Somebody to Love (Queen-dal)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Queen
Somebody to Love
Queen - somebody to love.jpg
kislemez a(z) A Day at the Races albumról
B-oldal White Man
Megjelent 1976. november 12. (Európa)
1976. december 10. (Amerika)
Formátum 7", 12', CD, kazetta
Felvételek 1976. július–november
The Manor, Wessex Sound Studios és Sarm East Studios, London, Anglia
Stílus Rock
Hossz 4:56
Kiadó EMI, Elektra
Szerző Freddie Mercury
Producer Queen
Queen-kronológia
You’re My Best Friend
(1976)
Somebody to Love
(1976)
Tie Your Mother Down
(1977)
Az A Day at the Races album dalai
Hangminta

A Somebody to Love a hatodik dal a brit Queen rockegyüttes 1976-os A Day at the Races stúdióalbumáról. A szerzője Freddie Mercury énekes volt, aki többek között a gospel és soulzenét is kedvelte, és egyik példaképe, Aretha Franklin inspirálta erre a dalra.

Nagymértékben épít Mercury, valamint Roger Taylor dobos és Brian May gitáros énekesi tudására, hármójuk kórusát annyiszor felülvételezték, hogy a végeredmény úgy hangzott, mintha egy száztagú kórus énekelte volna. Bizonyos tekintetben viszont másfajta megközelítést igényelt, mint az ugyancsak ének központú „Bohemian Rhapsody”: „ugyanaz a három ember énekel a nagy kórusrésznél, de azt hiszem, itt más volt a technikai megközelítés [mint a »Bohemian Rhapsody«-nál], mert gospelszerű benne az ének – eltér attól, amiket általában csinálni szoktunk. […] Szerettem volna egy ilyen Aretha Franklin-stílusú számot is. Megihletett a gospel-hangzás, amely a korai lemezein hallható. Úgy tűnik, mintha ugyanazokat a harmóniákat használnám, de más tartományban szólalnak meg.”[1]

Denise Sullivan, az Allmusic kritikusa szerint „Mercury írt egy lélekkereső számot, amelyben megkérdőjelezi Isten szerepét egy szerelem nélküli életben, és így ez a nagyon személyes kijelentés egyszerre univerzális jelentőségű lett.”[2] Más értelmezés szerint amikor Mercury a szabadságvágyról énekel, akkor valójában azon vágyát fejezi ki, hogy nem akarja többé titkolni a homoszexualitását.[3] A dalban Mercury zongorázik.[2]

A megjelenését megelőző történet nagyban hasonlított a „Bohemian Rhapsody” esetére: Mercury és Taylor odaadták egy felvételét Kenny Everett rádiós műsorvezetőnek, aki lejátszotta a rádióban, mire a hallgatók tömegével telefonáltak be, hol lehet megszerezni a dalt.[4] 1976. november 12-én kislemezen is megjelent, a második helyet érte el Angliában, a tizenharmadikat Amerikában. A videoklipjét Bruce Gowers rendezte, egyrészt a stúdióban, felvétel közben filmezte az együttest, másrészt koncertfelvételekből állította össze a klipet.[5]

Nick Kent az NME-től kissé cinikusan írta róla: „Mercury és az ő kis csapata turbékolgat és trillázgat azokkal a rájuk annyira jellemző sterilen precíz harmóniákkal… Egyébként a „Somebody to Love” kislemez viszonylag enyhe példája ennek. És igen, szörnyen művészi és aprólékosan kivitelezett dal[…] Figyelembe véve, hogy mi más van még ezen a lemezen, valójában egészen elfogadható.”[6] A The Washington Post kiemelte, milyen ügyesen tudják többek közt ebben a dalban is kihasználni a stúdió nyújtotta lehetőségeket.[7] 2002-ben Jim DeRogatis a Chicago Sun-Times hasábjain erősen dicsérte: „talán a Queen valaha volt legszebb dala, tökéletes egyensúlyt talál a szépség, a grandiózusság és az érzelmek között, anélkül, hogy szükségtelenül csöpögőssé válna.”[8] 2011-ben David Cavanagh az Uncutban úgy vélte, „a Queen kislemezek elvesztették akkorra a keménységüket – a »Somebody to Love« egy könnyed kabaréban is elment volna.”[9]

