Seven Seas of Rhye

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Queen
Seven Seas of Rhye
kislemez a(z) Queen II albumról
B-oldalSee What a Fool I’ve Been
Megjelent1974. február 23.
Formátum7", CD
Felvételek1973. augusztus
Trident Studios, London, Anglia
StílusGlam rock
Nyelvangol
Hossz2:47
KiadóEMI, Elektra
SzerzőFreddie Mercury
ProducerQueen, Roy Thomas Baker
Queen-kronológia
Liar
(1974)		Seven Seas of Rhye
(1974)		Killer Queen/Flick of the Wrist
(1974)
A Queen II album dalai
Első oldal
  1. Procession
  2. Father to Son
  3. White Queen
  4. Some Day One Day
  5. The Loser in the End
Második oldal
  2. Ogre Battle
  3. The Fairy Feller’s Master-Stroke
  4. Nevermore
  5. The March of the Black Queen
  6. Funny How Love Is
  7. Seven Seas of Rhye
Borítóváltozatok
Sablon • Wikidata • Segítség

A Seven Seas of Rhye tizenegyedik, utolsó dal a brit Queen rockegyüttes 1974-es Queen II albumáról. A szerzője Freddie Mercury énekes volt. A dal instrumentális változata felkerült az együttes 1973-as bemutatkozó albumára, de teljes egészében csak 1974-re készült el. Kislemezen is megjelent 1974. február 23-án, és a tizedik helyet érte el az angol slágerlistán. Bár nem lett széles körben híres, a sikere nagy lökést adott az együttes népszerűségének kialakulásához.

Keletkezése[szerkesztés]

Az 1973-as Queen album végén egy alig több mint egyperces instrumentális zongoradal, a „Seven Seas of Rhye…” szerepelt. Ez egy félkész változat volt: nem volt elég idő, hogy befejezzék az album kiadásáig, de Mercury nem akarta veszni hagyni, így tovább dolgozott rajta.[1] Amikor David Bowie visszamondta a tervezett szereplését a BBC népszerű Top of the Pops műsorában, a szervezők új előadót kerestek a lefoglalt műsoridőre. A műsor producere a szűk határidő miatt február 18-án felhívta az EMI sajtófőnökét, aki a Queen együttest ajánlotta a fellépésre.[2] Szokás szerint a műsorban nem élőben adták elő a dalt, hanem felvételről játszották le, az együttesek pedig mímelték az éneket. Ehhez azonban fel kellett venni a dal egy speciális változatát. Fowler addig intézkedett, amíg sikerült meggyőznie Pete Townshendet: bocsássa rendelkezésükre stúdióját, hogy felvehessék a dalt. Február 20-án felvették a speciális változatot, amely másnap több millió angol háztartásban volt látható.[3] Az EMI mozgósította az erőforrásait, és villámgyorsan, öt nappal a televíziós előadás elfogadása után megjelentette a dalt kislemezen.[4] A lemezen egy albumon nem szereplő B oldalas dal, a „See What a Fool I’ve Been” volt a másik oldalon, ami később népszerűvé tette a ritka kiadványt a gyűjtők között.[5]

A dal végén, amikor a zene elhalkul, az 1907-es „I Do Like to be Beside the Seaside” című ragtime klasszikusból énekelnek egy pár sort (a szedett-vedett kórusban Ken Testi, az együttes első menedzsere is énekelt). A következő albumuk legelső dala, a „Brighton Rock” elején ugyancsak hallható ez a dallam, ami egy kapcsolódási pontot adott a két album között. Ez volt az együttes első kísérlete a ragtime stílus beemelésére a zenéjükbe, May szerint a gyermekkorukban hallgatott, gyermekeknek szóló rádióműsorok inspirálták őket, ahol egyszerre hallhatott Mantovanit, és olyan gyermekdalokat, mint „Nelli az elefánt” és „A nevető rendőr”.[6]

Megjelenés és fogadtatás[szerkesztés]

A televízióban szerzett népszerűségének köszönhetően két hét múlva a negyvenötödik helyre került, majd a tizedik helyen tetőzött a slágerlistán,[7] és a Queen II album eladásai is megugrottak. Ez volt az együttes első dala, amely slágerlistára került. A kritikusok jól fogadták a dalt, az együttesről később szinte mindig negatívan író NME ezt írta róla: „erejük, tehetségük és dalszerzői képességük jó példája, valamint mindazoké a jó tulajdonságoké, ami egyedülállóvá teszi őket.”[5] George Starostin visszatekintő kritikájában ezt írta róla: „nem tartozik a Queen legjátszottabb slágerei közé, természetes, mert rutinos pop melódián alapul, nem innovatív vagy sokkoló semmilyen tekintetben. Egy újabb móka, a „Keep Yourself Alive” határozottsága nélkül…”[8] Amerikában is megjelent kislemezen, de nem került fel a listákra.[9]

