The Loser in the End

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Queen
The Loser in the End
dal a(z) Queen II albumról
Megjelent1974. március 8. (Anglia)
1974. április 9. (Amerika)
Felvételek1973. augusztus
Trident stúdió, London
StílusHard rock
Hossz4:01
KiadóEMI, Parlophone (Európa)
Elektra, Hollywood (Amerika)
SzerzőRoger Taylor
ProducerQueen, Roy Thomas Baker
A Queen II album dalai
Első oldal
  1. Procession
  2. Father to Son
  3. White Queen
  4. Some Day One Day
  5. The Loser in the End
Második oldal
  1. Ogre Battle
  2. The Fairy Feller’s Master-Stroke
  3. Nevermore
  4. The March of the Black Queen
  5. Funny How Love Is
  6. Seven Seas of Rhye
SablonWikidataSegítség

A The Loser in the End az ötödik dal a brit Queen együttes 1974-es Queen II albumáról. A szerzője Roger Taylor dobos volt. Ez volt az egyetlen dal, amelyet az albumra írt, és a Fehér oldalon, Brian May szerzeményei mellett kapott helyet. Ez, és a többi dal misztikájától eltérő, bluesos hangulata miatt nehezen illeszthető bele a laza koncepcióba.

Szokás szerint Roger saját maga énekelte el. Hasonlít Taylor tipikus korai hard rock dalaihoz: ugyanúgy kemény riffek, lázadó szöveg és egy hidas dalszerkezet jellemzi. Az album legkevésbé bonyolultabb dala, mindössze négy akkordból áll.

A felvételen 1:32 és 1:33 között hallható egy benne hagyott hiba, amint valaki azt mondja: „yeah”.

Szerepelt a Seven Seas of Rhye kislemez japán kiadásának a B-oldalán.

Hangszerek[szerkesztés]

Hangszerek:

Források[szerkesztés]

Külső hivatkozások[szerkesztés]