Miguel Indurain

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Szerzett érmek
Országúti kerékpár
Olimpiai játékok
arany
1996 Atlanta
időfutam
Világbajnokságok
arany
1995 Duitama
férfi időfutam
ezüst
1993 Oslo
férfi mezőnyverseny
ezüst
1995 Duitama
férfi mezőnyverseny
bronz
1991 Stuttgart
férfi mezőnyverseny
Miguel Indurain

Miguel Ángel Indurain Larraya (Spanyolország, Navarra, Villava, 1964. július 16. –) visszavonult baszk országúti kerékpáros. Induráin az első olyan ötszörös Tour de France-győztesként vonult be a köztudatba, aki sorozatban nyerte meg a legrangosabb kerékpárosviadalt. Profi pályafutását 1985-ben kezdte, a Reynolds-csapatban, már abban az évben részt vett a francia körversenyen, bár akkor még feladta. Évről évre jobb eredményeket ért el, 1989-ben 17., 1990-ben már 10. lett, sokan azt mondták, hogy a fiatal Induráin már ebben az évben is nyerhetett volna, azonban a csapatkapitányt, Pedro Delgadót segítette. 1991–1995 között mind az öt Tourt megnyerte, 1996-ban csupán 11. lett, az első komolyabb hegyi szakaszon a hideg és az eső miatt leszakadt az élbolytól, később az ekkor szerzett bronchitis miatt nem tudta felvenni a harcot Bjarne Riissel, a győztessel, aki 2007-ben beismerte, hogy EPO-t használt, doppinggal nyert.

Indurain elsősorban az egyéni időfutamokon teljesített jól, rendre percekkel verte ellenfeleit (a legfélelmetesebb a 92-es Tour egyik időfutamán elért 3 perces különbség), majd igyekezett a hegyekben megvédeni a sárga trikót. Sokan megrótták ezért őt, hogy nem elég agresszív, nem támad. A fanyalgóknak viszont látniuk kellett, hogy ha szükséges volt, könnyedén vette fel a harcot a lepkesúlyú hegyimenőkkel a legmeredekebb emelkedőkön is. Külön emlékezetes az 1995-ös versenyen, a CharleroiLiége szakaszon indított akciója, amikor az inkább dombos szakaszon egyedül támadta meg az egész mezőnyt, a célba egy perces előnnyel ért be (igaz, vele tartott Bruyneel is, azonban végig Induráin szélárnyékában utazott).

Természetesen nem csak a francia körversenyen ért el sikereket. 1991-ben és 1992-ben a Giro'd Italián n lett első (azóta is egyedüliként, aki két egymást követő évben a két legnagyobb körversenyt megnyerte), az 1996-os atlantai Olimpián (az első alkalom volt, amikor profi kerékpárosok is indultak) aranyérmes lett az egyéni időfutamon. Több kisebb – elsősorban felkészülési – versenyt is nyert, a világbajnokságok mezőnyversenyében soha nem tudott nyerni, de az 1995-ös kolumbiai világversenyen ennek külön oka volt. A különösen nehéz pályán az utolsó körök voltak hátra, amikor a maroknyi élmezőnytől ellépett a szintén spanyol Abraham Olano. Ezután Induráin önfeláldozóan védte honfitársa előnyét, a többieket, mint egy "rendőr" felügyelte, hárította a támadásokat, végül ezüstérmes lett. Érdekes "leosztás": ugyanezen világbajnokságon, az egyéni időfutamban ő nyert, Olano lett a második.