Tour de France

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Tour de France
Tourdefrance.gif

Current sport.svg 2014-es Tour de France
Címvédő Nagy-Britannia Chris Froome (2013)
Legtöbb győzelem Jacques Anquetil
Eddy Merckx
Bernard Hinault
Miguel Indurain (5)
(korábban Lance Armstrong 7 győzelemmel, de doppingolásért megfosztották ezektől [1])
Adatok
Sportág országútikerékpár-versenyzés
Ország Franciaország és a szomszédos országok
Időpont július
Első esemény 1903
Eddigi események száma 101 (2014)

Honlap http://www.letour.fr/

A Tour de France (ejtsd: túr dö fransz)vagy más néven Le Tour vagy La Grande Boucle a világ legismertebb országúti kerékpárversenye, amelyet 1908 óta évente megrendeznek. A háromhetes verseny Franciaországban és a szomszédos országokban zajlik. A táv szakaszokra bomlik – egyik településtől a másikig – mindegyik egy-egy külön verseny. Az időeredményeket versenyzőnként összesítve állapítják meg a végső sorrendet, ami alapján kiderül, hogy ki nyeri a Tourt.

Útvonal, rendezés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Giro d’Italiával (Olasz körverseny) és a Vuelta a Españával (Spanyol körverseny) együtt a Tour de France egyike a három nagy körversenynek (Grand Tour, GT), amelyek 2005 és 2007 között a Nemzetközi Kerékpáros-szövetség (UCI) versenynaptárában szerepeltek. A rendezők és a szövetség között folyó vita miatt 2008-ban mindhárom verseny kilépett a ProTour sorozatból. Míg a másik két verseny Európában jól ismert, a világ más részein viszonylag ismeretlenek. Ezzel szemben a Tourt általában azok is ismerik, akik nem érdeklődnek a kerékpársport iránt. A Tour rendezője az A.S.O. (Amaury Sport Organisation), amely többek között olyan híres rendezvények szervezője is, mint például a Dakar-rali vagy a Párizsi maraton.

A Tour az első kiíráskor 6 szakaszból állt, a táv 2428 km volt. Az évek folyamán a szakaszok száma és a táv is folyamatosan nőtt, nagyjából az 50-es évek óta bonyolítják le a versenyt a maihoz hasonlóan kb. 20 szakasszal és 2-3 pihenőnappal. A verseny távja napjainkban nagyjából 3500 km, páratlan években az óramutató járásának megfelelően, páros években az óramutató járásával ellenkezőleg halad a mezőny. Minden évben Párizsban van vége.

Résztvevők[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mint a legtöbb kerékpárversenyen, a versenyzők csapatokban küzdenek. Általában 20-22 csapat van jelen, csapatonként 9 versenyzővel. Hagyományosan a Touron csak meghívással indulhatnak a csapatok, ami garantálja, hogy csak a világ legjobb csapatai vesznek részt. A rendezőség szerint a Tourhoz nem méltó csapatok vagy versenyzők nem kapnak meghívást (pl. 2006-ban a doppingbotrányban érintett Jan Ullrich és Ivan Basso, 2008-ban pedig a teljes Astana csapat, hiába versenyzett náluk a címvédő Alberto Contador). Mindegyik csapat a nevében viseli főszponzora nevét, az egyes csapatok egységes mezben indulnak. Ettől eltérő megkülönböztetett mezt viselnek az egyes országok nemzeti bajnokai és a világbajnok, valamint a Touron vezető versenyzők. Mivel az országúti verseny és az időfutam külön versenyszám, így az időfutamversenyek nemzeti bajnokai csak az időfutamokon viselhetik bajnoki mezüket. A korábbi bajnokok mezük ujjának szélén és a nyakánál viselnek bajnoki csíkokat.

Két időszakban nem profi, hanem nemzeti csapatok indultak a Touron: 1930-1961-ig és 1967-1968-ban.

Az egyes csapatok a következő versenyzőkből állnak össze:

  • csapatkapitány,
  • hegyimenő,
  • sprinter,
  • időfutammenő,
  • segítő ("vízhordó").