Hivatalos videóklip a saját idejében nem készült hozzá, de 1984-ben egy hamburgi koncertfelvételt felhasználva elkészült egy újabb Top of the Pops változat. A megjelenése utáni Queen II Touron még csak ritkán adták elő, de az A Night at the Opera Touron már a műsor állandó része lett. Az A Day at the Races Touron lekerült a lejátszási listákról, és csak az 1984 és 1986 közötti koncerteken kezdték el újra játszani, megrövidített formában, csak az első refrénig. Előadásokon a bonyolult zongoraszólamot leegyszerűsítették. Felkerült az 1992-es Live at Wembley ’86 koncertalbumra és a Queen: Live at Wembley Stadium DVD-re.

Később más kislemezek B-oldalára került fel: 1986-ban a „Friends Will Be Friends”-re, 1995-ben pedig a „Heaven for Everyone”-ra. Szerepelt az együttes rockosabb dalait összegyűjtő Queen Rocks válogatáson. A zongoramotívum megjelent az 1995-ös Made in Heaven album „It’s a Beautiful Day” című dalában.

Zene és szöveg[szerkesztés]

Nem tudod lejátszani a fájlt?

A dal 4/4-es ütemű, D dúrban íródott, és viszonylag gyors, percenként 122-es a ritmusa.[10] Jellegzetes zongoraarpeggióval indul, amely mindvégig a háttérzene része marad. Jól jellemzi az együttes „jöhet bármi” stílusát a fenséges kórus, Mercury energetikus zongorajátékának és May később jellegzetessé váló gitárjátékának elegye.[11]

A szövege egyik Mercury leginkább fantáziadúsabb szerzeményeinek. Egy interjúban ezzel a dallal kapcsolatban azt mondta, hogy először jött a zene, utána a szöveg.[12] A cím és szöveg Rhye szava Mercury gyermekkorában kitalált fantáziavilágra utal. Az együttes egyéb dalaiban fellelhető hasonló fantázia környezet (My Fairy King), az 1974-es Sheer Heart Attack album „Lily of the Valley” című dala ugyancsak említi: „Messenger from seven seas has flown/To tell the king of Rhye he's lost his throne”.

Közreműködők[szerkesztés]

Hangszerek:

Kiadás és helyezések[szerkesztés]

Helyezések

Év Ország Helyezés
1974 Brit kislemezlista 10[13]

7" kislemez (EMI 2121, Anglia)

  1. Seven Seas of Rhye – 2:48
  2. See What a Fool I’ve Been – 4:31

7" kislemez (Elektra P-1314E, Japán)

  1. Seven Seas of Rhye – 2:48
  2. The Loser in the End – 4:03

3" CD (Parlophone QUECD1, Anglia, 1988)

  1. Seven Seas Of Rhye – 2:48
  2. See What A Fool I've Been – 4:31
  3. Funny How Love Is – 3:13

Források[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ Blake 2010, 122. o.
  2. ↑ Gunn–Jenkins 1992, 74. o.
  3. ↑ Hodkinson 2004, 171. o.
  4. ↑ Hodkinson 2004, 171–172. o.
  5. ↑ a b Gunn–Jenkins 1992, 75. o.
  6. ↑ Blake 2010, 140. o.
  7. ↑ Blake 2010, 141. o.
  8. ↑ Starostin, George: Only Solitaire: George Starostin's Music Reviews. starling.rinet.ru (angolul) (Hozzáférés: 2013. április 26.)
  9. ↑ Blake 2010, 151. o.
  10. ↑ Digital Sheet Music – Queen Seven Seas of Rhye. musicnotes.com. (angolul) EMI Music Publishing (Hozzáférés: 2013. április 26.)
  11. ↑ Rivadavia, Ed: Queen: Seven Seas of Rhye. www.allmusic.com. (angolul) AllMusic (Hozzáférés: 2013. április 26.)
  12. ↑ Együttes interjú. BBC Radio One. (angol nyelven) Hozzáférés: 2010. november 5.
  13. ↑ Gunn–Jenkins 1992, 260. o.

Külső hivatkozások[szerkesztés]

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Seven_Seas_of_Rhye&oldid=26353032”