Giro d’Italia

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Giro d’Italia
(Giro)
Giro d'Italia logo.gif

Címvédő Kolumbia Nairo Quintana (2014)
Legtöbb győzelem 5 győzelem:
Olaszország Alfredo Binda
Olaszország Fausto Coppi
Belgium Eddy Merckx
Adatok
Sportág országútikerékpár-versenyzés
Ország  Olaszország
Időpont minden év május-júniusa
Első esemény 1909
Eddigi események száma 97 (2014)

A Giro d’Italia a második legrangosabb kerékpáros körverseny a Tour de France után, amelyet évente rendeznek meg. A kerekesek három héten keresztül járják be elsősorban Olaszországot, de környező, sőt távolabbi országokat is érinthetnek (például 2012-ben Dániából indultak). Az egyes etapok különbözőek, vannak sík szakaszok sprinthajrával és hegyi szakaszok sprinthajrával vagy hegyi befutóval, illetve csapat- és egyéni időfutamok is.

A Tour de France-szal és Vuelta ciclista a Españaval együtt része a kerékpárosok legtekintélyesebb háromhetes versenyeinek, a Grand Tournak.[1]

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az első versenyt 1909-ben rendezték a La Gazzetta dello Sport sportújság szervezésében,[2][3] jelenleg ezt a feladatot az RCS Sport társaság végzi.[4][5]. A versenyt 1909 óta minden évben megrendezték, kivéve a két világháború alatt.[6] Kezdetben szinte csak olaszok versenyeztek, de a verseny népszerűségének és elismerésének növekedéseként a mezőnyben az egész világról jelentek meg kerékpárosok. A körverseny része a UCI World Tour-nak.

Lebonyolítása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Rendszerint május végén, június elején rendezik meg. Míg az útvonal minden évben más, a verseny felépítése nem változik: legalább két időfutamot tartalmaz, illetve áthaladnak az Alpokon,[7] beleértve a Dolomitokat is. Hasonlóan a többi Grand Tour versenyhez a Giro is 21 szakaszból áll, amit 23 nap alatt teljesítenek (két pihenőnap van).

Minden szakasz idejét mérik, a célba érkezés után a versenyzők idejét hozzáadják az előző szakaszidejeikhez. Aki a legrövidebb idő alatt teljesítette az addigi versenyt, az vezet és veheti fel a rózsaszín trikót. [8] Ugyan a legnagyobb figyelem az összetettért folytatott harcot kíséri, vannak más versenyek is: a pontverseny a sprintereknek, a hegyi verseny a hegyimenőknek, a fiatalok versenye a 25 éven aluliaknak, illetve a csapatverseny.

Győztesek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Értékelések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Minden csapatban néhány kerékpáros célja megnyerni az összetett versenyt, de vannak más versenyek is: pont, hegyi és a fiatalok versenye. A legrégebbi természetesen az összetett. Az ezen versenyek élén állók más-más színű trikót viselnek. Ha valaki több versenyben is vezet, akkor azt a trikót veszi fel, amelyik a legjelentősebb.

Összetett verseny[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az összetettben vezető trikója
Ryder Hesjedal, a 2012-es Giro d’Italia győztese, a rózsaszín trikóban a győztes trófeával Milánóban.

Az összetett verseny a legfontosabb, az élen álló viseli a Maglia rosát, a rózsaszínű trikót. Az eredményt az összesített idő alapján számolják ki: minden szakasz idejét mérik, majd ezeket összeadják, aki a legkisebb idővel rendelkezik, az vezet. Aki az utolsó szakasz után is felöltheti ezt a trikót, az a Giro d’Italia győztese. Minden szakasz végén az élen álló megkapja a trikót, amit a céltelepülés pódiumán adnak át. Ha több versenyt is vezet, akkor azokat a trikókat is megkapja, de a következő nap a rózsaszínt fogja viselni, hiszen az a legfontosabb. A trikó akár minden nap végén gazdát cserélhet.

