Colmar

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen 193.91.82.88 (vitalap) 2020. december 28., 08:19-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól. (→‎Galéria)
Colmar
Az óváros jellegzetes elzászi stílusú házai
Az óváros jellegzetes elzászi stílusú házai
Colmar címere
Colmar címere
Colmar zászlaja
Colmar zászlaja
Közigazgatás
Ország Franciaország
RégióElzász
MegyeHaut-Rhin
Alapítás éve1226
PolgármesterGilbert Meyer (2014–2020)
INSEE-kód68066
Irányítószám68000
Körzethívószám389
Testvérvárosok
Lista
Népesség
Teljes népesség67 730 fő (2021. jan. 1.)[1]
Népsűrűség1013 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság175–214 m
Terület66.57 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 48° 04′ 52″, k. h. 7° 21′ 18″Koordináták: é. sz. 48° 04′ 52″, k. h. 7° 21′ 18″
Colmar weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Colmar témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Colmar (kiejtés: kɔlmaʁ) város Franciaország északkeleti részén, Elzász régióban, Haut-Rhin megye központja. A Vogézek hegyláncánál elterülő település Strasbourgtól 64 kilométerre dél-délkeleti irányban helyezkedik el, a Lauch folyó mentén, melyet egy csatorna köt össze a Rajnával

A legelzásziabb városnak tartják sokan ezt a nagy történelmi múltú települést, amely Nagy Károly óta a királyok kedvelt városa, nevét a királyi palota egyik tornyáról, a galambok tornyáról kapta.

Története

Colmar polgárai sok csatát vívtak szabadságukért, lelkes támogatói voltak a szabadság és a francia forradalom eszméinek. Egy ideig Voltaire számára is ez a város adott lakóhelyet. 1870 után német birtokba került, 1945 után lett ismét Franciaország része.

Demográfia

Év Lakosság
1962 52 316
1968 59 506
1975 64 771
1982 62 483
Év Lakosság
1990 63 498
1999 65 136
2006 67 163

Látnivalók

  • Maison des Arcades – két nyolcszögletű toronnyal szegélyezett épület, 1609-ben épült. Vele szemben található szökőkút a város szülötte, Frédéric Bartholdi alkotása, Lazarus von Schwendi emlékét örökíti meg.
  • Église St-MatthieuFerences rendi templom.
  • Ancienne Douane – a régi vámház, 1480-ban épült. Emeleti nagyterme volt a Décapole, a feudális uralom ellen a XIV. században összeszövetkezett tíz elzászi szabad város tanácsának ülésterme.
  • Maison Pfister – árkádos, galériás, tornyos, freskókkal díszített épülete 1537-ből való, egy tehetős polgárcsalád háza volt.
  • Musée Bartholdi – a XIX. század jelentős szobrásza, a New York-i Szabadság-szobor alkotójának szülőháza és emlékmúzeuma.
  • Ancien Corps de garde1575-ben épült a város régi laktanyája, szép reneszánsz loggiával.
  • Maison Adolphole – a legrégebbi ház a városban, 1350-ben épült.
  • Collégiale St-Martin – a jellegzetes elzászi vörös mészkőből épült, díszes majolikacserepes templom a XII-XIV. századból, homlokzatát csak egy torony díszíti. Furcsa toronysisakja, a kínai kalap alatt hatalmas napóra látható. A legértékesebb része a jobb oldali kereszthajó kapuja, alul román, felül gótikus timpanonnal, 143 alakból álló szoborcsoporttal. Baloldalt a negyedik alak maga a szobrász, Maisters Humbret.
  • Église des Dominicains – alapkövét Habsburg Rudolf császár rakta le 1283-ban, de az építkezés csak jó kétszáz évvel később fejeződött be.
  • Musée d’Unterlinden – az ország egyik leghíresebb múzeuma. Az egykori kolostorépület a XIII. századtól az Ágoston-rendi, majd dominikánus barátok kolostora volt, a francia forradalom során lakatlanná vált majd az 1848-as forradalom idején laktanya lett belőle, végül 1853-ban nyitotta meg kapuit múzeumként. Itt található a késő középkor és a kora reneszánsz elzászi művészetének legjelentősebb gyűjteménye, köztük olyan művészek alkotásai, mint Martin Schongauer, vagy Matthias Grünewald. Legnagyobb kincse Matthias Grünewald világhírű alkotása, az isenheimi szárnyas oltár (Retable d’Issenheim), amelyet a közeli kisváros (Issenheim) templomából a francia forradalom éveiben menekítettek át Colmarba.[2]
  • Fontaine du Vigneron – Bartholdi másik szökőkútja a folyópart közelében áll, és az elzászi borok dicsőségét hirdeti.

Testvérvárosai

Partnervárosok:

Galéria

Jegyzetek

  1. Populations légales 2021
  2. A Musée d’Unterlinden története (francia nyelven)

További információk