A kapitány az a versenyző, akitől a legjobb helyezést várja a csapat az összetett versenyben, ő viseli a csapaton belül az 1-es rajtszámot. A többiek 2-9-ig névsor szerint kapják meg a számokat. A hegyimenő általában vékony, alacsonyabb versenyző, aki elsősorban a hegyeken jeleskedik, jól bírja a gyakran 2000 méternél is magasabb hegyek emelkedőit, viszont a sprintekben és az időfutamon általában lassabb. A sprinterek az atlétákhoz hasonlóan általában erősebb felépítésű versenyzők, akik a sík szakaszok sprintbefutóiban akár 70 km/h sebességgel is képesek száguldani. Izomzatuk nem alkalmas a meredek hegyek megmászására, az ilyen szakaszokon általában lemaradnak és a mezőny végén külön csoportban (gruppetto) érkeznek meg. Az időfutammenő az egyéni indítású időfutamok specialistája. Itt a csapat segítsége nélkül kell megtenni a távot egy speciális időfutam-kerékpáron. A segítők elsősorban a csapatkapitányért vagy a csapat hegyimenőjéért vagy sprinteréért dolgoznak. A mezőnyben próbálják megvédeni a bukásoktól, a hegyen ők mennek elöl, a sprintekben pedig az ő feladatuk felvezetni a hajrát. Azért is nevezik őket vízhordóknak, mert általában ők maradnak hátra a kísérő kocsikhoz, ahonnan ők hozzák föl a csapattársaknak a kulacsokat. A különböző szakaszokon felcserélődhetnek a szerepek, például egy hegyi szakaszon lehet a sprinterből is segítő. Vannak természetesen univerzális versenyzők is, akik nem csak egy területen erősek. Erre a legjobb példa a sport legendás alakja, Eddy Merckx, aki az 1969-es Touron a sárga trikó mellett megszerezte a pöttyös és a zöld trikót is. Általában az univerzális versenyzők a csapatok kapitányai.

A csapatok összetételén a verseny folyamán változtatni már nem lehet, cserére nincs lehetőség.

A teljes Tour-karaván a rendezőkkel, segítőkkel és versenyzőkkel együtt közel 4500 főt számlál. Ide a versenyzőkön kívül több száz fős kísérőcsoport is tartozik: versenyigazgató, rendezőség, orvosi kocsi, csendőrség, a csapatok kísérő kocsijai, médiajárművek (kamerás motorok, helikopterek, újságírókat szállító kocsik) és a szponzorok járművei, amelyekből az útvonal mentén órákkal a verseny előtt szétosztják a szponzorok ajándékait (zászlók, táblák, lufik, sapkák, pólók, stb.).

A karavánban legelöl a csendőrség felvezető kocsija halad, őket a sajtó és a meghívott vendégek kocsija követi. Ezek után az úgynevezett neutrálautó mögött a mezőny halad, őket követi a versenyigazgató és a verseny orvosának autója. Utána jönnek a csapatok kísérő kocsijai, a meghívott vendégeket szállító járművek, neutrálautók, majd a sor végén a mentő és az úgynevezett seprűs kocsi. A mezőnyt motorosok egész sora kíséri, felvezető csendőrök, rendezők, versenyfelügyelők, fotósok és tévések, ők könnyebben és gyorsabban tudnak a versenyzők között mozogni mint az autók. A neutrálautók és -motorok feladata, hogy kisegítsék a versenyzőket, ha nincs a közelben a csapatkísérőjük, például defekt esetén kereket, bukás esetén kerékpárt adnak, szintén tőlük kaphatnak a versenyzők frissítőt is. Mivel ők a rendezőséghez tartoznak, minden versenyzőnek egyformán segítenek, semlegesek (=neutrál). A versenyigazgató indítja el a mezőnyt, felügyeli a versenyt a teljes szakasz folyamán, szinte a Tour teljhatalmú ura. Dönthet a verseny félbeszakításáról, a szakasz lerövidítéséről vagy akár teljes törléséről is, ő ad engedélyt arra is, hogy a csapatkísérők a versenyzők mellé mehessenek. Kisebb sérülésekkel a versenyzők a mezőny mögött haladó orvosi kocsi mellé sorolnak, ahol az orvos menet közben ellátja a sebeket, szükség esetén engedélyezett gyógyszereket ad. A csapatkísérők kocsijában a csapatok sportigazgatója és szerelői ülnek, tőlük kaphatnak frissítőt, pótkereket vagy másik kerékpárt a versenyzők. A csapatoknak 4 kísérő kocsijuk van, ebből kettő halad a karavánnal, a másik két kocsiból adják fel a frissítőzónában a versenyzőknek az ételt és italt tartalmazó tarisznyákat. A seprűs kocsi a sor végén haladva veszi fel a versenyt a szakasz közben feladó kerékpárosokat, akik ennél a kocsinál kötelesek leadni a rajtszámukat.

Szakaszok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A szakaszok elején a virtuális vagy tiszteletbeli rajt általában a település központjában van, ahol rengeteg néző között lassan kanyarog a mezőny. A valódi rajt már mindig nyílt útszakaszokon van, innen indul az igazi verseny. Az útvonal összeállításánál a rendezők próbálnak arra is figyelni, hogy az egyes szakaszok közötti transzferek ne legyenek túl hosszúak, mert az a megerőltető szakaszok után feleslegesen fárasztaná a versenyzőket. Minden településnek óriási megtiszteltetés, ha rákerülhet a Tour térképére. Természetesen vannak tradicionális rajt- és célhelyek is, ahol a Tour nagyon gyakran megfordul, például Pau, ami 2008-ban már 61. alkalommal volt a verseny házigazdája. Emellett a Tour minden évben ellátogat új helyekre is. A tervezésnél figyelni kell arra is, hogy a 3 hét során maximum 2 szakasz lépheti túl a 225 km-t és a teljes táv nem lehet sokkal több 3500 km-nél.

