Kossuth-barlang
Kossuth-barlang | |
A Kossuth-barlang bejárata | |
Hossz | 1610 m |
Mélység | 32 m |
Magasság | 28 m |
Függőleges kiterjedés | 60 m |
Tengerszint feletti magasság | 221 m |
Ország | Magyarország |
Település | Jósvafő |
Földrajzi táj | Aggteleki-karszt |
Típus | korróziós eredetű karsztbarlang |
Barlangkataszteri szám | 5440-1 |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 48° 29′ 15″, k. h. 20° 33′ 03″Koordináták: é. sz. 48° 29′ 15″, k. h. 20° 33′ 03″ | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Kossuth-barlang témájú médiaállományokat. |
A Kossuth-barlang az Aggteleki Nemzeti Parkban, az Aggteleki-karszton található, fokozottan védett, hidrológiai szempontból is jelentős barlang. A vízfolyása a Jósvafő közelében fekvő Nagy Tohonya-forrást táplálja. Az Aggteleki-karszt és Szlovák-karszt többi barlangjával együtt a Világörökség része. Az Aggteleki-karszt hatodik leghosszabb barlangja.
Létezését korábban is sejtették, de feltárására csak 1956-ban került sor, jelenlegi végpontját egy évtizedeken keresztül áthatolhatatlannak bizonyuló szifon átúszásával 2010-ben érték el. A barlang és a hozzá tartozó forrás különlegessége, hogy a karsztvizének a hőmérséklete melegebb, mint a környező karsztforrásoké, amely a mélykarsztból jövő, melegebb vízzel való keveredésnek az eredménye.
Leírás
Az 1610 méter hosszú barlang függőleges kiterjedése 60 méter, a bejárata 221 méter tengerszint feletti magasságban, Jósvafő szélén, közvetlenül a Tohonya-forrás mellett nyílik. Képződményekben szegényebb, mint a környék többi barlangja. A barlang legmélyebb pontja a Reménytelen-szifon alján 33 méter mélységben, a legmagasabb pontja az Agyagkuszoda végén 28 méter magasságban van. A lezárt barlang az Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság engedélyével látogatható.
Az Aggteleki-karszt hatodik leghosszabb barlangja, a Baradla-barlang, a Béke-barlang, a Szabadság-barlang, a Vass Imre-barlang és a Meteor-barlang után.
Előfordul irodalmában Nagy-Tohonya-forrás barlangrendszere (Kordos 1984) néven is.
Vízrendszer
A barlang forrásának, a Tohonya-forrásnak, vagy más néven a Nagy Tohonya-forrásnak az erősen változó vízhozama és a vizének a szokásosnál melegebb hőmérséklete régóta érdekelte a kutatókat. A mérési eredmények szerint a forrás vize nagyobb vízhozam esetében hidegebb, de még így is melegebb, mint a környező karsztforrásoké, átlagosan 14 °C. A feltételezések szerint ezt vagy a mélykarsztból feláramló, állandó hozamú, melegebb víz hozzákeveredése okozza, vagy az, hogy a felszínről beszivárgó víz jut el olyan mélységbe, ahol meleggé válik.
A forrásban időnként a csapadéktól függetlenül jelennek meg áradások, amely miatt összetett szivornyarendszert lehet feltételezni. Gádoros Miklós részletes méréssorozattal megállapította, hogy az ilyen aklimatikus áradások alkalmával a vízhőmérséklet néhány század fokkal megváltozik, majd további tényezőknek, például az áramlási sebességnek, a vízhozamoknak és a nyomáshullám terjedésének a figyelembevételével kiszámította, hogy a még ismeretlen barlangszakaszban milyen távolságra található a szivornyarendszer. Felfigyeltek arra is, hogy összefüggés lehet a Nagy Tohonya-forrás és a közeli Lófej-forrás vízhozam-változásai között. Ez utóbbinak a vize ugyanis nem sokkal a forrás után eltűnik a völgyfenéken, és egy 1967-es konyhasóval történt vízmegjelöléses kísérlet eredményei alapján megjelenik a Nagy Tohonya-forrásban. A vízrendszer felmérések eredményei alapján valószínűsíthető, hogy a ma ismert Kossuth-barlang csak egy kis része egy még feltáratlan, nagyobb barlangrendszernek.
