Juno űrszonda

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Juno
Juno Mission to Jupiter (2010 Artist's Concept).jpg
A Juno űrszonda a Jupiter mellett (fantáziarajz)

Ország  Amerikai Egyesült Államok
Űrügynökség NASA NASA
Tudományos vezető Dr. Scott Bolton
Küldetés típusa Orbiter
Összköltség 700 millió USD
NSSDC ID [1] JUNO [1]
Küldetés
Célégitest Jupiter
Indítás dátuma 2011. augusztus 5.
Indítás helye SLC–41
Hordozórakéta Atlas–5–551
Megérkezés 2016 [2]
Küldetés vége 2017 [2]
Az űrszonda
Tömeg 3625 kg [2]
Energiaellátás 435 watt, 3 darab napelemből [2]
Pálya Jupiter körüli poláris pálya
Periódus 11 nap
Hivatalos weboldal

A Juno amerikai űrszonda, a New Frontiers program második küldetése, melyet 2011-ben indítottak a Jupiter felé. A küldetés költsége 700 millió USD. Eredetileg a JIMO szondát indították volna a Jupiter környezetének vizsgálatára, de a nagy költségek miatt törölték ezt a szondát. A Juno poláris pályáról vizsgálja a Jupiter mágneses terét, a bolygó magját és légkörét. Ez az első olyan űrszonda a Jupiterhez, aminek energiaellátását napelemekkel biztosítják.

Küldetés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Juno indítása

A Juno indítására 2011. augusztus 5-én került sor Atlas-5 hordozórakétával. 2,8 milliárd kilométeres repülés után 2016. július 4-én érkezik meg a Jupiterhez. Indítása időben veszélyesen közel volt a Curiosity űrszondáéhoz, két Atlas-5 rakétaindítás között legalább 60 napnak kell eltelnie, ennél gyorsabban a jelenlegi létszámmal nem tudnak felkészülni a következő indításra. 2011. augusztus 26-án a kamerát célzó ellenőrzés során 9,5 millió km távolságról lefényképezte a Föld-Hold párost[3]. 2013. október 9-én 558 kilométerre közelítette meg a Földet Dél-Afrika fölött. Nem sokkal az elrepülést követően az Európai Űrügynökség 15 méteres perthi antennája fogta jelzését, mely azt mutatta, hogy automata biztonsági módba állt. A Juno a kutatók szerint az elvártnak megfelelően működött a biztonsági módba lépéskor és annak folyamán[4].

Öt évig tartó útja során a szonda 2013-ban egy gravitációs hintamanőver során egyszer repült el a Föld mellett. A bolygó körül a Galileo űrszondáénál lényegesen alacsonyabb, 11 napos periódusú poláris pályára áll levegőfékezéssel. Tervezett élettartama a bolygó körül körülbelül egy év, ezután a légkörbe irányítva megsemmisül.[5][6]

Tudományos célok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A Jupiter atmoszférájában található víz mennyiségének pontos meghatározása. Így eldönthető, hogy melyik bolygóképződési teória helytálló
  • Az atmoszféra összetételének felderítése, hőmérsékletének megállapítása, a felhőmozgások feltérképezése
  • A bolygó mágneses terének mérése, hogy a belső szerkezetét "feltárhassuk"
  • A magnetoszféra részletes vizsgálata a sarkoknál, sarki fények figyelése, és az atmoszférára gyakorolt hatásuk felderítése

Felépítés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Napelemek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A napelemtáblák tesztelés közben

A Galileo űrszondával ellentétben a Juno napelemtáblákat használ radioizotópos termoelektromos generátorok (RTG) helyett. Ennek oka a továbbfejlesztett és hatékony napelem-technológia. Az RTG-k korlátozták volna az élettartamát. A Juno az első szonda, melyet napelemes energiaellátással a Naprendszer külső részére küldenek. A három napelemből összesen 435 wattnyi energiát nyerhet Jupiter körüli pályán.[6]

Tervezett műszerek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Microwave Radiometer (MWR)[7]
  • Jovian Infrared Auroral Mapper (JIRAM)[8] (Az Olasz Űrügynökség hozzájárulása a projekthez.)[9]
  • Fluxgate Magnetometer (FGM)
  • Advanced Stellar Compass (ASC)
  • Jovian Auroral Distribution Experiment (JADE)
  • Jovian Energetic Particle Detector Instrument (JEDI)
  • Radio and Plasma Wave Sensor (WAVES)
  • Ultraviolet Imaging Spectrograph (UVS)
  • JunoCam [10]

A műhold védelme[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mivel a Juno űrszonda keringési pályája alacsonyabb elődjénél, erősebb védelmet igényelnek az érzékeny elektronikus műszerei a nagy erejű töltött részecskékkel és a Jupiter erős mágneses terével szemben. Erre a célra a jól árnyékoló ólom helyett a jobb mechanikai tűrésű titánt választották (hogy biztosan elviselje a kilövés rázkódásait). Összesen 200 kg titánt használtak fel. Bizonyos elektromos berendezést volfrámból készítettek, és olyan is akad, amelynek van saját sugárvédelmi "doboza".[11]

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Juno űrszonda témájú médiaállományokat.

Lábjegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Juno (angol nyelven). (Hozzáférés: 2011. augusztus 6.)
  2. ^ a b c d Juno Mission to Jupiter. NASA. (Hozzáférés: 2011. január 5.)
  3. A Jupiter-szonda lencsevégre kapta a Föld-Hold párost
  4. Ismét megfelelően működik a Jupiter-szonda
  5. Clark, Stephen: Juno probe on target for 2011 departure to Jupiter (angol nyelven). Spaceflight Now, 2009. szeptember 24. (Hozzáférés: 2009. szeptember 24.)
  6. ^ a b Juno Mission to Jupiter. NASA. (Hozzáférés: 2010. november 13.)
  7. Microwave Radiometer (angol nyelven). NASA. (Hozzáférés: 2009. július 25.)
  8. The Jupiter InfraRed Auroral Mapper (angol nyelven). NASA. (Hozzáférés: 2009. július 25.)
  9. Juno. ASI. (Hozzáférés: 2010. november 13.)
  10. JunoCam (angol nyelven). NASA. (Hozzáférés: 2009. július 25.)
  11. Juno Armored Up to Go to Jupiter. NASA. (Hozzáférés: 2010. november 13.)