A Tour a mai formájában 21 szakaszból és két pihenőnapból áll. A szakaszok között lehet prológ, egyéni, csapat, vagy hegyi időfutam, hegyi vagy sík szakasz.

Prológ

A prológ a verseny első, 10 km-nél nem hosszabb szakasza, ami egyben lehet időfutam is.

Időfutam

Az időfutamokon nem egyszerre indul a mezőny, hanem egyéni időfutam esetében egyenként, csapat időfutam esetében pedig csapatonként, 1-2 perces időközökkel.

Hegyi időfutam

A hegyi időfutam abban különbözik a normál időfutamtól, hogy itt valamelyik nagyobb hegyre (pl. Alpe d’Huez) kell feljutni.

Normál szakaszok

A normál szakaszokon általában nincsenek nagyobb hegyek, legfeljebb 4. kategóriás emelkedők, a közepesen nehéz szakaszokon lehetnek 2. kategóriás hegyek is, a hegyi szakaszokon általában 3-4 kiemelt, 1. vagy 2. kategóriás hegyet kell a kerékpárosoknak megmászniuk. Régen voltak rövid, úgynevezett félszakaszok is.

Királyetap

A királyetap a körversenyek legnehezebb hegyi szakasza, ahol a legtöbb kiemelt, 1. vagy 2. kategóriás hegyen kell a versenyzőknek átkelniük. A királyetapok végén gyakran van hegyi befutó.

Pihenőnapok

A verseny folyamán a 2. és a 3. hét elején a két hétfő a pihenőnap. Ezek a napok általában a legnehezebb hegyi szakaszok között vagy közvetlenül utánuk szoktak lenni, esetleg a hosszabb transzfereket időzítik erre az időpontra. A versenyzők, ha nem kell utazniuk, csak rövid edzést tartanak, részt vesznek a sajtótájékoztatókon és a fennmaradó időben valóban pihennek.

Tour d'Honneur, az utolsó szakasz

A Tour legutolsó szakasza a tour d’honneur, ami már nem más, mint egy tiszteletkör a győzteseknek. Ezen a szakaszon már nincs versenyzés a párizsi befutót kivéve, ami minden sprinter álma. A szakasz elején köszöntik a trikóviselőket, pezsgőznek, majd nagyon kedélyes tempóban haladnak Párizs felé, ahol 9 kört megtéve a Champs Elysées-n ér véget a Tour.

Híres hegyek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Már a kezdetektől szerepeltek hegyek a Tour útvonalában, viszont a versenyzők akkoriban még murvás hegyi utakon tekertek váltó nélküli kerékpárokon, ami nem volt veszélytelen vállalkozás sem fölfelé, sem pedig lefelé. Az első meghódított hegy a Ballon d’Alsace (Vogézek, 1171 m) volt 1905-ben, 1910-ben már a Pireneusok csúcsait is megmászták (Col de Peyresourde, Col d’Aspin, Col du Tourmalet, Col d'Aubisque), igaz, a Tourmalet-ra egyedül a francia Gustave Garrigou jutott fel úgy, hogy nem kellett leszállnia a kerékpárjáról. Ebben az évben debütált a seprűs kocsi is, ami a versenyt föladó lemaradt kerékpárosokat gyűjtötte be. Egy évvel később, 1911-ben már az Alpokat is meghódították (Col du Télégraphe, Col du Galibier, Col d'Allos). Az évek folyamán egyre újabb, egyre magasabb hegyek kerültek a Tour útvonalába, a négy leghíresebb a Col du Tourmalet (Pireneusok, 2114 m), a Col du Galibier (Alpok, 2645 m), a Mont Ventoux (a „kopasz hegy”, Provence, 1909 m) és a L’Alpe d’Huez (Alpok, 1850 m).

Számos legenda és dráma fűződik a hegyekhez, amelyek közül talán az Alpe d’Huez-i befutó a hegyimenők legbecsesebb trófeája. A híres-hírhedt 21 hajtűkanyarban táblák őrzik minden egyes győztes nevét, köztük a gyorsasági rekordot 37 perc 35 másodperccel tartó Marco Pantaniét is.