A trikó színe a versenyt létrehozó olasz sportújságtól, a La Gazzetta dello Sporttól ered, mivel lapjai rózsaszínűek.[9] Először 1931-ben viselték, elsőként Learco Guerra, azóta a Giro jelképévé vált. A versenyzők rendszerint mindent megtesznek azért, hogy a lehető legtovább megtartsák, ezzel népszerűsítve csapatukat és annak szponzorait. Eddig legtöbbször Eddy Merckx viselte, 78 szakaszon keresztül (nem egyhuzamban).[10][11][12] A legtöbb győzelem eddig öt volt, ez három embernek is sikerült: Alfredo Bindának, Fausto Coppinak és Eddy Merckxnek.[13]

Az összetett versenyben nem mindig az időt mérték. Az első Girón a szervezők úgy döntöttek, hogy a pontrendszert használnak az időrendszer helyett, az 1904-es Tour de France botránya miatt.[14] Ezen felül azért is választották ezt a rendszert, mert olcsóbb volt a versenyzők helyezéseit számolni, mint mindenki idejét minden szakaszon mérni. Minden etap végén összeadták a versenyzők helyezéseit, és akinek a legkevesebb pontja volt, az vezetett; például ha valaki az első szakaszon a második, a második szakaszon pedig a harmadik helyen végzett, akkor öt pontja volt. A következő évben változtattak a rendszeren: az 51. helytől mindenki 51 pontot kapott, míg az első ötven versenyző pontozása nem változott.[15] Ez a rendszer egészen 1912-ig állt fenn, amikor is a csapatok kerültek középpontba, továbbra is megtartva a pontrendszert.[16] 1913-ban visszetértek az 1911-es rendszerhez. 1914-ben a szervezők ismét változtattak, létrehozták a mai rendszert, ahol a versenyzők szakaszonkénti összideje számít.[17]

Vannak időbónuszok is, első néhány beérkező kap:[18]

Típus 1. 2. 3.
Plainstage.svg Sík befutó 20" 12" 8"
Részhajrá 6" 4" 2"

Hegyi verseny[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A hegyi pontverseny trikója
A hegyi pontverseny trikója 2012-ig
Stefano Garzelli zöld trikóban 2009-ben

A hegyi verseny a második legrégibb verseny a Girón, először az 1933-ban avattak bajnokot, Alfredo Bindát.[19][20]Legtöbb alkalommal (hétszer) Gino Bartali nyert. A verseny során pontok járnak azért, ha valaki elsőként mászik meg egy jelentős hegyet, de néhány utána lévő is kap pontot, annál kevesebbet, minél hátrább van. A pontok száma attól függően változik, hogy milyen meredek, illetve hosszú egy hegy.[21]

Az 1974-es Giróig nem volt trikója a hegyi versenyt vezetőnek, azonban ebben az évben a szervezők úgy döntöttek, hogy a legjobb hegyimenő zöld trikót kap. Ez egészen 2012-ig így maradt, amikor a verseny szponzora, a Banca Mediolanum további négy évre meghosszabbította a támogatását és kérésére kékre változtatták a zöld trikót.

A Girón négyféle kategóriájú hegy van, a legkönnyebb 4. kategóriától, a legnehezebb 1. kategóriáig. Ezenfelül van még a Cima Coppi, a legmagasabb pont, amit elérnek; ez több pontot ér, mint bármely más 1. kategóriás emelkedő. A pontok elosztása a következő (2014-ben):[22]

Típus 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9.
Mountainstage.svg Cima Coppi 40 28 21 15 10 7 4 2 1
Mountainstage.svg 1. kategória 32 20 14 10 7 4 2 1
Mountainstage.svg 2. kategória 14 9 6 4 2 1
Mediummountainstage.svg 3. kategória 7 4 2 1
Mediummountainstage.svg 4. kategória 3 2 1

A hegyi trikót az a versenyző viseli, aki a nap elején a legtöbb hegyi ponttal rendelkezik. Ha egy biciklis kettő vagy több kategóriát is vezet, akkor ezt a trikót a második viseli, de a Giro végén az kapja meg, akinek a legtöbb hegyi pontja van. Pontegyenlőség esetén dönt:[23]

  • 1.győzelem a Cima Coppin
  • 2.megnyert első kategóriás hegyek
  • 3.megnyert második kategóriás hegyek
  • 4.megnyert harmadik kategóriás hegyek
  • 5.megnyert negyedik kategóriás hegyek

Főképp azok a biciklisek, akik se nem jó sprinterek, se nem kifejezetten jó időfutammenők, ezt a típusú versenyt próbálják megnyerni.

Pontverseny[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A pontversenyben élen álló trikója
A ciklámen trikót 1969 és 2009 között viselte a pontverseny élén álló

A pontverseny a harmadik legrégibb verseny a négy közül, melyekben még ma is avatnak bajnokot. Először 1966-ban rendezték meg, azzal a céllal, hogy több sprintert vonzzon; elsőként Gianni Motta nyert.[24][25] Pontokat azok a versenyzők kapnak, akik elsőként érnek célba a szakasz végén, vagy részhajrákban (nincs minden szakaszon). Az élen álló az a versenyző, aki a nap elején a legtöbb ponttal rendelkezik; akinek a Giro végén a legtöbb van, az nyeri a pontversenyt. Eddig ketten nyerték meg négyszer is: Francesco Moser és Giuseppe Saronni.[26]

Minden szakaszgyőzelem, a szakasz kategóriájától függetlenül, 25 pontot ér, a második helyezett 20-at, a harmadik 16-ot, a negyedik 14-et, az ötödik 12-t, a hatodik 10-et, innentől minden további eggyel kevesebbet, végül a tizenötödik egyet kap.[27] Ez azt jelenti, hogy nem biztos, hogy egy „igazi” sprinter nyeri meg a pontversenyt. Továbbá egyes szakaszokon van egy vagy több részhajrá is, amikor az első hat leghamarabb beérőt jutalmazzák (8, 6, 4, 3, 2, 1 pont elosztásban). Ezeket a pontokat számolják egy külön versenyhez, a TV versenyhez (Traguardo Volante, vagy "repülő sprinter"). A kiosztott pontok a következők:

Típus 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. 12. 13. 14. 15.
History.gif Cél/
Egyéni időfutam
25 20 16 14 12 10 9 8 7 6 5 4 3 2 1
Részhajrá 8 6 4 3 2 1

Az első évben még nem volt külön trikója a pontverseny élén álló versenyzőnek. 1967-től piros trikót adtak, azonban ezt 1969-ben a ciklámen színű váltotta fel. Ez egészen 2010-ig maradt így, amikor a szervezők visszatértek a piroshoz; a visszatérés oka volt, hogy a három kisebb verseny trikója az olasz zászló három színe legyen.[28]

Fiatalok versenye[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A 25 éven aluliak trikója, a maglia bianca
Riccardo Riccò viseli a fehér trikót a 2008-as Giro d’Italia időfutamán.

A fiatalok versenyén azok a kerékpárosok vehetnek részt, akik még 25 éven aluliak.[29][30] A verseny felépítése ugyanolyan, mint az összetetté; minden szakasz idejét mérik, a nap végén összeadják, s a legkisebb idővel rendelkező vezet. Az élen álló fehér trikót visel.

Először az 1976-os Girón avattak ebben a versenyben bajnokot, Alfio Vandit (összetettben a hetedik helyen végzett). 1995-től 2006-ig nem rendezték meg, 2007-ben hozták vissza, azóta minden évben volt. Eddig két embernek sikerült megnyernie a fehér és rózsaszín trikót ugyanabban az évben: Evgeni Berzinnek 1994-ben és Nairo Quintanának 2014-ben. Két kerékpáros tudott kétszer is győzelmet aratni ebben a versenyszámban, Vladimir Poulnikov és Pavel Tonkov.[31]

Csapatverseny[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Girón kétféle csapatversenyt is rendeznek: a "Trofeo Fast Team"-et (leggyorsabb csapat) és a "Trofeo Super Team"-et (szuper csapat). A régebbi a Trofeo Fast Team, ezt már az első Girón is megrendezték; ekkor az Atala nyerte. Az eredmény ebben a versenyben a következő alapján születik: minden csapat legjobb három kerékpárosának idejét összeadják, s amelyik csapatnak a legkisebb ideje van, az vezet.[32] A versenyt sokáig csak csapatversenynek hívták, amíg 1994-es Giro d’Italiára a szervezők meg nem változtatták Trofeo Fast Teamre.

A Trofeo Super Team első ízben az 1993-as Giro d’Italián szerepelt. A nevét 1994-ben kapta, azóta ezt használják. Elsőként az Ariostea nyerte meg. Ez a verseny egy csapat pontverseny, amelyben az első 20 célba érkező kap pontot (az első húszat, majd helyezésenként eggyel csökken, végül a huszadik egyet); ezek csapatonként összeadódnak, akinek a legtöbb van a végén, az nyer.

