Allan Holdsworth
| Allan Holdsworth | |
 |
|
| Allan Holdsworth | |
| Életrajzi adatok | |
| Született | 1946. augusztus 6. Bradford, West Yorkshire, Anglia |
| Pályafutás | |
| Műfajok | progresszív rock, fúziós jazz |
| Aktív évek | 1969 - napjaink |
| Együttes | UK, Level 42, Bruford, Tony Williams Lifetime, I.O.U., Tempest |
| Hangszer | gitár |
|
|
|
| Allan Holdsworth weboldala | |
Allan Holdsworth (született 1946. augusztus 6., Bradford, West Yorkshire) brit jazz/rock gitáros és zeneszerző. Több, mint öt évtizedes pályafutása során különféle zenei stílusokban játszott, azonban munkássága leginkább a fúziós jazz műfajához köthető.
Tartalomjegyzék |
Lemezkészítés[szerkesztés]
Az első lemez, amelyen Holdsworth szerepelt, az 'Igginbottom együttes egyetlen albuma, az 1969-ben megjelent Igginbottom's Wrench volt. 1971-ben egy improvizatív zenét játszó együttes, a Sunship tagja lett Alan Gowen, Laurie Baker és a King Crimson későbbi ütőse, Jamie Muir társaságában. Pályafutásának ezt a szakaszát nem örökítette meg lemezfelvétel.
Az 1970-es évek elején a Tempesthez csatlakozott és a rövid velük töltött idő alatt két lemez, az 1973-as Tempest és az 1974-es Living in Fear létrehozásában vett részt. Hallható volt a BBC-nek az együttessel készített koncertfelvételén is, mely később megjelent a Tempest 2005-ben Anthology: Under the Blossom címmel kiadott válogatáslemezén.
Ezt követően Holdsworth különböző, népszerű fúziós jazz együttesekkel és zenészekkel dolgozott. Ezek között megtalálható volt a Gong, a Soft Machine, a The New Tony Williams Lifetime, Jean-Luc Ponty és, az évtized végén, a UK nevű progresszív rock együttes. Ugyancsak ezidőtájt történt, hogy a Velvet Darkness — egy próbafelvétel, amely hivatalos lemezként kapott nyilvánosságot — a szerző és az előadó feltüntetése nélkül jelent meg, Holdsworth legnagyobb bosszúságára, aki jelenleg hevesen gyűlöli ezt az albumot.[1]
Az évtized végén és az 1980-as években a zongorista Gordon Beckkel dolgozott, kiadtak két jazz-irányultságú albumot, Sunbird (1979.) és The Things You See (1980.) címmel. A Beckkel felvett harmadik lemez, a With a Heart in My Song 1988-ban jelent meg (később, 1996-ban ismét közösen játszottak Holdsworth szóló albumán, mely a None Too Soon címet viselte és több népszerű jazz-sztenderd fúziós jellegű feldolgozását tartalmazta).
Az első hivatalos szóló albuma az 1982-es I.O.U. volt, mely után öt albumot felölelő szóló karrierbe kezdett (ezt később újabb néggyel tetézte az 1990-es években). Az I.O.U. megjelenését követően a Van Halen gitárosa Eddie Van Halen felhívta rá a Warner Bros. Records főnökének Mo Ostinnak a figyelmét. Ez eredményezte a Road Games című EP hagyományos lemezen való megjelenését 1983-ban (később, 2001-ben CD-n is kiadták). Van Halen később azt állította a Guitar Player magazinnak, hogy Holdsworth komoly befolyással volt a játékára, valamint, hogy „szerintem ő volt a legjobb”.[2]
1990-ben volt egy rövid életű kapcsolata a Level 42 nevű pop együttessel, ugyanis AIDS által okozott tüdőgyulladásban meghalt gitárosuk Alan Murphy. A kapcsolat eredményeként Holdsworth részt vett 1991-es albumuk, a Guaranteed felvételein. Később, még ugyanebben az évtizedben együtt dolgozott a Johansson testvérekkel, Andersszel és Jensszel egy fúziós töltetű albumon, mely 1996-ban jött ki, Heavy Machinery címmel.