Mítoszok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Tour története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • 1903-ban Henri Desgrange találta ki újonnan alapított L'Auto című lapja népszerűsítésére, hogy 6 szakaszból álló kerékpárversenyt hirdet a hazafias hangzású "Le Tour de France" néven. A versenyen, amely július 1-19-ig tartott és összesen 2428 km hosszú volt, hatvanan vettek részt, a győzelmet 25 km/h átlagsebességgel Maurice Garin szerezte meg. A győzelemért járó 3000 frankkal együtt az akkori időkben szép összegnek számító 6075 frankot keresett. A 21. helyen utolsóként célba érkező Millocheau már több mint 64 órás hátrányt szedett össze. Garin mind a mai napig tart egy rekordot: ő nyerte a Tourt a valaha volt legnagyobb különbséggel, 2 óra 47 perccel a második helyezett előtt.
  • Az első évek botrányai (pl. 1904-ben kizárták az első négy helyezettet) és a kemény körülmények (rossz minőségű, többnyire macskaköves utak, kezdetleges technika, rettenetesen hosszú, 400 km-es szakaszok) ellenére is megmaradt, sőt megerősödött a verseny. 1910-ben, a hegyi szakaszok bevezetésekor a Tour már július 3-31-ig tartott, 4734 km-en és 15 szakaszon át haladt a párizsi befutóig. A hegyi szakaszok felborították az addigi erőviszonyokat, hiszen a hegyek más versenyzői alkatot és teljesen más technikát kívántak mint a sík szakaszok.
  • Az első világháborút követően újra megszervezték a Tourt és 1919-ben bevezették az összetettben élen álló versenyző megkülönböztetésére a sárga trikót. A két háború között a szakaszok száma és a táv is tovább nőtt, 1926-ban elérve a rekordnak számító 5745 km-t. 1927-ben tesznek először kísérletet a csapatonkénti indításra, azaz a csapatidőfutamra, ám a terv nem válik be.
  • 1930-ban a márkák csapatait nemzeti csapatok váltják fel, a rádió először ad élő közvetítést a Tourról és megjelenik a mezőnyt kísérő reklámkaraván is. 1934-ben a verseny átlagsebessége először lépi át a 30 km/h-t. 1935-ben vezetik be a piros zászlót, ekkor rendezik az első egyéni időfutamot és ekkor veszíti életét a Galibier-n történt bukása után Francisco Cepeda, aki a verseny első halálos áldozata.
  • 1936-ban Desgrange a főszerkesztői poszt mellett a versenyigazgatói feladatokat is helyettesére, Jacques Goddet-ra bízza. 1937-ben nyeri az első olyan versenyző a Tourt, aki váltós kerékpárt használ. Desgrange 1940-ben meghal, emlékét a sárga trikón is látható HD monogram, valamint egy emlékmű a Col du Galibier-n őrzi.
  • A háború után az 1944-ben megszűnt L'Auto című lap helyett Goddet 1946-ban megalapítja a L'Équipe nevű sportújságot, ami máig a legolvasottabb francia sporttal foglalkozó napilap. Az új lap veszi át a háború után először 1947-ben megtartott Tour rendezését is. Goddet egészen 1986-ig tevékenykedik versenyigazgatóként, emlékműve a Col du Tourmalet-n található.
  • A következő években a Tour dinamikusan fejlődik, 1958 az első élő televíziós közvetítés éve, 1967-ben rendezik az első prológot, egy évvel később elvégzik az első hivatalos doppingellenőrzést is, 1986-ban pedig az indulók száma meghaladja a 200 főt.
  • Goddet helyét 1988-ban Jean-Marie Leblanc veszi át, aki elődeihez hasonlóan sportújságíró és kerékpáros. 1998-ban a L'Équipe az A.S.O. tulajdonába kerül, akik a Tour igazgatója mellé elsősorban a gazdasági ügyek koordinálásáért felelős második igazgatót neveznek ki. De a Tourral kapcsolatos lényeges kérdésekben továbbra is szinte kizárólagosan a versenyigazgató dönt.
  • Leblanc 2004-től 2006-os távozásáig feladatait fokozatosan átadja az új versenyigazgatónak, Christian Prudhomme-nak, aki mentorától eltérően korábban a rádióban dolgozott. Prudhomme újítása, hogy a versenyigazgató kocsija 2005 óta nem a mezőny előtt, hanem közvetlenül mögötte halad.

Értékelés, pontok, jóváírások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az egyes szakaszokon és az összetettben is értékelik a versenyzőket és a csapatokat. Lehet pontokat szerezni. Vannak sík, normál, hegyi szakaszok és időfutamok, az elért helyezésekért kapható pontok a szakasz besorolása alapján változnak. Szakaszonként egy sprinthajrát is kijelölnek (kivéve időfutamokon). A sprinthajrákban szerezhető pontok: 20, 17, 15, 13, 11, 10, 9, 8, 7, 6, 5, 4, 3, 2, 1

A befutóban szerezhető pontok:

  • Sík szakasz: 45, 35, 30, 26, 22, 20, 18, 16, 14, 12, 10, 8, 6, 4, 2
  • Normál szakasz: 30, 25, 22, 19, 17, 15, 13, 11, 9, 7, 6, 5, 4, 3, 2
  • Hegyi szakasz: 20, 17, 15, 13, 11, 10, 9, 8, 7, 6, 5, 4, 3, 2, 1
  • Időfutam: 20, 17, 15, 13, 11, 10, 9, 8, 7, 6, 5, 4, 3, 2, 1

A verseny során elkövetett kisebb szabálytalanságokért pont- és időbüntetést, valamint pénzbírságot is kaphatnak a versenyzők, amelyekről a versenyigazgatóság határoz.

A hegyeket az emelkedő hossza és meredeksége szerint 5 kategóriába sorolják a 4. kategóriától a HC (hors catégorie) kiemelt kategóriáig. Hegyi szakaszokon hegyi befutó esetén (HC, 1. vagy 2. kategória) megduplázzák a szerezhető pontokat.

