Kazimierz Sikorski

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kazimierz Sikorski
Kazimierz sikorski.jpg
Kazimierz Sikorski 1934-ben
Életrajzi adatok
Született 1895. június 28.
Zürich, Svájc
Származás lengyel
Elhunyt 1896. július 23.
(91 évesen)
Varsó, Lengyelország
Családja
Gyermekei Tomasz Sikorski
Pályafutás
Tevékenység zeneszerző, zeneteoretikus, zenepedagógus
Műfajok szimfonikus, kamaraművek, kórusok, versenyművek
Híres művei Stabat Mater
4. szimfónia
3. vonósnégyes

Kazimierz Sikorski (Zürich, 1895. június 28.Varsó, 1986. július 23.) lengyel zeneszerző, zenetudós és zenepedagógus . Sok híres tanítványa volt, egyebek közt: André Tchaikowsky, Grażyna Bacewicz és Roman Palester is.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1911-1919 között zeneszerzést tanult a Stanisław Moniuszko nevét viselő Varsói Zenei Társaság főiskoláján, Felicjan Szopski osztályában. Jogot és filozófiát is tanult a Varsói Egyetemen, majd zenetudományt Lwówi Egyetemen, Adolf Chybińskinél.

Az 1921-1925 közötti időszakban összhangzattant, ellenpontot, szolfézst, zenei formákat és hangszerismeretet tanított a łódźi Helena Kijeńska-Dobkiewiczowa konzervatóriumban (1999-től Grażyna és Kiejstut Bacevicz Zeneakadémia). 1925-ben ösztöndíjat kapott a Vallásügyi és Felvilágosításügyi Minisztériumtól, és zeneszerzői tanulmányokat kezdett Párizsban, Nadia Boulanger-nál. Hazatérve előbb a poznańi Állami Zenekonzervatóriumban[1] (1926-1927), majd a varsói Állami Zenekonzervatóriumban[2] (1927-1939) tanított.

Alapító tagja volt a Lengyel Zeneszerzők Egyesületének, 1928-1929-ben pedig a Nemzetközi Kortárs Zenei Szövetség lengyel tagozatának volt az elnökhelyettese.

A második világháború idején, 1940-1944 között a varsói Állami Zeneiskola igazgatója volt (ez az iskola töltötte be az akkor nem működő Konzervatórium szerepét). A háború után, 1945-től a łódźi Állami Zeneművészeti Főiskolán volt az összhangzattan, ellenpont és zeneszerzés professzora. 1954-ben Varsóba költözött, ahol az ottani Állami Zeneművészeti Főiskola tanára lett.

Ő volt az elnöke a VIII. és a IX. Nemzetközi Frédéric Chopin Zongoraversenynek (1970. ill. 1975.)

Számos kitüntetésben részesült.1935-ben megkapta a Nemzeti Zenei Díjat, 1937-ben a Lengyelország Újjászületése érdemrend tiszti keresztjét[3], 1955-ben pedig ugyanezen kitüntetés lovagkeresztjét[4]. Megkapta továbbá az Állami Díj I. és II. fokozatát (1951, 1955, 1964, 1966.) és a Munka Vörös Zászló Érdemrend I. fokozatát (1960). Elnyerte a Lengyel Zeneszerzők Egyesületének díját (1951, 1975), illetve a Jurzykowski Alapítvány díját (1981). 1975-ben a Varsói Állami Zeneművészeti Főiskola díszdoktori címet (Doctor honoris causa) adományozott neki.

Ő volt Tomasz Sikorski (1939–1988) zeneszerző édesapja. 1986-ban hunyt el Varsóban, 91 évesen.

