Joe Satriani

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Joe Satriani
Joe Satriani 2005.jpg
Joe Satriani 2005-ben.
Életrajzi adatok
Születési név Joseph Satriani
Becenév Satch
Született 1956július 15. (58 éves)
 Amerikai Egyesült Államok, New York, Westbury
Pályafutás
Műfajok Instrumental rock, hard rock, heavy metal
Aktív évek 1978 – napjainkig
Kapcsolódó előadó(k) Mick Jagger, Deep Purple, Steve Vai, G3, Sammy Hagar, Chickenfoot, Jason Becker
Hangszer Gitár, basszusgitár, billentyűs hangszerek, ének, szájharmonika, bendzsó, hárfa
Tevékenység Zenész, zeneszerző
Kiadók Sony, Epic, Relativity

Joe Satriani weboldala

Joseph „Satch” Satriani (USA, New York, Westbury, 1956. július 15.) gitáros és gitároktató.

Életrajz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Joe Satriani 14 éves korában határozta el, hogy gitározni fog, amikor meghallotta, hogy Jimi Hendrix meghalt. Satriani éppen futballedzésen volt, amikor meghallotta Hendrix halálhírét. Összeveszett az edzőjével, mert kijelentette, hogy gitározni fog, és azonnal otthagyta az edzést. Védjegye a meleg, bluesos hangzás, finom frazeológia és zeneiség, némi jól alkalmazott tempózással.

1974-ben a jazz-gitáros Billy Bauertől és a nyilvánosságtól visszavonult Lennie Tristano-tól kezdett zenét tanulni. A technikára igényes Tristano nagyban befolyásolta Satriani játékát. Satriani ugyanekkor már tanítványokkal foglalkozik; legnevezetesebb tanítványa Steve Vai.

1978-ban Satriani Berkeley-be költözik, Kaliforniába, azzal a céllal, hogy ott zenei karriert folytasson. Nem sokkal megérkezése után tanítványai közé tartoznak: Kirk Hammett (Metallica), David Bryson (Counting Crows), Kevin Cadogan (Third Eye Blind), Larry LaLonde (Primus), Alex Skolnick (Testament), Phil Kettner (Laaz Rockit) és Charlie Hunter.

Amikor barátja és korábbi tanítványa, Steve Vai ismertté válik David Lee Roth-tal együtt 1986-ban, Vai rajongva beszél Satrianiról, amikor több zenei lapnak nyilatkozik.

1987-ben megjelenik Satriani második albuma, a Surfing With the Alien. Hosszú idő óta ez volt az első olyan instrumentális album, ami a slágerlistákon előkelő helyezést ér el. Satriani Ausztráliában és Új-Zélandon koncertezik Mick Jaggerrel, a The Rolling Stones énekesével, annak szólóalbumát támogatja.

1989-ben megjelenik a Flying in a Blue Dream. Az album jól fogy. A „One Big Rush” című szám Cameron Crowe Say Anything című filmjének egyik betétdala lesz. A „Big Bad Moon” című kislemez egyike azoknak a ritka számoknak, ahol Satrianit énekelni lehet hallani.

1992-ben Satriani kiadja a The Extremist című albumot, melyet a kritikusok azóta is nagyra értékelnek, és ami kereskedelmileg is sikeres. Az album azóta rock klasszikusnak számít.

1993 végén Satriani Ritchie Blackmore kiválása miatt rövid időre csatlakozik a Deep Purple együtteshez, annak japán turnéja idejére. A turné olyan jól sikerül, hogy Satrianit maradásra kérik, azonban a Sonyval való hosszú távú szerződése ezt nem teszi lehetővé.

1996-ban megalakítja a G3 formációt, ami három rock gitárosból áll – ezek eredetileg: Satriani, Steve Vai, és Eric Johnson. A trió a bemutatkozó felállás után Satriani és Vai, mint állandó tagok mellett olyanokból állt, mint Eric Johnson, Yngwie Malmsteen, John Petrucci, Kenny Wayne Shepherd, Robert Fripp, Patrick Rondat és sokan mások.

1998-ban Satriani felveszi és kiadja a Crystal Planet albumot. 2000 decemberében San Franciscoban felvesznek egy élő koncertfelvételt, ami 2001-ben jelenik meg. Ezt zenei DVD-n is kiadják.

2006-ban Satriani felveszi a Super Colossal-t, és kiad egy másik élő albumot, a Satriani Live-t.

2009-ben Sammy Hagarral, Chad Smithszel és Michael Anthonyval létrehozza a Chickenfoot nevű rock bandát, és 2009 június 5.-én, kiadták a Chickenfoot című albumot.

Egyéb munkák[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Satriani mások lemezein is közreműködött, így például a következő albumokon: Alice Cooper Hey Stoopid (1991), Spinal Tap Break Like the Wind (1992), Blue Öyster Cult Imaginos (1988), valamint Stu Hamm és Gregg Bissonette bandatagok szólóalbumain. Érdekesség, hogy a Crowded House 1986-os bemutatkozó albumán háttérénekesként dolgozott. 2003-ban mint szólógitáros részt vett a The Yardbirds Birdland lemezének elkészítésében. 2006-ban a Deep Purple énekesének, Ian Gillan-nek a szólóalbumán hallhatjuk (Gillan's Inn).