1977 és 1985 között rendszeresen játszották a koncerteken, bár az 1980-as és 1982-es turnék amerikai és japán állomásain nem szerepelt. Felkerült a 2004-es Queen on Fire – Live at the Bowl koncertalbumra és koncertfilmre, valamint a 2007-es Queen Rock Montreal DVD-re. Az 1992-es Freddie Mercury emlékkoncerten George Michael adta elő a Londoni Közösségi Gospelkórus kíséretével. Az előadás nagy sikert aratott, többen a koncert legjobbjának tartották, hatására még az is felmerült, hogy a nemrég elhunyt Mercury után Michael lesz az együttes új énekese.[5][10] Ez utóbbi változat 1993. április 19-én a Five Live középlemezen húzódalként jelent meg. A kiadvány az első helyet érte el Angliában, a harmincadikat Amerikában,[11] és több mint egymillió font bevételt hozott a Mercury Phoenix Trustnek.[12]

Közreműködők[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hangszerek:

  • Freddie Mercury: zongora
  • Brian May: elektromos gitár
  • John Deacon: basszusgitár
  • Roger Taylor: dob

Kiadás és helyezések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Helyezések

Év Ország Helyezés
1976 Brit kislemezlista [13] 2
1976 Amerika Billboard Hot 100[14] 16
1976 Belgium Ultratop[15] 2
1976 Francia kislemezlista[16] 57
1976 Holland kislemezlista[15] 1
1976 Ír slágerlista[17] 6
1976 Német kislemezlista[15] 21

7" kislemez (EMI 2565, Anglia/Elektra E-45362, Amerika)

  1. Somebody to Love – 4:53
  2. White Man – 4:59

3" CD (Parlophone QUECD4, Anglia)

  1. Somebody to Love – 4:53
  2. White Man – 4:59
  3. Tie Your Mother Down – 3:45

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Brooks, Greg – Lupton, Simon. Freddie Mercury élete saját szavaival. Budapest: Cartaphilus, 79. o (2009). ISBN 978-963-266-046-2 
  2. ^ a b Sullivan, Denise: Queen: Somebody to Love. (angolul) Allmusic Hozzáférés: 2013. ápr. 26.
  3. McLeod, Ken. We Are the Champions: The Politics of Sports and Popular Music. Ashgate, 123. o (2011). ISBN 978-1409408642 
  4. Gunn, Jacky – Jenkins, Jim. Queen: As It Began. New York: Hyperion, 102. o (1992). ISBN 0-7868-8003-1 
  5. ^ a b Purvis, Georg. Queen: Complete Works. London: Reynolds & Hearn, 251. o (2007). ISBN 978-1-905287-33-8 
  6. Kent, Nick (1976. december). „Funny really”. NME.  
  7. (1977. február 7.) „Queen's Deja Vu 'At the Races'”. The Washington Post.  
  8. DeRogatis, Jim (2002. július). „The Great Albums: Queen, A Day at the Races, A Night at the Opera”. Chicago Sun-Times.  
  9. Cavanagh, David: Album review: Queen - The first five albums. uncut.net (angolul) (2011) Hozzáférés: 2013. ápr. 26.
  10. Blake, Mark. Is This the Real Life? – The Untold Story of Queen. London: Aurum, 365. o (2010). ISBN 978-1-84513-597-3 
  11. Purvis, Georg. Queen: Complete Works. London: Reynolds & Hearn, 252. o (2007). ISBN 978-1-905287-33-8 
  12. Jenkins, Jim; Smith, Jacky; Davis, Andy; Symes, Phil (2000). The Platinum Collection (CD füzet). Queen. Parlophone. 7. o.
  13. UK Top40 Hit Database. everyhit.com (angolul) Hozzáférés: 2013. ápr. 25.
  14. Queen – Charts & Awards. (angolul) Allmusic Hozzáférés: 2013. ápr. 25.
  15. ^ a b c Queen – Singles Discography. (angolul) Ultratop Hozzáférés: 2013. ápr. 20.
  16. Tous les Albums de chaque Artiste. infodisc.fr (franciául) Hozzáférés: 2013. ápr. 25.
  17. Irish Singles Chart. irishcharts.ie (angolul) Hozzáférés: 2013. ápr. 25.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]