Válogatott művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Motet na chór i orkiestrę smyczkową (Motetta kórusra és vonószenekarra, 1915)
  • Kwartet smyczkowy nr 1(1. vonósnégyes, 1915)
  • Motet na chór i organy (Motetta kórusra és orgonára, 1915)
  • Psalm VII na chór i orkiestrę smyczkową (VII. zsoltár kórusra és vonószenekarra, 1915)
  • Suita na orkiestrę smyczkową (Szvit vonószenekarra, 1917)
  • Kwartet smyczkowy nr 2 (2. vonósnégyes, 1918)
  • Symfonia nr 1 (1. szimfónia, 1919)
  • Sekstet smyczkowy d moll na dwoje skrzypiec, dwie altówki i dwie wiolonczele (Vonós szextett, d-mollban, két hegedűe, két brácsára és két csellóra, 1920)
  • Suita ludowa na orkiestrę (Népi szvit zenekarra, 1921)
  • Symfonia nr 2 (2. szimfónia, 1921)
  • Czemuście mnie, śląska pieśń ludowa na chór mieszany a cappella (Miért tettem, sziléziai népdal a cappella vegyes karra, 1934)
  • Kwartet smyczkowy nr 3 (3. vonósnégyes, 1939)
  • Stabat Mater (wersja I), oratorium na bas, chór mieszany i organy (Stabat Mater, 1. változat, oratórium basszus hangra, vegyes karra és orgonára, 1943)
  • Uwertura na małą orkiestrę (Nyitány kis zenekarra, 1945)
  • Obrazki wiejskie, suita na małą orkiestrę (Falusi képek, szvit kis zenekarra, 1945)
  • Allegro symfoniczne na orkiestrę (Szimfonikus allegro zenekarra, 1946)
  • Koncert na klarnet i orkiestrę (Klarinétverseny, 1947)
  • Leć głosie po rosie, kurpiowska pieśń ludowa na chór mieszany a cappella (Szállj hang a harmatra, kurpiai[5] népdal a cappella vegyes karra, 1947)
  • Na środku pola, kurpiowska pieśń ludowa na chór mieszany a cappella (A rét közepén, kurpiai népdal a cappella vegyes karra, 1947)
  • Mazurek kurpiowski na chór mieszany a cappella (Kurpiai mazurek, a cappella vegyes karra, 1947)
  • Kalina, kurpiowska pieśń ludowa na chór mieszany a cappella (Labdarózsa, kurpiai népdal a cappella vegyes karra[6], 1947)
  • Hej, zabujały, pieśń ludowa rekrutów z czasów niewoli na chór mieszany a cappella (Hej beleestem, toborzó dal a szolgaság idejéből, a cappella vegyes karra, 1947)
  • Pójdziesz i ty, kujawska pieśń ludowa na chór mieszany a cappella (Elmész te is, kujawy[7] népdal, a cappella vegyes karra, 1947)
  • Koncert na róg i małą orkiestrę (Versenymű kürtre és kis zenekarra, 1948-49)
  • Suita z Istebnej na małą orkiestrę symfoniczną (Istebnei szvit, kis szimfonikus zenekarra, 1948-51)
  • Mazurek (wersja I) na głos i fortepian (Mazurek, 1. változat, énekhangra és zongorára, 1949)
  • Matulu moja, pieśń na głos i fortepian (Mamácskám, dal énekhangra és zongorára, 1949)
  • Stabat Mater (wersja II), oratorium na cztery głosy solowe, chór i wielką orkiestrę (Stabat Mater, 2. változat, oratórium négy szóló énekhangra, kórusra és zenekarra, 1950)
  • Mazurek (wersja II) na głos i orkiestrę (Mazurek, 2. változat, énekhangra és zenekarra, 1950)
  • Symfonia nr 3 w formie concerto grosso (3. szimfónia, concerto grosso formában, 1953-55)
  • Uwertura popularna na orkiestrę (Populáris nyitány, 1954)
  • Koncert na flet i orkiestrę (Fuvolaverseny, 1957)
  • Koncert na trąbkę, orkiestrę smyczkową i perkusję (Versenymű trombitára, vonószenekarra, és ütőhangszerekre, 1960)
  • Six old Polish dances na orkiestrę (Hat régi lengyel tánc zenekarra, 1963)
  • Koncert polifoniczny na fagot]] i orkiestrę (Polifonikus versenymű fagottra és zenekarra, 1965)
  • Koncert na obój i orkiestrę (Oboaverseny, 1967)
  • Symfonia nr 4 (4. szimfónia[8], 1968-69)
  • Koncert na puzon i orkiestrę (Harsonaverseny, 1973)
  • Cztery polonezy wersalskie na orkiestrę smyczkową (Négy versailles-i polonéz vonószenekarra, 1974)
  • Symfonia nr 5 (5. szimfónia, 1978-79)
  • Trzy kanony na jeden temat na orkiestrę smyczkową (Három kánon egy témára, 1981)
  • Symfonia nr 6 (6. szimfónia, 1983)

Írásai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Kazimierz Sikorski: Harmonia cz. 1, Polskie Wydawnictwo Muzyczne 2003, ISBN 83-224-0254-6
  • Kazimierz Sikorski: Harmonia cz. 2, Polskie Wydawnictwo Muzyczne 2003, ISBN 83-224-0255-4

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Ma Ignacy Jan Paderewski Zeneakadémia
  2. Ma: Fryderyk Chopin Zeneakadémia
  3. 1937. november 11., „a művészetek terén elért eredményeiért” Monitor Polski
  4. 1955. július 11., „a kultúra és a művészetek terén elért eredményeiért” Monitor Polski
  5. Kurpia: régió Észak-Lengyelországban, sajátos nyelvjárással
  6. Kazimierz Sikorski: Kalina, YouTube-videó
  7. Kujawy: régió Közép-Lengyelországban
  8. Kasimierz Sikorski: Symfonia nr 4., YouTube-videó

Fordítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Kazimierz Sikorski című lengyel Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Henryka Kowalczyk, Krystyna Jaraczewska-Mockałło: Kazimierz Sikorski. Życie i twórczość. W 100-lecie urodzin Profesora, Akademia Muzyczna w Warszawie, Warszawa 1995
  • Kazimierz Sikorski a culture.pl oldalon