Ganümédész (hold)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ganümédész
A Galileo űrszonda fényképe

Ganümédész (hold)
Felfedezése
Felfedező: G. Galilei és S. Marius[1]
Felfedezés ideje: 1610. január 7.[1]
Pályaadatok
Periapszis: 1 069 200 km (0,007147 CSE)
Apoapszis: 1 071 600 km (0,007163 CSE)
Pálya kerülete: 6 725 500 km (0,045 CSE)
Pálya excentricitása: 0,0011
Keringési periódus: 7,15455296 nap (0,019588 év)
Min. pályamenti sebesség: 10,868 km/s
Átl. pályamenti sebesség: 10,880 km/s
Max. pályamenti sebesség: 10,892 km/s
Inklináció: 2,21° (az földi pályasíkhoz
0,20° a Jupiter egyenlítőjéhez)
Fizikai tulajdonságok
Átlagos átmérő: 5262 km (0,413 Föld)
Felszín területe: 87 millió km2 (0,171 Föld)
Térfogat: 1 E19 m3
Tömeg: 1,4819·1023 kg (0,025 Föld)
Átlagos sűrűség: 1,942 g/cm3
Felszíni gravitáció: 1,428 m/s2 (0,146 g)
Szökési sebesség: 2,741 km/s
Forgási periódus: szinkron
Tengelyferdeség:
Albedó: 0,43
Felszíni hőm.: 243/259/277 K
Atmoszféra
Légköri nyomás: 100,7 kPa
Összetevők: 20% oxigén
8% szén-dioxid
71% egyéb

A Ganümédész (latinul: Ganymedes) a Jupiter egyik holdja, a legnagyobb hold a Naprendszerben. Ha nem a Jupiter, hanem a Nap körül keringene, mérete alapján akár bolygóként is besorolható lenne. Mérete a Mars háromnegyedét teszi ki, nagyobb a Merkúrnál (tömege csak feleakkora) és a Plútónál. Ez az egyetlen hold a Holdon kívül, ami akár szabad szemmel is látható, ideális viszonyok között. Először Gan De kínai csillagász vehette észre i. e. 364-ben. A felfedezőnek Galileo Galileit tartják, aki 1610. január 7-én dokumentálta létezését. A nevét Simon Marius javasolta, amelyet a 20. században véglegesítettek. Korábban Jupiter III-ként emlegették (a Jupiter harmadik holdja).

A Galileo űrszonda vizsgálatai előtt úgy gondolták, hogy a Ganümédész és a Kalliszto kőzetmagból és az ezt körülvevő vastag jégrétegből áll. A hold felszíne két részre osztható: az egyik kráterekkel borított öregebb felszín, a másik egyenetlen, fiatalabb felszín. Ezek nyilvánvalóan tektonikus eredetűek.

Az Européhez hasonlóan itt is találunk oxigén nyomokat a légkörben, ez azonban még nem bizonyítja az élet jelenlétét. Az itt talált nagyszámú kráter alapján a kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy Ganümédész ugyanolyan idős lehet, mint a Hold, azaz 3-3,5 milliárd éves. A holdi kráterekkel ellentétben a Ganümédész kráterei szinte teljesen laposak. Ezt valószínűleg az okozza, hogy a felszíni jégréteg elég vékony. Lásd még: A Ganümédész krátereinek listája.

A Galileo űrszonda első közelrepülésekor felfedezték, hogy a Ganümédésznek saját mágneses tere van, amely interakcióban van a Jupiterével. Ez az egyetlen hold saját mágneses térrel. Ezt is valószínűleg ugyanaz okozza, mint a földi mágneses teret, elektromosan vezető anyag mozgása a hold belsejében.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b NASA: Ganymede. Solarsystem.nasa.gov, 2009. szeptember 29. (Hozzáférés: 2010. március 8.)