Túra a barlangban
A barlang az Aggteleki Nemzeti Parknál tett előzetes írásbeli jelentkezés alapján, speciális barlangtúra keretében is látogatható, minimum öt, maximum 10 fős csoportokban. A szervezett túrákon bárki részt vehet 14 éves életkor illetve 160 centiméteres testmagasság felett, ugyanakkor a barlangban állandóan jelenlévő víz miatt gumicsizma és vízhatlan ruha, vagy váltócipő és váltóruha kötelező. Sisakot és fejlámpát az Aggteleki Nemzeti Park biztosít a látogatók számára.
A bejárati táró után a tágas Aula nevű részbe jutunk, ez a terem lehet kapcsolatban a barlang feletti Szelelő-lyukkal, majd folyosó következik, amelynek alján víznyelőket látunk. Árvíz esetén egészen ezekig folyik ki a víz a barlang főágában, különösen nagy áradáskor ezeken túl is folyik, majd a bejárati tárón keresztül jut ki a szabadba, újra egyesülve a forrás vizével. Egyre erősödő csobogó hangot lehet hallani, ez a Moraj forduló, majd a hasadék alján megjelenik a forrás vize, amely itt tűnik el és folytatja útját a forrás irányába. Tovább haladva, a patak vizéből egyre mélyülő tó lesz, amelyet az első kutatók gumicsónak segítségével küzdöttel le, de volt egy időszak, mikor lehordott deszkákból ácsolt facsónak, majd később egy traktorbelső segítette a barlangászokat a viszonylag száraz átjutásban, ma drótkötélhídon és lépősodronyok, valamint kapaszkodósodronyok segítségével lehet átjutni, anélkül, hogy nyakig vizesek lennénk. A tavat két kisebb vízesés követi, amelyek felett kürtők nyílnak felfelé. (Ezek vezetnek a cseppkövekben jóval gazdagabb, nagyjából 300 méter hosszú felső szintre. Ennek a bejárása azonban már speciális felkészültséget igényel.) A vízeséseket elhagyva, a vízfolyást követve nagy méretű terembe jutunk, alján tóval, ebből indul ki a Reménytelen-szifon. Itt megtekinthető a továbbjutás reményében, az 1960-as években robbantott fülke, ez a víz alatti kutatások kiindulópontja, eddig tartanak a vezetett túrák. Innen csak a szifonon keresztül lefelé, vagy a szűk Agyagkuszoda nevű részen át felfelé lehet további járatokba jutni.
Kutatástörténet
Feltárásától 1960-ig
A környék forrásainál melegebb, erősen változó vízhozamú forrás, és nem túl távol, felette, a hegyoldalban elhelyezkedő kis méretű üreg (Szelelő-lyuk), amelyből télen gőz emelkedik fel, valamint a terület zsombolyszerű beszakadásai barlangot sejtettek. 1933-ban a Kessler Hubert vezette BETE Barlangkutató Csoport behatolt az említett üregbe, de csak egy kisebb cseppköves terembe jutottak. Több, 1950-es évek eleji vizsgálatra alapozva, Jakucs László ötlete alapján 1953-ban tárót kezdtek hajtani a forrás felett a barlang feltételezett irányába, amellyel 50 méter után 1956-ra jutottak be a barlangrendszerbe. A több helyen tóvá szélesedő, barlangi vízfolyást gumicsónak segítségével küzdötték le és eljutottak a barlang mai végpontjának a közelébe, a Reménytelen-szifonig, amelyet először 1957-ben próbáltak búvárfelszerelés segítségével átúszni.
1960-tól 1980-ig
A barlangot 1962-ben Eszterhás István mérte fel Baki Bálint és Takács Béla segítségével. A felmérés alapján készült leírás és barlangtérkép kéziratban maradt. Az 1962-ben kiadott, A barlangok világa című könyvben megjelent egy hosszmetszeti barlangtérkép-vázlat a Szelelő-lyuk hosszmetszeti barlangtérkép-vázlatával, a barlang részletes leírása és három fénykép. A megjelent barlangtérkép-vázlatnak ismeretlen a készítője és a készítési ideje. Nem az Eszterhás Istvánék által készült barlangtérkép lett publikálva és nem az általuk végzett felmérés alapján lett rajzolva.