Szerezhető pontok:

  • HC: 25, 20, 16, 14, 12, 10, 8, 6, 4, 2
  • 1. kategória: 10, 8, 6, 4, 2, 1
  • 2. kategória: 5, 3, 2, 1
  • 3. kategória: 2, 1
  • 4. kategória: 1

Trikók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tour de France-emlékmű a franciaországi A64-es autópálya mellett

Sárga trikó (le maillot jaune)

Az összetettben vezető versenyző viseli, 1919-ben vezették be, színét a támogató autós magazinról kapta.

Pöttyös trikó (le maillot à pois rouges)

A hegyi összetettben vezető versenyző viseli, 1975-ben vezették be. A trikó a Poulain Chocolat nevű csokoládégyár színeit viseli (fehér alapon piros pöttyök), akik 1933-ban szponzorálták a hegyek királyát. A hegyi hajrákban megszerzett pontok alapján állapítják meg a sorrendet, azonos pontszám esetén az összetettben elért helyezés dönt.

Zöld trikó (le maillot vert)

A pontversenyben vezető versenyző viseli, 1953-ban vezették be. Pontokat a szakaszok közben a sprinthajrákban és a szakaszok befutóiban lehet gyűjteni. Pontazonosság esetén az összetettben elért helyezés dönt.

Fehér trikó (le maillot blanc)

A legjobb 25 év alatti versenyző viseli, eredetileg már 1975-ben bevezették, de 1989 és 1999 között a trikót nem osztották ki, ettől függetlenül az eredményeket rögzítették. 1997 óta hivatalosan Souvenir Fabio Casartelli a díj neve, az 1995-ben életét vesztett versenyző emlékére.

Piros rajtszám

A legaktívabb versenyző viseli, minden szakasz végén egy nyolctagú szakmai zsűri dönt róla. A rajtszámot minden nap a rajt előtt adják át a versenyzőnek. A Tour végén kihirdetik az egész körverseny legaktívabb versenyzőjét is, aki a trikóviselőkhöz hasonlóan díjat kap.

Sárga rajtszám

A csapatversenyben élen álló csapat tagjai sárga alapon fekete rajtszámot viselnek. A csapatversenyben mindig a csapat első három versenyzőjének idejét veszik alapul, így alakul ki az eredmény. A csapateredményeket 1930 óta tartják nyilván, régebben sárga sapkával különböztették meg az élen állókat, ám a bukósisak kötelező viselésével áttértek a mostani jelölésre.

Szabályok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Időmérés, limitidő[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Tourt a teljes távot legrövidebb idő alatt teljesítő versenyző nyeri. Az egyes szakaszokon az időt a hivatalos rajttól a célig számítják, de a szakaszok lerövidítéséről, törléséről, esetleg az eredmények utólagos törléséről is határozhat a versenyigazgató. Szakaszt törölhetnek például a kedvezőtlen időjárás miatt. Teljes szakasz eredményét törölték például 1995-ben, a Fabio Casartelli halálát követő napon, amikor a gyászoló mezőny nem versenyzett, hanem a célban az elhunyt versenyző csapatát előreengedve egyszerre haladt át a célvonalon.

A célban minden olyan versenyző azonos időt kap, aki az előtte haladókkal egy sorban érkezik be. A később beérő sorok természetesen megkapják a hátrányt, de ugyanúgy egy idővel érnek be. Ettől eltérőek az egyéni időfutamok, ahol századmásodpercre pontos időmérés történik. Minden szakaszon megállapítják a limitidőt, aki ezen kívül ér célba, azt kizárják a versenyből. A hőskorban még nem voltak limitidők, így fordulhatott elő, hogy az összetettben az utolsó helyen álló versenyzőnek már több nap hátránya volt. A limitidő a szakaszok jellegétől és az átlagsebességtől függ. Minél nehezebb a szakasz és minél nagyobb a tempó, a limitidő a győztes idejéhez viszonyított százalékos aránya is annál nagyobb. Például egy sík szakaszon 40 km/h átlaggal számolva ez az érték 107%, míg egy közepes hegyi szakaszon már 111%. Rendkívüli események esetén a versenyigazgató ezt a szabályt is felülbírálhatja, módosíthatja a limitidőt vagy engedélyezheti a kieső versenyzők további indulását. Mivel a szakaszok hajrájában nagy a tülekedés és sok a bukás, a befutó előtti 3 km-en belüli bukások esetén a lemaradó versenyző ugyanazt az időt kapja meg a célbaérés után, amit a csoportja, ahol a bukás előtt haladt. Így nem érheti hátrány a vétlenül bukásba keveredő versenyzőket.

Szabálytalanságok, büntetések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Tour szabálykönyve pontosan részletezi a verseny közben elkövetett szabálytalanságokat, amelyekért enyhébb esetben figyelmeztetés, ezek figyelmen kívül hagyása esetén pedig büntetés jár, legsúlyosabb esetben pedig kizárás. A büntetés sújthatja csak a versenyzőt vagy az egész csapatot, lehet pontlevonás vagy idő- és pénzbüntetés.

