Dobrinče
| Dobrinče | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Split-Dalmácia |
| Község | Lovreć |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 21263 |
| Körzethívószám | (+385) 21 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 170 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 564 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 43° 25′ 26″, k. h. 17° 04′ 50″Koordináták: é. sz. 43° 25′ 26″, k. h. 17° 04′ 50″ | |
| Dobrinče weboldala | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Dobrinče falu Horvátországban Split-Dalmácia megyében. Közigazgatásilag Lovrećhez tartozik.
Fekvése
Splittől légvonalban 52, közúton 76 km-re keletre, Makarskától légvonalban 15, közúton 28 km-re északra, községközpontjától 15 km-re délkeletre a dalmát Zagora területén, a történelmi Imotska krajina délnyugati részén, egy hegyek által határolt fennsíkon fekszik. Északról a Vilinjak és Rašeljka, keletről a Kosmatovica, délről a Veliki Režanj és a Mala Orljača, nyugatról a Gornji Granići feletti Glavica és a Čagalj és Piljak közötti Malo Brdo nevű magaslatok határolják.
Története
A település neve személynévi eredetű, mely a jó jelentésű „Dobro” névből származik. Ennek régies nominatív többes száma a Dobrinče, melyet gyakran Dobrinči alakban is írtak. Dobrinče területe már a történelem előtti időkben is lakott volt. A vaskorban már az illírek egyik törzse a dalmaták lakták ezt a vidéket. Jelenlétükről számos halomsír, köztük a Granići Gornjin található sírkövek, kerámiatöredékek és emberi maradványok tanúskodnak. A rómaiak a 10 körül szállták meg ezt a vidéket, de maradandó nyomot nem hagytak maguk után. A mai horvátok ősei a 7. században érkeztek ide, de a korai horvát állam területébe csak a 10. században tagozódott be a vidék Imota zsupánság részeként. A Horvát Királyság uralma kétszáz évig tartott, ezután a többi horvát területtel együtt a 12. század elején a magyar királyok fennhatósága alá került. A 14. században területe a nagy kiterjedésű radobiljai plébániához tartozott. Miután 1409-ben Nápolyi László a horvátok által elismert horvát-magyar királyként százezer aranydukátért eladta, 1420-ra egész Dalmácia a Velencei Köztársaság uralma alá került. 1463-ban a török meghódította a szomszédos Boszniát, majd 1477-re ez a terület is az Oszmán Birodalom fennhatósága alá került. Ennek bizonyítéka az 1477-es török defter, melyben a mai Imotska krajina települései is szerepelnek. Ekkoriban ez a terület még gyéren lakott volt és többségben pásztoremberek lakták. Az 1699-es karlócai béke török kézen hagyta. Végleges felszabadulása csak az újabb velencei-török háborút lezáró pozsareváci békével 1718-ban történt meg. Első írásos említése 1725-ben a velencei összeírásban történt, addig területét Zagvozdhoz számították. Dobrinče szerepel a velenceiek által készített 1726-os kataszteri térképen is. 1733-ban a zagvozdi plébániához tartozó települések között Dobrimčét is megemlítik. 1730 és 1733 között pestisjárvány pusztított a településen. A velencei uralomnak 1797-ben vége szakadt és osztrák csapatok vonultak be Dalmáciába. 1806-ban az osztrákokat legyőző franciák uralma alá került, de Napóleon lipcsei veresége után 1813-ban újra az osztrákoké lett. 1834-ben megalapították a szomszédos Medov Dolac plébániáját, ahová Dobrinčét is hozzá csatolták. A településnek 1857-ben 154, 1910-ben 369 lakosa volt. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. Iskoláját 1934-ben nyitották meg egy magánházban ahol egyúttal a tanító lakása is volt. A háború után a szocialista Jugoszláviához került. A lakosság elvándorlása az 1960-as évektől vette kezdetét. 1991 óta a független Horvátországhoz tartozik. Az 1990-es évek óta lakossága rohamosan csökkent. 2011-ben a településnek 174 lakosa volt, akik a medov dolaci plébániához tartoztak.
Lakosság
| Lakosság változása[2][3] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 154 | 0 | 205 | 271 | 322 | 369 | 0 | 413 | 356 | 381 | 373 | 404 | 264 | 309 | 208 | 174 |
(1869-ben és 1921-ben lakosságát Medov Dolachoz számították.)
Nevezetességei
- Szent István vértanú tiszteletére szentelt római katolikus temploma 1899-ben épült jelentéktelen kis templomként, de Dobrinča lakói nemsokára elhatározták, hogy nagyobbat építenek helyette. Ez végül 1977-ben sikerült, amikor a metkovići Toma Noglica tervei szerint felépült zs új templom. Az építés előtt a régi templomot lebontották. A templom hosszúsága 13. szélessége 7 méter, harangtornya 20 méter magas.
- Gornji Granići nevű településrészén számos díszített és díszítés nélküli kora középkori sírkő található.
Jegyzetek
- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
- ↑ http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf
Források
- Dobrinče település weboldala (horvátul)
- Petar Matković:Medov Dolac (horvátul)
- A split-makarskai érsekség honlapja (horvátul)
További információk
Lovreć község hivatalos oldala (horvátul)