A felfedezést követően több kísérletet tettek a szifon leküzdésére, illetve egy szifonkerülő járat kialakítására, de a robbantásos bontások csak eltömítették a szifon nyílását. A további kutatást lehetetlenné tevő törmelék kiemelését 1968 és 1972 között végezték el az Amphora Könnyűbúvár SC barlangi búvárai, majd addig ismeretlen, tágas víz alatti hasadékba jutottak, ahol 30 méteres mélységben, nagyjából 50 méteres víz alatti szakasz után újabb szűkületet értek el. 1976-ban vált országos jelentőségű barlanggá az 5400-as (Aggteleki-karszt) barlangkataszteri területen lévő, jósvafői Kossuth-barlang. Az 1976-ban összeállított országos jelentőségű barlangok listájában lévő barlangnevek pontosítása után, 1977. május 30-án összeállított országos jelentőségű barlangok listáján rajta van az Aggteleki-karszton, Jósvafőn található barlang Kossuth-barlang néven. Az 1977. december 31-i állapot szerint (MKBT Meghívó 1978. május) az Aggteleki-karszton lévő és 633 m hosszú Kossuth-barlang az ország 23. leghosszabb barlangja.
Az 1977. évi Karszt és Barlangban megjelent és Bajomi Dániel által írt tanulmányban van egy térkép, amelyen a biológiailag kutatott magyarországi barlangok földrajzi elhelyezkedése figyelhető meg. A térképen látható a biológiailag feldolgozás alatt álló Kossuth-barlang földrajzi elhelyezkedése. A folyóirat 1977. évi különszámába bekerült a tanulmány angol nyelvű változata. Ebben a tanulmányban is közölve lett a térkép, amelyen Kossuth a barlang neve. Az 1977. évi Karszt és Barlangban megjelent és az 1978. májusi MKBT Meghívóban publikált listánál frissebb összeállítás alapján Magyarország 24. leghosszabb barlangja az Aggteleki-karszton elhelyezkedő és 1977-ben 633 m hosszú, 1976-ban 633 m hosszú, 1975-ben 633 m hosszú Kossuth-barlang.
1980-tól 1990-ig
Az 1980. évi Karszt és Barlang 1. félévi számában publikálva lett, hogy a kiemelt jelentőségű Kossuth-barlangnak 5440/1. a barlangkataszteri száma. 1982-ben a II. kerületi MTS Amphora Könnyűbúvár Sport Club Vízalatti Barlangkutató Csoportjának és a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Központ Papp Ferenc Barlangkutató Csoportnak volt kutatási engedélyük a barlang kutatásához. 1982. július 1-től az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal elnökének 1/1982. (III. 15.) OKTH számú rendelkezése értelmében az Aggteleki-karsztvidéken lévő Kossuth-barlang fokozottan védett barlang. Az 1984-ben kiadott Magyarország barlangjai című könyvben részletesen le van írva. A kiadványban látható egy fénykép, amelyen a barlang egyik része figyelhető meg. Az országos barlanglistában szerepel a barlang Kossuth-barlang néven Nagy-Tohonya-forrás barlangrendszere névváltozattal és térképen van helye feltüntetve.
Az 1986. évi Karszt és Barlangban megjelent bibliográfia regionális bibliográfia részében szerepel a barlang Kossuth-barlang néven. Az összeállítás szerint a Karszt és Barlangban publikált írások közül 1 foglalkozik a barlanggal. Az 1987. december 31-i állapot alapján Magyarország 26. leghosszabb barlangja az 5440/1 barlangkataszteri számú, 800 m hosszú Kossuth-barlang és az összeállítás szerint az 1977. évi Karszt és Barlangban közölt hosszúsági listában a barlang 633 m hosszú. Az 1987. december 31-i állapot alapján Magyarország 55. legnagyobb függőleges kiterjedésű barlangja az 5440/1 barlangkataszteri számú, 54 m függőleges kiterjedésű Kossuth-barlang és az összeállítás szerint az 1977. évi Karszt és Barlangban közölt mélységi listában a barlang nincs benne. Eszterhás István 1962. évi hosszmetszetéről van leolvasva a függőleges kiterjedés és ehhez van hozzászámolva a szifon mélysége. A barlang 42 m magas és 12 m mély.