Kizárással büntetik, ha egy versenyző nem jelenik meg időben a rajtnál, akadályozza a célbaérés után a doppingellenőrzés elvégzését vagy a szakaszon szabálytalan felszereléssel (pl. bukósisak vagy rajtszám nélkül) indul. A leggyakoribb okok, amiért a versenyellenőrök büntetnek, ha a versenyző a kísérőkocsik vagy felvezető motorok szélárnyékában hajt és így jut kedvezőbb pozícióba. Ugyanilyen szabálytalanságnak számít, ha a csapatkocsiba kapaszkodva halad, esetleg túl sokáig tart a kulacsok átvétele és így húzza az autó a versenyzőt. Ezeken kívül büntetik a sportszerűtlen viselkedést, például ha a mezőnyhajrában valakit meglöknek vagy kiszorítanak. A versenyfelügyelők egyetlen szabálytalanság fölött szoktak szemet hunyni, amikor egy bukás után a kerékpárosok a kocsisoron érik utol a mezőnyt. Ilyenkor minden csapat minden versenyzőnek segít, gyakran még maga a versenyigazgató is.

A legszigorúbban a doppingvétségeket büntetik, mivel az elmúlt évek botrányai nagyon megtépázták a Tour hírnevét.

Frissítőállomások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A rendezők minden 150 km-nél hosszabb szakaszon kijelölnek egy zónát, ahol a versenyzők frissítőt vehetnek fel. Ilyenkor a csapatkísérők az út szélén állva kis tarisznyákban ételt és kulacsokat adnak a kerékpárosoknak. A verseny folyamán hivatalosan csak ezen az egy helyen lehet szilárd táplálékot felvenni, az első 50 és az utolsó 20 km-en, emelkedőkön és lejtőkön az autókból sem szabad frissíteni. A nézők gyakran kínálják a versenyzőket vízzel, amit elvehetnek, de nem fogyaszthatnak el, hiszen a vízen kívül bármi más, például tiltott szerek is lehetnek benne. Az így feladott vizes palackokból a vizet magukra locsolva frissítik magukat a versenyzők.

Ha a csapatkísérők autója nem tud a versenyző közelébe menni, akkor frissítőt a neutrálautókból vagy -motorokról lehet kérni.

Segítségnyújtás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ha a kerékpáros orvosi segítségre szorul, a versenyigazgató tudtával hátramaradhat a Tour orvosának kocsijához, ahol megvizsgálják és ellátják a sérüléseit, enyhítik panaszait. Az orvosi ellátás alatt a versenyző természetesen a kocsiba kapaszkodva haladhat. Hasonló szabályok érvényesek a műszaki jellegű problémák esetén is. A versenyigazgató engedélyével a kerékpáros a csapatkocsiba kapaszkodva várhatja meg, amíg a szerelők megpróbálják elvégezni a beállításokat vagy megjavítani a kisebb hibákat. A versenyfelügyelők nagyon szigorúan figyelnek ezekben az esetekben a szabályok betartására.

Felszerelés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kerékpárok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Minden szakaszon szabványos országúti kerékpárokkal versenyeznek a versenyzők, ezek alól kivételek a hegyi-időfutamok, időfutamok. A hegyi-időfutamok során a kerékpárokra egy úgynevezett könyöklőt raknak fel a hagyományos országúti kormányra. Az időfutamokon a versenyzők kerékpárt cserélhetnek, ezek a kerékpárok sokkal áramvonalasabbak a megszokottnál, különböznek a kerekek (aero kerekek), a kormányok, illetve a nyeregbeállítások is. Minden szakasz során a versenyző számtalanszor kerékpárt cserélhet, ez nincs megszabva.

Ruházat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Stratégia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az összetett helyezésekért[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Tour az egyéni győzelem ellenére is csapatverseny, amelyben döntő lehet a kidolgozott taktika. Hiába erős egy versenyző, a csapata segítsége nélkül nem nyerhet az összetettben. A Tour győztesei leggyakrabban a hegyeket is jól bíró univerzális versenyzők vagy a kifejezetten hegyimenők közül kerültek ki. A nehéz hegyi szakaszokon lehet olyan előnyt szerezni, amit a riválisok a sík szakaszokon már nem tudnak behozni. A sárga trikóért folyó versenyben ezért kulcsfontosságú, hány segítője marad valakinek a hegyeken, mert mögöttük haladva erőt spórolhat, illetve az esetleges támadásokat is visszaverhetik. Akinek nem marad segítője, az teljesen magára van utalva, az ellenfelek csapatai nagyon könnyen kifáraszthatják és leszakíthatják. A megszerzett előnyt a sík szakaszokon már könnyebb megtartani, hiszen a kerékpárversenyeken a beérkezésnél nem kap minden versenyző külön időt, csak azok, akiknél megszakad a sor. Így előfordulhat, hogy a teljes mezőny egy sorban halad át a célvonalon, az utolsók esetleg percekkel az elsők után, mégis azonos időt kapnak.