A 2000-es évekre észrevehetően csökkent szólista aktivitása, a Flat Tire: Music for a Non-Existent Movie (2001.) volt az eddig megjelent egyetlen albuma. Vendégzenészként azonban feltűnt más muzsikusok lemezein. Legfigyelemreméltóbb közreműködései a billentyűs Derek Sherinian-hez kötődnek. Szerepelt Mythology című 2004-es szóló albumán, valamint Sherinian Planet X nevű együttesének 2007-es, Quantum című lemezén. 2008 és 2010 között a HoBoLeMa nevű szupergruppal turnézott, a dobos Terry Bozzio és Pat Mastelotto, valamint a basszista Tony Levin társaságában, improvizált experimentális zenét játszva.
Játékstílus és zeneszerzés[szerkesztés]
Az évek során Holdsworth egyedülállóan magas szintre fejlesztette játékstílusát amely tökéletesen ötvözte úgy az akkordbontás, mint az akkordjáték technikáját (gyakran kiegészítve ezeket a késleltetéssel, kórus-hangzással és egyéb komplikált gitár-effektekkel), többféle legato technikát - beleértve a pull-off (visszapengetéses) játékmód egy speciális változatát, amely sokkal inkább hasonlít egy fordított hammer-on (kalapács)technikára [3] - és a volume swell (hangerő-növelés) kifinomult használatát, ami egy éteri, másvilági atmoszférát teremt.
1986-os, Atavachron című albumán kezdte alkalmazni a SynthAxe nevű MIDI eszközt a hangerő-változtatásra. Bár az Atavachron óta minden szóló felvételén használta ezt, azt nyilatkozta róla, hogy a továbbiakban nem szeretné, ha ilyen integráns része lenne játékának, főleg, mert ritkasága miatt bonyolult a javítása és a karbantartása.[4] 1987-es, Reaching for the Uncommon Chord című oktató videójáról megtudhatjuk, hogy mennyire távol áll korunk hagyományos gitárjátékától, ezen ugyanis azt állítja, hogy valójában nem is szereti a gitárt, helyette inkább a szaxofon hangja tetszik neki.
Diszkográfia[szerkesztés]
Szóló albumok[szerkesztés]
Stúdió albumok[szerkesztés]
- 1976.: Velvet Darkness
- 1982.: I.O.U.
- 1985.: Metal Fatigue
- 1986.: Atavachron
- 1987.: Sand
- 1989.: Secrets
- 1992.: Wardenclyffe Tower
- 1993.: Hard Hat Area
- 1996.: None Too Soon
- 1999.: The Sixteen Men of Tain
- 2001.: Flat Tire: Music for a Non-Existent Movie
- 2005.: The Best of Allan Holdsworth: Against the Clock (válogatás)
Koncert albumok[szerkesztés]
- 1997.: I.O.U. Live
- 2003.: All Night Wrong
- 2004.: Then
EP-k[szerkesztés]
- 1983.: Road Games
Közös albumok[szerkesztés]
- 1979.: Sunbird (Gordon Beckkel)
- 1980.: The Things You See (Gordon Beckkel)
- 1988.: With a Heart in My Song (Gordon Beckkel)
- 1996.: Heavy Machinery (Jens Johanssonnal és Anders Johanssonnal)
- 2009.: Blues for Tony (dupla élő album Alan Pasqua, Chad Wackerman és Jimmy Haslip társaságában)
Egyéb albumok, melyeken játszott[szerkesztés]
- 1969.: Wrench – Igginbottom
- 1972.: Belladona – Nucleus
- 1973.: Tempest – Tempest
- 1974.: Living in Fear – Tempest
- 1975.: Bundles – Soft Machine
- 1975.: Believe It – The New Tony Williams Lifetime
- 1976.: Million Dollar Legs – The New Tony Williams Lifetime
- 1976.: Gazeuse! – Gong
- 1976.: Capricorn Princess – Esther Phillips
- 1977.: Enigmatic Ocean – Jean-Luc Ponty
- 1978.: Expresso II – Gong
- 1978.: Feels Good to Me – Bruford
- 1978.: U.K. – UK
- 1979.: One of a Kind – Bruford