Bejárata az 1980-as évek végére betemetődött. 1988. február 12-én Kraus Sándor készített Eszterhás István, Mozsáry Gábor és Mozsáry Péter felmérése alapján kicsinyített alaprajz térképet 32 keresztszelvénnyel és a barlang helyneveinek, valamint az elnevezett képződményeinek neveivel. A végponti szűkületen az 1988-ban szervezett nagy szabású MKBT kutatótábor alatt sem sikerült túljutni, viszont tovább tisztították a szifon még mindig törmelékes bejáratát és fix vezetőkötelet építettek be a már ismert végpontig. A kutatást nagyon hátráltatta, hogy a járat falain és alján finom agyagréteg található, amely a kutatóbúvárok legkisebb mozgásának hatására is átláthatatlanná tette a vizet. Az 1989. évi Karszt és Barlangban meg van említve, hogy Dobrosi Dénes a Kossuth-barlangban számolt denevéreket. A folyóirat 1989. évi különszámában napvilágot látott a tanulmány angol nyelvű változata. Ebben a tanulmányban Kossuth Cave a barlang neve.
1990-től
1990-ben a Papp Ferenc Barlangkutató Csoportnak és az Amphora Barlangkutató Csoportnak volt kutatási engedélyük a barlang kutatásához. Az 1993. március–áprilisi MKBT Műsorfüzetben megjelent, hogy a KTM Természetvédelmi Hivatal egy plakátsorozat megjelenését tervezte, amelyen a magyarországi fokozottan védett barlangok szerepelnek, és ehhez diákat keresett. Előkészítés alatt állnak az Aggteleki-karszt fokozottan védett barlangjairól és a közeljövőben fokozottan védett barlangjairól készült plakátok, köztük a Kossuth-barlangot ábrázoló is.
1995 óta az Aggteleki-karszt és a Szlovák-karszt többi barlangjával együtt a Világörökség része. 1997-ben a Plózer István Víz Alatti Barlangkutató Szakosztály búvárai átjutottak a szűkületen a szifon ismert hosszát 50 méterről nagyjából 97 méterre emelve és 33 méteres mélységet elérve. A kutatásnak egy búvár halálos balesete vetett véget. 1998. május 14-től a környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter 13/1998. (V. 6.) KTM rendelete szerint az Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság illetékességi területén található Kossuth-barlang az igazgatóság engedélyével látogatható. 2001. május 17-től a környezetvédelmi miniszter 13/2001. (V. 9.) KöM rendeletének értelmében az Aggteleki-karsztvidék területén lévő Kossuth-barlang fokozottan védett barlang. Egyidejűleg a fokozottan védett barlangok körének megállapításáról szóló 1/1982. (III. 15.) OKTH rendelkezés hatályát veszti.
A 2003-ban megjelent Magyarország fokozottan védett barlangjai című könyvben található barlangismertetés szerint 1410 m hosszú, 32 m mély, 28 m magas, 60 m függőleges kiterjedésű és 520 m vízszintes kiterjedésű, valamint bejárata 220 m tengerszint feletti magasságban található. A könyvben lévő Egri Csaba és Nyerges Attila által készített hosszúsági lista szerint az Aggteleki-karszton lévő és 5440-1 barlangkataszteri számú Kossuth-barlang Magyarország 25. leghosszabb barlangja 2002-ben. A 2002-ben 1410 m hosszú barlang 1977-ben 633 m és 1987-ben 800 m hosszú volt. A könyvben található Egri Csaba és Nyerges Attila által készített mélységi lista szerint az Aggteleki-karszton lévő és 5440-1 barlangkataszteri számú Kossuth-barlang Magyarország 58. legmélyebb barlangja 2002-ben. A 2002-ben 60 m mély barlang 1987-ben 54 m mély volt.
A 2005-ben kiadott Magyar hegyisport és turista enciklopédia című kiadványban önálló szócikke van a barlangnak. A szócikk szerint a Kossuth-barlang az Aggteleki-karszton található és fokozottan védett természeti érték. Jósvafő határában, 220 m tszf. magasságban van a bejárata. A BETE barlangkutatói már 1933-ban feltételezték a Nagytohonya-forrás vizét vezető rendszer létezését. A bontási kísérletek ellenére csak 1956-ban sikerült bejutni, amikor áttörték a forrás omladékzónáját robbantással. A feltárást Kessler Hubert irányította. 1400 m-nél hosszabb a triász mészkőben keletkezett üregrendszer. A keskeny, réteglaphoz igazodó, meanderező, oldásformákkal díszített, szinlőkkel tagolt főág alját néhány helyen teljes szélességben kitölti a patak, amely egy helyen 50 m hosszú tóvá duzzad. 32 m mély és 130 m hosszban beúszott szifon nehezíti a továbbjutást a végponton. Emeleti járat húzódik a főág felett. Ez a járat 300 m hosszú, cseppkövekben és borsókövekben gazdag, nagyon elagyagosodott. A rendszer sajátossága, hogy vize a mélykarszt felmelegedett vize miatt a környező karsztforrásokénál melegebb. Engedéllyel tekinthető meg a lezárt barlang, amelyben a közlekedést létrák, a mélyvizes részen pedig az oldalfalon elhelyezett kötélhíd könnyítik meg.
A BEAC Barlangkutató Csoport tevékenységében jelenleg meghatározók a magyarországi barlangtérképezési munkák, pl. Kossuth-barlang. Czakó László szócikke szerint Czakó László részt vett a jósvafői Kossuth-barlangban a bejárattól 100 m-re és 30 m mélységben történt mentésnek. Ember Sándor szócikke szerint Ember Sándor búvártevékenységének első jelentős eredménye a Kossuth-barlang Reménytelen-szifonjának 1969. évi kutatása volt. Itt 1985-ben és 1997-ben is kutatott. Irsai Sándor szócikkében meg van említve, hogy Irsai Sándor sikeres eredményeiből megemlítendő a Kossuth-barlang 28 m mélyen elhelyezkedő és 50 m hosszú szifonjának átúszása, amely 1972-ben történt. Kessler Hubert szócikkében meg van említve, hogy Kessler Huberthez kapcsolódik a Kossuth-barlang feltárása (1956). Surányi Csaba szócikkében meg van említve, hogy Surányi Csaba részt vett a Kossuth-barlang Reménytelen-szifonjának átúszásában.
2005. szeptember 1-től a környezetvédelmi és vízügyi miniszter 22/2005. (VIII. 31.) KvVM rendelete szerint az Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság működési területén található Kossuth-barlang a felügyelőség engedélyével látogatható. 2005. szeptember 1-től a környezetvédelmi és vízügyi miniszter 23/2005. (VIII. 31.) KvVM rendelete szerint az Aggteleki-karsztvidéken lévő Kossuth-barlang fokozottan védett barlang. 2007. március 8-tól a környezetvédelmi és vízügyi miniszter 3/2007. (I. 22.) KvVM rendelete szerint az Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság működési területén lévő Kossuth-barlang az igazgatóság engedélyével tekinthető meg. Az Amphora Búvár Klub kutatói négy éves munka eredményeként 2009-ben jutottak át a szifonon és emelkedhettek fel a másik oldalon, ahol egy nagy termet, amelynek a neve Apáink-terme, valamint egy 15 méter széles és 30–40 méter hosszú tavat találtak. Az Amphora búvárai 2010-ben részletesen feltérképezték a Reménytelen-szifont és az új szakaszokat, majd a szabad vízfelületen túl újabb szifont találtak, amelyen eddig nem sikerült túljutni.
2013. július 19-től a vidékfejlesztési miniszter 58/2013. (VII. 11.) VM rendelete szerint a Kossuth-barlang (Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság működési területe) az igazgatóság hozzájárulásával látogatható. A 2012–2014. évi Karszt és Barlangban közölve lett, hogy a turistáknak kiépített Kossuth-barlangot 2012-ben 130 fő, 2013-ban 21 fő, 2014-ben 100 fő látogatta meg overállos barlangtúrán. 2015. november 3-tól a földművelésügyi miniszter 66/2015. (X. 26.) FM rendelete szerint a Kossuth-barlang (Aggteleki-karsztvidék) fokozottan védett barlang. A 2017-ben rendezett 61. Barlangnapon az egyik túracélpont volt. 2018 júniusában az MKBT Verocs Szakosztály néhány sérültje túrázott a barlangban. 2021. május 10-től az agrárminiszter 17/2021. (IV. 9.) AM rendelete szerint a Kossuth-barlang (Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság működési területe) az igazgatóság engedélyével látogatható. A 13/1998. (V. 6.) KTM rendelet egyidejűleg hatályát veszti.