Technika és hatások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Satriani széles körben ismert a technikás hanghatásokat tartalmazó játékáról. Sűrűn alkalmazza az alábbiakat:

A Big Bad Moon számban Satriani a szájharmonikáját használja a húrok lefogásához.

Egyik jellemző kompozíciós vonása, hogy a Bartók Béla műveiben Lendvai Ernő által "tengely-elmélet"-nek nevezett (en:Pitch Axis Theory) hangsorokat szólaltatja meg. Satriani a skálázást és a szólózást is a szokásostól eltérő módon oldja meg. A skálákon húronként megy végig, ezt a technikát lineáris skálának nevezi. A zenében a sebességet a húrok gyors lenyomásával és felengedésével éri el, hasonlóan, mint Randy Rhoads és Allan Holdsworth, ellentétben azzal a technikával, amiben gyorsan pengetik a húrokat, mint például Al Di Meola, Yngwie Malmsteen vagy Michael Angelo Batio.

Az instrumentális elektromos gitárzene rajongói dicsérik a lírikus és érzékeny játékát. Sikerei figyelemreméltóak egy olyan műfajban, ami tipikusan barátságtalan az instrumentális zenészekkel szemben. Satriani eddig 13 Grammy jelölést kapott, és világszerte 10 millió lemezt adott el.[1] Rajongóinak egy része „Satch” becenéven hívja, ami a Satriani név rövidítéséből ered. Számainak egy részében is szerepel ez a név, ilyenek például a Satch Boogie a Surfing With the Alien albumról. További több száz, egyébként cím nélküli szám megnevezése is a Satch Boogie 1, Satch Boogie 143 stb. sémát követi. Más gitárosok néha Saint Joe-ként hivatkoznak rá. („saint” angolul: szent)

Felszerelés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Satriani előszeretettel használja Ibanez JS gitárjait és Peavey Electronics JSX erősítőit. Ezeket már az ő kívánságai szerint tervezték és hozták létre.

Korábban sokféle típust használt, legtöbbjük Ibanez volt (JS100, JS1000, és JS1200). A gitárok tipikus jellemzője a „DiMarzio PAF Joe” vagy „PAF Pro” hangszedő a nyaknál, és a „DiMarzio Fred” vagy „Mo' Joe” a hídnál.

A JS széria már a nevében hordozza Joe Satriani monogramját, ezeken „Edge Pro” tremoló van, ami az Ibanez kizárólagos rendszere. A tükrözött ezüstszínű gitárt, amit a „Live in San Francisco” koncerten használt, érthető módon „Chrome Boy”-nak nevezik.

Az effektekhez az alábbi pedálokat használja: „Dunlop Cry Baby”, „Digitech Whammy”, „BOSS DS-1”, „Fulltone Ultimate Octave”, és „Electro-Harmonix POG” (Polyphonic Octave Generator).

Visszatérő témák[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Satriani munkáiban gyakran jelen vannak sci-fi történetek illetve ilyen jellegű ötletek.

„Surfing With the Alien”, „Back to Shalla-Bal” és a „The Power Cosmic 2000” a Silver Surfer képregényre utalnak, míg az „Ice 9” egy titkos kormányzati jégfegyver, ami Kurt Vonnegut Macskabölcső című írásában szerepel. A Borg Sex a Star Trekre utal, amiben egy Borg nevű faj van. A konkrét utalásokon kívül a számok címei gyakran tartalmaznak tudományos kifejezéseket, ilyen például a Redshift riders (redshift = vöröseltolódás), vagy a Is There Love in Space? ("van szerelem a világűrben?"). A „Super Colossal” című albumon a Crowd Chant címe eredetileg Party On The Enterprise lett volna, és az Enterprise űrhajó hangjai is benne lettek volna a Star Trek TV sorozatból, azonban nem sikerült megegyezni a jogtulajdonossal, így ezeket a hangokat ki kellett hagyni, és a szám címe is más lett.

Lemezei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szóló albumok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

EP-k[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Összeállítások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Koncertek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Más művészekkel együtt[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

év művész album
1989 Stuart Hamm Radio Free Albemuth
1997 Joe Satriani / Steve Vai / Eric Johnson G3: Live in Concert
2003 Joe Satriani / Steve Vai / Yngwie Malmsteen G3: Rockin' in the Free World
2005 Joe Satriani / Steve Vai / John Petrucci G3: Live in Tokyo
2006 Ian Gillan Gillan's Inn
2009 Joe Satriani/ Sammy Hagar / Michael Anthony / Chad Smith Chickenfoot:Chickenfoot

Satriani több számot írt a Nascar autóverseny számítógépes játéksorozatához, ilyen például a NASCAR 06: Total Team Control.

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fordítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Joe Satriani című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Joe Satriani témájú médiaállományokat.