Az összetett győzelemért folyó küzdelemben nagyon fontos az egyéni időfutam, mert ott mindenki külön időt kap, ráadásul a csapat segítsége nélkül mennek a versenyzők. Míg a mezőnyben haladva az összetettben élen állónak elég, ha csak "teszi a kereket" a vetélytársak mögött, addig az időfutamon komoly különbségeket lehet összeszedni. Nehezítheti az időfutamot, ha a szakaszt emelkedők és kanyarok tarkítják, ilyenkor nem lehet egyenletes tempót menni, folyton fékezni és újra gyorsítani kell, ami rengeteg energiát emészt fel.

A sárga trikós csapatának a feladata, hogy a megszerzett trikót a következő szakaszon vagy szakaszokon védje. Ez azt jelenti, hogy figyelniük kell a szökéseket és a támadásokat, nehogy valaki akkora előnyre tehessen szert, amivel átveheti a vezetést. Azokon a versenyeken, ahol akár a részhajrákban, akár a szakaszok végén időjóváírások is vannak, szintén figyelnie kell a csapatnak, mert így egy nagyobb előnyt is be lehet hozni apránként csökkentve a különbségeket. Így tehát rendszerint a sárga trikós csapata halad a mezőny élén, elöl a segítők, mögöttük a szélárnyékban pihenve a csapatkapitány, ami azért is hasznos, mert így kimarad a mezőnyben elég gyakori bukásokból.

Szökések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A mezőnyből kiszakadó és pár perces előnyt összegyűjtő versenyzők a szökevények. Ha nem éri utol őket a mezőny, akkor "hazaérnek", tehát csökkentik a hátrányukat az összetettben. A jó szökésben olyan versenyzők vannak, akik a trikóviselők pozícióját nem veszélyeztetik, ezért egyik csapatnak sem érdeke utolérni őket. Vannak magányos szökések, ezek nagyon fárasztó akciók, de a kamerák hosszasan mutatják a versenyzőt, ami a szponzor szempontjából is hasznos. A kisebb szökevénycsoportok általában váltott vezetéssel haladnak, amivel egyenletesen nagy sebességet tudnak tartani és megnövelik az esélyüket a hazaérésre. Természetesen a mezőny mindig gyorsabb a szökevényeknél, tehát ha nem érdekük a szökést elengedni, akkor az senkinek sem sikerülhet. A hosszú sikeres szökések általában a Tour harmadik hetére jellemzőek, amikor a hegyeken már eldőlt a trikók sorsa és a mezőny is fáradt a szökevények üldözéséhez. Ilyenkor az összetettben 1-2 órás hátránnyal álló versenyzők a mezőny előtt gyakran 10-12 perc különbséggel is célba érhetnek, nagy dicsőséget szerezve akár azoknak a kisebb csapatoknak is, amelyeknek egy időfutamon vagy egy hegyi szakaszon semmi esélyük sem lenne.

A szökevények üldözése mindig annak a csapatnak az érdeke, amelyik pozícióját veszélyeztetik. Ha például hegyen mennek el, akkor a pöttyös trikós csapata fog küzdeni a pontokért, sík szakaszokon a sprinterek csapatai dolgoznak azon, hogy mezőnyhajrával érjen véget a szakasz. Ha a csapatok egymásra várnak, ahelyett, hogy összefognának, a szökevények meglephetik őket. Erre volt példa a 2006-os Tour, amikor a 13. szakaszon a sárga trikós Floyd Landis és csapata alábecsülte Óscar Pereiro Siot, aki élt a lehetőséggel és behozta félórás lemaradását. Az akció megérte a sok munkát, Pereiro Sio végül a második helyen végzett, ám Landis kizárásával utólag övé lett a sárga trikó.

Pontok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A hegyi és a sprintversenyben nem időket, hanem pontokat vesznek alapul, amelyeket a részhajrákban és a szakaszok végén lehet megszerezni. A pöttyös trikó megszerzéséhez néha elég egyetlen hosszú szökés a királyetapon, ahol annyi pontot lehet gyűjteni, amennyit a kisebb emelkedőkön már nem lehet behozni. Ha valaki nem ennyire erős, úgy is megnyerheti a trikót, ha egyetlen hegyen sem végez az élen, de mindenhol gyűjt pontokat és az előnyét apránként építi ki. A zöld trikó ettől annyiban különbözik, hogy ott a célban jóval több pontot lehet szerezni mint a részhajrákban, így aki ott nincs elöl, annak nem sok esélye marad. Főleg azok a sprinterek esélyesek, akik kibírják a kisebb hegyeket és a közepesen nehéz szakaszok hajrájában is tudnak pontokat szerezni. A sík szakaszok befutóinál a sprinter helyezése nagyban függ attól, hogy a csapata hogyan tudja felvezetni neki a hajrát, mennyire tudják bezárni az ellenfeleket, szabad utat biztosítva a saját emberüknek.