Irodalom
- Baja Ferenc: A környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter 13/1998. (V. 6.) KTM rendelete. Magyar Közlöny, 1998. május 6. (37. sz.) 2977. old.
- Bajomi Dániel: Áttekintés a magyarországi barlangok faunájáról. Karszt és Barlang, 1977. 1–2. félév. 24. old.
- Bajomi Dániel: A review of the fauna of Hungarian caves. Karszt és Barlang, 1977. Special Issue. 36. old.
- Bertalan Károly – Kordos László – Országh György: Országos jelentőségű barlangok. MKBT Meghívó, 1976. július–szeptember. 16. old.
- Boldogh Sándor: Földalatti denevérszállások az Aggteleki-karszt és a Galyaság területén. ANP füzetek, 2007. 3. sz. 177–178. old.
- Egri Csaba – Nyerges Attila: 50 méternél mélyebb barlangjaink. In: Székely Kinga szerk.: Magyarország fokozottan védett barlangjai. Mezőgazda Kiadó, 2003. 18. old. ISBN 963-9358-96-7
- Egri Csaba – Nyerges Attila: 200 méternél hosszabb barlangjaink. In: Székely Kinga szerk.: Magyarország fokozottan védett barlangjai. Mezőgazda Kiadó, 2003. 15. old. ISBN 963-9358-96-7
- Fazekas Sándor: A vidékfejlesztési miniszter 58/2013. (VII. 11.) VM rendelete a barlangok nyilvántartásáról, a barlangok látogatásának és kutatásának egyes feltételeiről, valamint a barlangok kiépítéséről szóló 13/1998. (V. 6.) KTM rendelet módosításáról. Magyar Közlöny, 2013. július 11. (119. sz.) 64206. old.
- Fazekas Sándor: A földművelésügyi miniszter 66/2015. (X. 26.) FM rendelete. Magyar Közlöny, 2015. október 26. (158. sz.) 20920. old.
- Fleck Nóra – Vid Ödön: A Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulatban 1982. december 31-én nyilvántartott csoportok. Karszt és Barlang, 1982. 2. félév. 127., 129. old.
- Fleck Nóra – Csépe-Muladi Beáta – Köblös Gabriella – Kosztra Barbara: 61. Barlangnap. MKBT Tájékoztató, 2017. május–június. 3. old.
- Gazdag László: Figyelem! MKBT Műsorfüzet, 1990. szeptember–október. 13. old.
- Gombos András: A környezetvédelmi és vízügyi miniszter 22/2005. (VIII. 31.) KvVM rendelete a barlangok nyilvántartásáról, a barlangok látogatásának és kutatásának egyes feltételeiről, valamint a barlangok kiépítéséről szóló 13/1998. (V. 6.) KTM rendelet módosításáról. Magyar Közlöny, 2005. augusztus 31. (117. sz.) 6368. old.
- Gombos András: A környezetvédelmi és vízügyi miniszter 23/2005. (VIII. 31.) KvVM rendelete a védett és a fokozottan védett növény- és állatfajokról, a fokozottan védett barlangok köréről... Magyar Közlöny, 2005. augusztus 31. (117. sz.) 6374. old.
- Gonda György: Az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal elnökének 1/1982. (III. 15.) OKTH számú rendelkezése. Magyar Közlöny, 1982. március 15. (14. sz.) 198. old.
- Jakucs László: Aggtelek és vidéke útikalauz. Budapest, Sport, 1957. 130–135., 159., 214., 304. old.
- Jakucs László: Aggtelek és környéke. Budapest, Sport, 1961. (Második, átdolgozott és bővített kiadás.) 221–226., 261., 312., 346. oldalak és egy fénykép a 208–209. oldalak között
- Jakucs László – Kessler Hubert: A barlangok világa. Budapest, Sport Lap- és Könyvkiadó, 1962. 178–180. old. és két oldalnyi fényképmelléklet a könyv végén
- Kérdő Péter: Jelentés a Papp Ferenc Barlangkutató Csoport 1988. évi tevékenységéről. Kézirat. Budapest, 1989. február 15. (A kézirat megtalálható a KvVM Barlang- és Földtani Osztályon.)