Kisebb versenyek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Más kevésbé ismert versenyeket is rendeznek a Girón, amelyek vezetői nem viselnek különleges trikót. Ezek pontokon alapulnak, amelyeket a három hét alatt gyűjtenek.[33]

Minden tömegrajtos szakaszon van egy részhajrá, a Traguardo Volante, vagy T.V.. A T.V. bónusz másodperceket ad az összetettben, pontjai beleszámítanak a pontversenybe, illetve a T.V. versenybe - a részhajrá pontjai összeadódnak, akinek a legtöbb van, az vezet. Régebben különböző nevei voltak, s korábban időalapú volt. 2013-ban nevezték vissza sprint versennyé, amit ekkor Rafael Andriato nyert meg.

További verseny a Premio della Combattività (legaktívabb versenyző), amely nem a Tour de France piros rajtszámának hasonmása (amelynél azok a kerékpárosok kapnak pontot, akik részt vesznek szökésekben, agresszívek a verseny alatt), hanem egy sokkal kombináltabb verseny, amelynél a célba érkezéskor, a részhajrákkor és a hegyeknél szereznek pontokat. A befutónál az első hat beérkező (6, 5, 4, 3, 2, 1), míg a részhajráknál az első öt (5, 4, 3, 2, 1) kap; a hegyi pontok függnek a kategóriától is: a 3. kategóriásnál csak az első kettő (2, 1), a 2. kategóriásnál az első három (3, 2, 1), az első kategóriásnál, illetve a Cima Coppin az első négy (4, 3, 2, 1) beérkezőt jutalmazzák pontokkal.[34]

Az Azzurri d'Italia verseny hasonló a pontversenyhez, azonban itt csak a befutók számítanak és csak az első három kap pontot (4, 2, 1).[35] Legtöbbször Mark Cavendish nyerte meg.

A Trofeo Fuga Pinarello verseny jobban hasonlít a hagyományos legaktívabb versenyzőhöz; azok a szökevények kapnak pontot, akik legfeljebb 10 fős csoportban, legalább 5 km távolságban vannak; amennyi km-t megtesznek, annyi pontot kapnak.[36]

A csapatoknak adnak büntetőpontokat is kisebb technikai szabálytalanságokért; ez a Fair Play verseny, amelyet az nyeri, akinek a legkevesebb van a végén. 6 kategória van:

  • figyelmeztetés: 0,5 pont
  • bírság: 1 pont/10 svájci frank
  • időbüntetés: 2 pont/másodperc
  • feloldás: 100 pont
  • kizárás: 1000 pont
  • pozitív doppingteszt: 2000 pont

Pl.: 2013-ban a Cannondale nyert, ugyanis csupán 20 pontot gyűjtött össze.[37]

Megszűnt versenyek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A fekete trikó

1946-ban jelent meg a fekete trikó (maglia nera), amelyet az a versenyző viselhette, aki az utolsó helyen állt az összetettben.[38] Néha szándékosan vesztettek el időz azért, hogy utolsó helyen állhassanak, és viselhessék a fekete trikót. Azonban a verseny rövid életű volt, utoljára 1951-ben rendezték meg. Elsőként Luigi Malabrocca nyerte meg, egyedüliként kétszer is "sikerült" neki (1946-ban és 1947-ben); utolsójára pedig Giovanni Pinarello győzedelmeskedett.

A kék trikót 1988-ban és 2006-ban a kombinációs verseny, 1989-től 2005-ig az intergirot vezető, 2012 óta a legjobb hegyimenő viseli

Az intergiro versenyben 1989-től avattak elsőként bajnokot, Jure Pavličot.[39] Minden szakaszon volt egy pont (kb. középen) ameddig mérték a versenyzők idejét; ezeket aztán összeadták, s az vezetett, aki a legkevesebb idővel rendelkezett.[40] Az élen álló kék trikót viselt.[41] Utoljára 2005-ben rendezték meg, amikor Stefano Zanini aratott győzelmet. Legtöbbször, háromszor Fabrizio Guidi nyert (1996, 1999, 2000).

Az 1985-ös Giro d’Italián avattak először bajnokot a kombinációs versenyen, melyet ekkor Urs Freuler nyert meg.[42] A verseny az összetett, a pont-, a hegyi versenyből és a részhajrákból számolják. Az első 15 kerékpáros kap pontot mind a négy kategóriában az etap végén (az első tizenötöt, a tizenötödik egyet), így egy nap akár 60 pont is összegyűjthető. 1988 után a verseny nem folytatódott, csupán 2006-ban tért vissza, amikor Paolo Savoldelli aratott győzelmet[43]; a következő évtől ismét nem rendezték meg. 1988-ban és 2006-ban is kék trikót viselt az élen álló.[44]

Fordítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Giro d'Italia című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. http://autobus.cyclingnews.com/news.php?id=features/2007/abu_dhabi07
  2. http://www.livestrong.com/article/549100-what-is-the-hardest-mountain-stage-in-cycling/
  3. http://www.larousse.fr/encyclopedie/divers/Tour_dItalie/147186
  4. http://bikeraceinfo.com/giro/giro1909.html#story
  5. http://www.rcsmediagroup.it/?wai=
  6. http://www.livestrong.com/article/549100-what-is-the-hardest-mountain-stage-in-cycling/
  7. http://www.perthnow.com.au/sport/ryder-hesjedal-in-pink-as-giro-ditalia-hits-the-alps/story-e6frg1wu-1226361346818?nk=aa93bd345efd5e357525691eeca01cb9
  8. http://autobus.cyclingnews.com/road/2008/giro08/?id=/features/2008/giro_classifications08
  9. http://www.gazzetta.it/Speciali/Giroditalia/2005/eng/storiadelgiro.html
  10. http://velonews.competitor.com/2005/06/news/happy-birthday-eddy_8224
  11. http://velonews.competitor.com/2012/03/news/giro-ditalia-hall-of-fame-inducts-eddy-merckx-as-its-first-member_209438
  12. http://ftp.cyclingnews.com/road/2009/giro09/?id=/features/2009/giro09_eddy_merckx
  13. http://www.infostradasports.com/download/media/handbook.pdf
  14. http://bikeraceinfo.com/giro/giro1909.html
  15. http://www.bikeraceinfo.com/giro/giro1910.html
  16. http://bikeraceinfo.com/giro/giro1913.html
  17. http://bikeraceinfo.com/giro/giro1914.html
  18. http://images2.gazzettaobjects.it/Speciali/Giroditalia/2012/en/Regulation.pdf
  19. http://www.gazzetta.it/Speciali/Giroditalia/2005/eng/storiadelgiro.html
  20. http://bikeraceinfo.com/giro/giro1933.html
  21. http://autobus.cyclingnews.com/road/2008/giro08/?id=/features/2008/giro_classifications08
  22. http://tourazzunkegyutt2009.blogspot.hu/2014/05/giro-2014-hegyi-pontok-szamitasa.html
  23. http://tourazzunkegyutt2009.blogspot.hu/2014/05/giro-2014-hegyi-pontok-szamitasa.html
  24. http://www.gazzetta.it/Speciali/Giroditalia/2005/eng/storiadelgiro.html
  25. http://bikeraceinfo.com/giro/giro1966.html
  26. http://www.infostradasports.com/download/media/handbook.pdf
  27. http://images2.gazzettaobjects.it/Speciali/Giroditalia/2012/en/Regulation.pdf
  28. http://www.cyclingnews.com/news/2010-giro-jersey-presented-in-florence
  29. http://autobus.cyclingnews.com/news.php?id=news/2006/dec06/dec04news
  30. http://autobus.cyclingnews.com/road/2008/giro08/?id=/features/2008/giro_classifications08
  31. http://www.infostradasports.com/download/media/handbook.pdf
  32. http://autobus.cyclingnews.com/road/2008/giro08/?id=/features/2008/giro_classifications08
  33. http://autobus.cyclingnews.com/road/2008/giro08/?id=/features/2008/giro_classifications08
  34. http://autobus.cyclingnews.com/road/2008/giro08/?id=/features/2008/giro_classifications08
  35. http://autobus.cyclingnews.com/road/2008/giro08/?id=/features/2008/giro_classifications08
  36. http://autobus.cyclingnews.com/road/2008/giro08/?id=/features/2008/giro_classifications08
  37. http://autobus.cyclingnews.com/road/2008/giro08/?id=/features/2008/giro_classifications08
  38. http://www.gazzetta.it/Ciclismo/Primo_Piano/2008/01_Gennaio/11/numero_nero_1101.shtml
  39. http://autobus.cyclingnews.com/road/2008/giro08/?id=history
  40. http://forum.index.hu/Article/showArticle?go=36172255&t=9048549
  41. http://www.radsport-seite.de/giro_intergiro.html
  42. http://hemeroteca.mundodeportivo.com/preview/1985/06/10/pagina-34/1120026/pdf.html
  43. http://autobus.cyclingnews.com/road/2006/giro06/?id=results/giro0621
  44. http://www.pezcyclingnews.com/?pg=fullstory&id=5499

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]