Rekordok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Legtöbb összetett győzelem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Össz. Versenyző Ország Évek
5 Miguel Indurain  Spanyolország 1991 és 1995 között zsinórban
5 Bernard Hinault  Franciaország 1978, 1979, 1981, 1982, 1985
5 Eddy Merckx  Belgium 1969 és 1972 között zsinórban, valamint 1974-ben
5 Jacques Anquetil  Franciaország 1957-ben, majd 1961 és 1964 között zsinórban
3 Louison Bobet  Franciaország 1953 és 1955 között zsinórban
3 Philippe Thys  Belgium 1913, 1914, 1920
3 Greg LeMond  USA 1986, 1989, 1990
A legtöbbször második helyen végzett versenyzők

Legtöbb győzelem a pontversenyben[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Össz. Versenyző Ország Évek
6 Erik Zabel  Németország 1996 és 2001 között zsinórban
4 Sean Kelly  Írország 1982, 1983, 1985, 1989
3 Jan Janssen  Hollandia 1964, 1965, 1967
3 Eddy Merckx  Belgium 1969, 1971, 1972
3 Freddy Maertens  Belgium 1976, 1978, 1981
3 Djamolidine Abdoujaparov  Üzbegisztán 1991, 1993, 1994
3 Robbie McEwen  Ausztrália 2002, 2004, 2006

Legtöbb győzelem a hegyi pontversenyben[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Össz. Versenyző Ország Évek
7 Richard Virenque  Franciaország 1994 és 1997 között zsinórban illetve 1999-ben, 2003-ban és 2004-ben
6 Lucien Van Impe  Belgium 1971, 1972, 1975, 1977, 1981, 1983
6 Federico Bahamontes  Spanyolország 1954, 1958, 1959, 1962, 1963, 1964
3 Julio Jimenez  Spanyolország 1965 és 1967 között zsinórban

Legtöbb győzelem a fiatalok versenyében[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Össz. Versenyző Ország Évek
3 Jan Ullrich  Németország 1996 és 1998 között zsinórban
3 Andy Schleck  Luxemburg 2008 és 2010 között zsinórban

Legtöbb szakaszgyőzelem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

[2]

Össz. Versenyző Ország
34 Eddy Merckx  Belgium
28 Bernard Hinault  Franciaország
25 André Leducq  Franciaország
25 Mark Cavendish  Egyesült Királyság
22 André Darrigade  Franciaország
20 Nicolas Frantz  Luxemburg

a félszakaszokat is beleértve

Legtöbb részvétel[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Össz. Versenyző Ország
17 Stuart O’Grady (kétszer feladta a versenyt)  Ausztrália
17 George Hincapie (egyszer feladta, 3 alkalommal utólag megfosztották eredményétől)  USA
16 Joop Zoetemelk (1-szeres tourgyőztes, 12-szer végzett összesítésben az első tízben, mindig végigment)  Hollandia
16 Jens Voigt (háromszor feladta a versenyt)  Németország
15 Lucien van Impe (1-szeres tourgyőztes, mindig végigment)  Belgium
15 Vjacseszlav Jekimov (mindig végigment)  Oroszország
15 Guy Nulens (kétszer feladta a versenyt)  Belgium
15 Christophe Moreau (négyszer feladta a versenyt)  Franciaország

Legkisebb időkülönbségű összetett győzelem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Időkülönbség Év Győztes – második
8" 1989 Greg LeMondLaurent Fignon
23" 2007 Alberto ContadorCadel Evans
32" 2006 Óscar PereiroAndreas Klöden
38" 1968 Jan JanssenHerman Van Springel
40" 1987 Stephen RochePedro Delgado
48" 1977 Bernard ThévenetHennie Kuiper
55" 1964 Jacques AnquetilRaymond Poulidor
58" 2008 Carlos SastreCadel Evans

Magyar versenyzők a touron[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tour-szótár[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • arrière de la course - a mezőny vége
  • arrière du peloton - a főmezőny vége
  • contre-la-montre - időfutam ("az óra ellen")
  • coureur - versenyző
  • dossard jaune - sárga rajtszám
  • dossard rouge - piros rajtszám
  • étape - szakasz, etap
  • flamme rouge - ("vörös láng"), az utolsó kilométert jelző kis piros zászló
  • Grande Boucle - ("nagy hurok"), a Tour másik neve
  • Grand départ - a Tour startja
  • grimpeur - hegyimenő
  • lanterne rouge - ("vörös lámpa"), az utolsó, a mezőnytől lemaradt kerékpáros
  • Maillot à pois rouges - pöttyös trikó
  • Maillot blanc - fehér trikó
  • Maillot jaune - sárga trikó
  • Maillot vert- zöld trikó
  • peloton - főmezőny
  • peloton groupé - a mezőny összezárt (utolérték a szökevényeket)
  • poursuivant - üldöző
  • Radio-Tour - a Tour hivatalos rádiója, ezen a csatornán kommunikál a versenyigazgatóság a csapatokkal
  • sommet - hegyi hajrá
  • tête de la course - ("a mezőny feje"), a versenyben élen álló kerékpáros(ok)
  • vainqueur - győztes

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Tour de France témájú médiaállományokat.

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]