- Kordos László: Magyarország leghosszabb és legmélyebb barlangjai 1975. december 31. és 1977. december 31. között. Karszt és Barlang, 1977. 1–2. félév. 48., 52. old.
- Kordos László: Magyarország legmélyebb és leghosszabb barlangjai. MKBT Meghívó, 1978. május. 22. old.
- Kordos László: Barlangkataszteri hírek. Karszt és Barlang, 1980. 1. félév. 46. old.
- Kordos László: Magyarország barlangjai. Gondolat Könyvkiadó, Budapest. 1984. 21., 29., 36., 64., 80., 124–127., 276., 282. old. és egy fénykép a 112. és a 113. oldalak között
- KTM-TvH Barlangtani Intézet: Felhívás. MKBT Műsorfüzet, 1993. március–április. 13. old.
- Loksa Imre: Jelentés a Biológiai Szakbizottság 1962. évi munkájáról. Karszt- és Barlangkutatási Tájékoztató, 1963. 1–2. füz. 35. old.
- Mozsáry Gábor: Föld alatti vizek mélyén. Ráció Kiadó, Budapest, 2002. 7–19., 99. old.
- Nagy István: Az agrárminiszter 17/2021. (IV. 9.) AM rendelete a barlangok látogatásának és kutatásának egyes feltételeiről, valamint a barlangok kiépítéséről és hasznosításáról. Magyar Közlöny, 2021. április 9. (61. sz.) 2336. old.
- Neidenbach Ákos – Pusztay Sándor: Magyar hegyisport és turista enciklopédia. Budapest, 2005. 42., 82., 126., 213., 241., 256–257., 403. old.
- Nyerges Attila: Az Aggteleki-karszt zsombolyai. Karsztfejlődés, 2001. (6. köt.) 272., 273., 274. old.
- Nyerges Attila – Maucha László: Kossuth-barlang. In: Székely Kinga szerk.: Magyarország fokozottan védett barlangjai. Mezőgazda Kiadó, 2003. 47–50. old. ISBN 963-9358-96-7
- Persányi Miklós: A környezetvédelmi és vízügyi miniszter 3/2007. (I. 22.) KvVM rendelete a barlangok nyilvántartásáról, a barlangok látogatásának és kutatásának egyes feltételeiről, valamint a barlangok kiépítéséről szóló 13/1998. (V. 6.) KTM rendelet módosításáról. Magyar Közlöny, 2007. január 22. (6. sz.) 212. old.
- Székely Kinga: A Karszt és Barlangban 1961-től 1985-ig megjelent cikkek bibliográfiája. Karszt és Barlang, 1986. 1. félév. 81. old.
- Takácsné Bolner Katalin: Magyarország leghosszabb és legmélyebb barlangjai az 1987. december 31-i állapot szerint. Karszt és Barlang, 1987. 1–2. félév. 52., 56. old.
- Tarsoly Péter: Eszterhás István 1941 Eger – 2020 Székesfehérvár. MKBT Tájékoztató, 2020. július–augusztus. 17. old.
- Topál György: A barlangi denevérek magyarországi kutatásának áttekintése. Karszt és Barlang, 1989. 1–2. félév. 85. old.
- Topál György: An overview of research on cave bats in Hungary. Karszt és Barlang, 1989. Special Issue. 65. old.
- Turi-Kovács Béla: A környezetvédelmi miniszter 13/2001. (V. 9.) KöM rendelete. Magyar Közlöny, 2001. május 9. (53. sz.) 3486. old.
- –: Országos jelentőségű barlangok. MKBT Meghívó, 1977. november. 20. old.
- –: Felhívjuk a tagság figyelmét, hogy 1982. július 1-jével új természetvédelmi jogszabályok léptek életbe. MKBT Műsorfüzet, 1982. szeptember–október. 16. old.
- –: Beszámoló az MKBT Verocs szakosztályának hétvégi barlangász táborairól. MKBT Tájékoztató, 2018. szeptember–október. 13. old.
- –: Idegenforgalmi és turista barlangjaink 2012–14. évi látogatottsága. Karszt és Barlang, 2012–2014. 126. old.
További információk