- 1979.: Time is the Key – Pierre Moerlen's Gong
- 1980.: Conversation Piece – John Stevens
- 1981.: Land of Cockayne – Soft Machine
- 1983.: Individual Choice – Jean-Luc Ponty
- 1983.: Retouch – John Stevens
- 1984.: Transatlantic – Jon St. James
- 1986.: Soma – Soma
- 1986.: Change of Address – Krokus
- 1986.: Fast Impressions – Jon St. James
- 1988.: Radio Free Albemuth – Stuart Hamm
- 1988.: If This Bass Could Only Talk – Stanley Clarke
- 1988.: No Borders – Carl Verheyen
- 1988.: The Distance Between – Strange Advance
- 1989.: Attack of the Neon Shark – Alex Masi
- 1989.: A Question of Time – Jack Bruce
- 1990.: Truth in Shredding – The Mark Varney Project
- 1990.: Silent Will – Andrea Marcelli
- 1990.: Blue Tav – Steve Tavaglione
- 1991.: Forty Reasons – Chad Wackerman
- 1991.: Guaranteed – Level 42
- 1991.: Love in Peace – Paz
- 1992.: Lone Ranger – Jeff Watson
- 1993.: The View – Chad Wackerman
- 1993.: Come Together: Guitar Tribute to the Beatles – különböző zenészek
- 1995.: Suffer – Gongzilla
- 1995.: Oneness – Andrea Marcelli
- 1995.: Worlds Away & Back – Strange Advance
- 1996.: Stare – Gorky Park
- 1997.: From Your Heart and Your Soul – Steve Hunt
- 2003.: BBC Radio 1971-1974 – Soft Machine
- 2003.: Abracadabra – Soft Works
- 2004.: Sonic Undertow – Riptyde
- 2004.: Mythology – Derek Sherinian
- 2004.: Book of the Dead – K2
- 2005.: Nebula – David Hines
- 2006.: Deconstruction of a Postmodern Musician – Corrado Rustici
- 2007.: Prowlin' – Dan Carlin & Friends
- 2007.: Quantum – Planet X
- 2008.: Progasaurus – Chris Buck
- 2008.: Everyone Knows My Drinking, No One Knows My Thirst – Eric Keyes
- 2009.: Highway Star – Snew
- 2009.: The Early Years – Paul Korda
- 2009.: Propensity – John Stevensszel és Danny Thompsonnal (először 1978-ban jelent meg)
- 2010.: Living It Up - Level 42
- 2011.: Dirty & Beautiful: Volume 1 ‑ Gary Husband
VHS videó kiadványok[szerkesztés]
- 1992.: REH Instructional: Allan Holdsworth (oktató anyag, 2007-ben DVD-n is megjelent)
- 1997.: Drums & Improvisation – Gary Husband (Holdsworth egy interjút ad, valamint három számon közreműködik)
DVD videó kiadványok[szerkesztés]
- 2002.: Live at the Galaxy Theater
- 2005.: Carvin: 60 Years in the Making (tartalmaz egy hosszabb Holdsworth-interjút is)
- 2006.: Rock Goes to College – Bruford
- 2007.: Allan Holdsworth and Alan Pasqua featuring Chad Wackerman and Jimmy Haslip: Live at Yoshi's (élő fellépés Tony Williams tiszteletére)
Könyvek[szerkesztés]
- Reaching for the Uncommon Chord. Hal Leonard (1987. június 16.). ISBN 978-0634070020
- Just for the Curious. Warner Bros (1994. június 16.). ISBN 978-0769220154
- Melody Chords for Guitar. Centerstream (1997. június 16.). ISBN 978-1574240511
Hivatkozások[szerkesztés]
- ↑ http://www.therealallanholdsworth.com/allansinterviewinner.htm
- ↑ Obrecht, Jas: Young Wizard of Power Rock. Guitar Player Magazine (1980. április). (Hozzáférés: 2007. november 30.)
- ↑ http://www.guitarplayer.com/article/allan-holdsworth/jan-00/6556
- ↑ http://www.therealallanholdsworth.com/allansinterviewmorrison.htm
Külső hivatkozások[szerkesztés]
Források[szerkesztés]
Ez a szócikk részben vagy egészben az Allan Holdsworth című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.
|
|||||
