Balbinus római császár

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Decimus Caelius Calvinus Balbinus szócikkből átirányítva)
Balbinus
070 Balbinus 30 mm ext.jpg
Balbinus pénze arcképével

a Római Birodalom princepse (ellencsászár)
Uralkodási ideje
238. április 22. – július 29.
Elődje I. Gordianus és
II. Gordianus
Utódja III. Gordianus
Életrajzi adatok
Teljes neve Decimus Caelius Calvinus Balbinus (születési)[1]
Imperator Caesar Decimus Caelius Calvinus Balbinus Augustus (uralkodói)[2]
Született
kb. 165-170
Elhunyt
238. július 29. (68–73 évesen)
Róma

Imperator Caesar Decimus Caelius Calvinus Balbinus Augustus, általánosan elterjedt néven Balbinus császár, született Decimus Caelius Calvinus Balbinus (165-170 k. – 238. július 29.) Pupienus társcsászára a Római Birodalom élén, 238. április–július között. Születésének időpontját nem tudták pontosan meghatározni, 165–170 közötti időszakban jelölik meg. A patricius származású Caelius Calvinus természetes vagy adoptált fia.

Előélete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Patricius származásának köszönhetően a Saliu-papság tagja. 203-ban először, majd másodszor 213-ban konzullá választották. Öt provinciában viselt különböző tisztségeket és egyes források szerint (pl:Historia Augusta) Asia és Africa provinciákban helytartó volt.

Hatalomra kerülése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Amikor a szenátus Maximinus ellen támogatta I. és II. Gordianus felkelését, és a szenátorok elismerték hatalmukat, Itália védelmének felügyeletére egy húsz főből álló bizottságot állítottak fel maguk közül. Gordianusok halálhírére a bizottság két tagját kijelölték, hogy a következő Augustus-pár legyenek. A kijelölt Balbinus mellett, Pupienus volt. A megbízás teljes egyenrangúságot jelentett a korábbi idők gyakorlatához képest, még a főpapi méltóságot is egyenrangú társként töltötték be.

Közös uralma[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Császártársával való közös uralma szorosan kapcsolódott a szenátushoz, amit az is jelez, hogy megtartották az Itália védelmének felügyeletére létrehozott húszas bizottság-ot. Az akkori pénzkibocsátáson a szenátus atyjai- ként köszöntötték az új császárokat. Pupienus népszerűtlensége miatt a kiválasztásukat Rómában nyugtalansággal fogadták, ezért hangsúlyozták a korábban elismert Gordianusokkal való politikai jogfolytonosságot. Ennek jegyében először bejelentették istenné avatásukat, majd Marcus Antonius Gordianust ( a későbbi III. Gordianus), aki II. Gordianus unokája és II. Gordianus unokaöccse volt, Caesar rangra emelték. Ezzel az intézkedéssel a Gordianusok családi vagyona felett is rendelkeztek és népszerűségük érdekében készpénzt osztottak a erómai lakosságnak. Maximinus Itáliába való betörésének megakadályozására, míg Balbinus Rómában maradt, társcsászára északra vonult, hadsereget gyüjteni. A húszas bizottság két volt konzulja Crispinus és Menophilus vezetésével Aquileiánál legyőzték Maximinust. akit fiával együtt a saját katonái meggyilkoltak. Az ostromlott város Aquileia lakossága a városfalakra Balbinus, Pupienus és III.Gordianus képeit függesztve behódolt az ostromlóknak, a katonák a várows külső területein maradtak, megkímélve a várost. A Rómába győzedelmesen visszatérő társcsászárt Balbinus és III.Gordianus várta mert a városban nehézségek támadtak.

Lázadás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gallicanus és Maecenas szenátorok, a húszas bizottság tagjai, a szenátus épületébe tartó egy kisebb testőrcsoprtot elfogatott és megöletett. Ez feldühítette a testőrgárdát, akik különben is nehezen viselték el, hogy a szenátus jelölje ki vezetőjüket. Harcok töertek ki a testőrség és a Gallicanus által a szenátus védelmére mozgósított gladiátorból álló csapat között. A Rómában tartózkodó Balbinus kiálltványban nyugalomra szólította fel a népet és a testőrségnek kegyelmet ígért. A kiálltványt az összecsapó felek figyelmen kívül hagyták és a katonák hatalmas károkat okoztak gyujtogatásaikkal. Balbinus presztizsvesztesége ellenére a Rómába visszatérő társcsászárral igyekezett az egység látszatát és m4egerősítését sugalmazni, ami a kibocsátott pénzéréken is követhető. Az együttes kormányzás gyakorletáben azonban a társcsászárok kapcsolata romlott.

Bukásuk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az egység megteremtését a külső ellenség elleni közös fellépéssel kívánták elérni, melyre terveket készítettek. Balbinus a Duna alsó szakaszán átkelt gótok ellen akart vonulni, míg császár társa a perzsák elleni támadást tervezett A praetoriánusok nem fogadták el a döntést, tartva attól, hogy Pupianus germán testőrsége kiszorítja oket. A Capitoliumi Játékok befejezése után a praetoriánusok rohammal akarták bevenni a császári palotát és az, hogy Balbinus nem engedte meg a germán testőrők összehívását kiélezte ellentétét Pupineussal. Vitájuk közben a praetorianusok berontottak a császári palotába, megkínozva keresztülvonszolták a társcsászárokat az utcákon a táborukba. Amikor a foglyulejtők arról értesültek, hogy a germán testőrség megindult kiszabadításukra, kivégezték mindkettőjüket, holttestüket az utcán hagyva.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Balbinus témájú médiaállományokat.
  • Krawczuk: Római császárok: Krawczuk, Aleksander. Római császárok. Lazi Könyvkiadó, Szeged (2008). ISBN 978-963-267-023-2 
  • Michael Grant: Róma császárai. Corvina Kiadó. Budapest. 1996.
  • Ferenczy Endre-Maróri Egon-Hahn István: Az ókori Róma története. Tankönyvkiadó.Budapest 1992.


Előző uralkodó:
I. Gordianus
és
II. Gordianus
Római császár
238
Pupienus társcsászára
Hadrianus császár szobra
Következő uralkodó:
III. Gordianus
  • ókor Ókorportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap