Hunfalvy János
| Hunfalvy János | |
 | |
| Pollák Zsigmond metszete (1888) | |
| Életrajzi adatok | |
| Született | 1820. január 21. Magyarország, Nagyszalók, |
| Elhunyt | 1888. december 6. (68 évesen) Magyarország, Budapest |
| Sírhely | Fiumei Úti Sírkert |
| Ismeretes mint | Johann Hunsdorfer |
| Nemzetiség | szász |
| Házastárs | Schmidt Hermina |
| Iskolái | |
| Felsőoktatási intézmény | 1845–46: Berlini Egyetem |
| Más felsőoktatási intézmény | 1846: Tübingeni Egyetem |
| Pályafutása | |
| Szakterület | földrajztudomány |
| Munkahelyek | |
| Pesti Egyetem | a Földrajz Tanszék tanszékvezetője |
| Más munkahelyek | a Magyar Földrajzi Társaság alapító elnöke |
| Jelentős munkái | a magyar tudományos földrajz megalapítója |
| Tudományos publikációk száma | 50 kötet |
| Akadémiai tagság | a Magyar Tudományos Akadémia tagja |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Hunfalvy János témájú médiaállományokat. | |
Hunfalvy János (Nagyszalók, 1820. január 21. vagy június 9.[1] – Budapest, 1888. december 6.) a magyar tudományos földrajz megalapítója, a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) tagja, Hunfalvy Pál fivére.
Életpályája
Szepes vármegyei szász családban született, eredeti neve Johann Hunsdorfer. Tanulmányait Késmárkon, Miskolcon és Eperjesen végezte, majd Berlinben és Tübingenben járt egyetemre. 1846-ban a statisztika és történelem tanára lett a késmárki líceumban, de a szabadságharcban való részvétele miatt állásától megfosztották és börtönbe zárták. Onnan kiszabadulva Pestre költözött, s mint nevelő és író kereste kenyerét, így például szerkesztette Greguss Ágosttal a Család Lapját; míg 1866-ban Pálffy Móric felszólítására a királyi József műegyetem tanára lett; 1870-ben a Pesti Egyetemen (az Eötvös Loránd Tudományegyetem elődje) alapított földrajzi tanszékre nevezték ki, melyet haláláig nagy buzgalommal töltött be. Időközben többször utazott külföldön, a magyar kormány küldötteként részt vett a Hágában, Szentpéterváron, Párizsban, Londonban, Velencében és Rómában tartott nemzetközi statisztikai és földrajzi kongresszusokon, valamint a világkiállításokon is. Itthon tevékeny részt vett a Magyar Földrajzi Társaság működésében, melynek 1872-es megalapításától kezdve elnöke volt, továbbá a Magyar Tudományos Akadémián, a közoktatásügyi tanácsban és a fővárosi képviselő-testületben. Nagy érdemeiért számos tudós társaság választotta tiszteleti tagjává s több érdemrendet kapott s a főváros már életében Hunfalvy utcának keresztelte el azt az utcát, ahol lakóháza állt. Rokonszenves egyéniségén kívül körülbelül 50 kötetre tehető munkáinak s tömérdek értekezéseinek száma, melyek nagy hírnevet szereztek számára, s ennek köszönhetően minden körben vezéralaknak tartották.
Ezenkívül írt számos tankönyvet, röpiratot, valamint szerkesztette Keleti Károllyal az Akadémia nemzetgazdasági és statisztikai közleményeit. Ő bocsátotta közzé és adta ki németül is Magyar László afrikai útleírásait, akit az utazásai alatt folyton támogatott és buzdított.
Művei
- Egyetemes történelem (Pest, 1850) 3 kötet:
- Magyarország és Erdély képekben (Pest/Darmstadt, 1856) 3 kötet Ludwig Rohbock képeivel:
- Ujabb utazások és kalandok (Pest, 1859)
- Budapest és környéke (Pest, 1859) Ludwig Rohbock képeivel.
- A Magyar Birodalom természeti viszonyainak leirása (Pest, 1863–1865) 3 kötet:
- Az Osztrák Birodalom rövid statisztikája (Pest, 1867)
- Gömör és Kishont törvényesen egyesült vármegyének leírása (Pest, 1867)
- Bányászat és ipar (Pest, 1869)
- Jelentés az Antwerpiában 1871-ik évi augusztus 13–22-éig tartott nemzetközi geografiai congressus munkálatairól (Pest, 1873)
- Ég és föld, vagyis csillagászati földrajz[2] (Budapest, 1873)
- Egyetemes földrajz (Budapest, 1881–1889) 3 kötet, az utolsó Thirring által befejezve:[3] I. köt., REAL-EOD
Kapcsolódó szócikkek
Irodalom
- Márki Sándor, H. János (Földrajzi Közl. 1889);
- Keleti Károly, H. emlékezete (Akadémiai emlékbeszédek, Budapest 1890).
Jegyzetek
- ↑ Keresztelés dátuma 1820.június 11. bejegyezve Nagyszalók születési anyakönyv 1820.év 30.sorszám
- ↑ [1]
- ↑ Ez az utóbbi mű 5 kötetre volt tervezve és a tudományos földrajz kézikönyve lett volna, de csak az Európára vonatkozó rész készült el. A második, Magyarországot tárgyaló kötet 56 ívre rúg. A sorozat befejezésében halála gátolta meg.
Források
- Bokor József (szerk.). Hunfalvy, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X. Hozzáférés ideje: 2018. augusztus 20.
