(k) | Hossz | |||||||
| 1. | Tie Your Mother Down (remix: Matt Wallace) | May | 3:44 | ||||||
| 2. | Somebody to Love (remix: Randy Badazz) | Mercury | 5:00 | ||||||
| Bónusz lemez a 2011-es Universal Records kiadáshoz | |||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Cím | Hossz | ||||||||
| 1. | Tie Your Mother Down (Backing Track Mix 2011) | 3:48 | |||||||
| 2. | Somebody to Love (Live at Milton Keynes, 1982. június) | 7:55 | |||||||
| 3. | You Take My Breath Away (Live in Hyde Park, 1976. szeptember) | 3:06 | |||||||
| 4. | Good Old-Fashioned Lover Boy (Top of the Pops, 1977. július) | 2:51 | |||||||
| 5. | Teo Torriatte (Let Us Cling Together) (HD Mix) | 4:47 | |||||||
| Bónusz videók a 2011-es iTunes Deluxe Edition kiadáshoz | |||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Cím | Hossz | ||||||||
| 6. | You Take My Breath Away (Live at Earls Court '77) | ||||||||
| 7. | Tie Your Mother Down (Live at Milton Keynes '82) | ||||||||
| 8. | Somebody To Love | ||||||||
[szerkesztés] Közreműködők
- Brian May: elektromos gitár, ének: Long Away, háttérvokál, zongora és harmónium: Teo Torriatte, slide gitár: Drowse
- Freddie Mercury: ének és háttérvokál, zongora
- John Deacon: basszusgitár, akusztikus gitár: You And I
- Roger Taylor: dob, háttérvokál, timpiani, akusztikus gitár és ének: Drowse
- Mike Stone: vokál: Good Old-Fashioned Lover Boy
[szerkesztés] Helyezések és eladások
|
Album
|
Kislemezek
|
[szerkesztés] Források
- ^ a b c
- ^ a b c
- ^ a b Kent, Nick (1976. december). „Funny really” (angol nyelven). NME. Hozzáférés ideje: 2010. november 25.
- ↑ hiponline.com
- ↑
- ↑ Cain, Barry (1976. december). „Queen re-visit Queen” (angol nyelven). Record Mirror. Hozzáférés ideje: 2010. november 25.
- ^ a b
- ↑
- ^ a b Q magazin, September 1993, p.118
- ↑
- ^ a b
- ^ a b
- ↑
- ↑
- ↑
- ↑
- ↑ Classic Rock/Metal Hammer, "The 200 Greatest Albums of the 70s", March 2006
- ↑
- ↑
- ↑
