Charles Frederick Henningsen

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Charles Frederik Henningsen

Charles Frederik Henningsen (1815 – 1877. június 14.) angol író, felfedező, zsoldos, kalandor, fegyverkereskedő. Különféle háborúkban tűnt fel Európában és Amerikában. Svéd származású családban született.

Első útja Spanyolországba vezetett, ahol részt vett az 1833-tól 1839-ig tartó polgárháborúban. A királypártiak egyik tábornokának Tomás de Zumalacárreguinak volt a testőre, de amikor angol közvetítéssel egyezmény született a szembenálló felek között, Henningsen is rövid időre visszament Angliába.

A harcok rövidesen újra kiujúltak és Henningsen is visszatért, ezúttal ezredesi rangban. A Villar de los Navarros melletti királypárti győzelemhez járult hozzá jelentős mértékben.

Egy időre fogságba is esett, melyből azzal a feltétellel engedték szabadon ellenfelei, hogy elhagyja Spanyolországot. Ő ennek eleget is tett, de még Angliában is kiállt a királypártiak mellett. A háború végül az ellenlábas liberálisok győzelmével ért véget.

Ezt követően Henningsen beállt a cserkeszek közé és az orosz hadsereg ellen harcolt sikertelenül. Erről, mint a spanyolországi kalandjairól is külön könyvet írt, amit hamar lefordítottak franciára, így Henningsen rövidesen hírnévre tett szert Európában.

Ekkor jött Magyarország: a forradalom és szabadságharc másik angol önkéntese Guyon Richárd alatt harcolt Henningsen. A magyar fővezérség katonai tanácsadójaként is jól bevállt és egy ideig Komárom parancsnoka is volt. A szabadságharc bukása után az Oszmán Birodalomba ment, 1850-ben pedig meglátogatta Kossuth Lajost a Kütahya nevű városban. Henningsen Konstantinápolyon és Albánián keresztül utazva hajóra szállt az Adriai-tengeren és Olaszországban kötött ki.

A magyarországi kalandja után 1851-ben az Újvilágba távozott, ahol csakhamar megint összejött Kossuth-tal. A néhai kormányzónak a Magyarországért folyó kampányából is aktívan kivette a részét és támogatókat keresett a magyarok ügyének.

1856. októberében belépett a kalandor William Walker zömmel jenki zsoldosokat tömörítő csapatába az Amerikai Falanxba. Walker Henningsent vezérőrnaggyá és tüzérségi parancsnokká nevezte ki. A falanxot a nicaraguai liberálisok fogadták a zsoldjukba (Henningsen két évtizeddel korábban még a liberálisok ellen harcolt Spanyolországban!). Henningsen Walker oldalán két győztes ütközetben volt jelen Rivasnál, a második rivasi ütközetben, illetve a Transit és Masaya melletti csatákban pedig maga vezette a falanxot. Szintén ő volt a parancsnok Obraje mellett, illetve a San Jorge közelében vívott harmadik és negyedik csatában is vezető szerepet vállalt. Walker elnökké választása után ő lett a megbízott haderőparancsnok.

Henningsen közép-amerikai szerepléséért már kevéssé lelkesedtek, mivel mikor Salvador, Guatemala, Costa Rica és Honduras közösen benyomult Nicaraguába az amerikaiak elleni harcra, Henningsen stratégiai megfontolásból úgy döntött elpusztítja a fővárost Granadát. Habár 416 polgári személyt (nőket, gyerekeket, sebesülteket) sikerült biztonságba helyeznie. A város felégetése után visszavonult a túlerőben levő ellenséges haderő elől, de nagy veszteségeket kellett csapatának elszenvednie útközben, közel 230 ember veszett el vagy a harcokban, vagy a betegség által, másokat az ellenség fogott el. Visszavonulásakor állítólag egy lándzsát hagyott hátra a következő felirattal: Itt volt Granada. A maradék 130 amerikait a guatemalaiak és salvadoriak a Nicaraguai tó környékén szétverték.

Henningsen Walkerrel együtt menekült el és az Egyesült Államok hadiflottájának egyik vitorlására szálltak fel, ahol Charles Henry Davis admirális fogságába kerültek. Az admirális a két férfit New Yorkba szállította.

Henningsen ezután az Egyesült Államokban telepedett le, ahol John M. Berrien georgiai szenátor unokahúgát vette feleségül. Az amerikai polgárháborúban a Konföderáció mellé állt, s remekelt Richmond védelmében és az észak-karolinai Elizabeth City mellett vívott folyami ütközetben. A háború végeztével Washingtonban telepedett el és támogatta a kubai szabadságharcosokat fegyverszállítmányokkal. Élete utolsó éveiben súlyos anyagi gondjai támadtak, de számos pártfogója akadt, mint régi jó barátja Albert Pike ezredes.

Művelt ember volt és jártas a tudományokban. Folyékonyan beszélt oroszul, franciául, spanyolul, németül és olaszul. Egyik kortársa azt írta, anélkül halt meg, hogy győzelemre vitte volna elveit a háborúkban. Ha Henningsen pályafutását szemügyre vesszük, akkor csak vesztes oldalon állt a különféle háborúkban, a spanyol polgárháborúban, a cserkesz háborúban, a magyar szabadságharcban, a nicaraguai polgárháborúban, vagy az amerikai polgárháborúban. Ernesto Cardenal nicaraguai költő is róla írt egy verset, amelyben kiemeli magyarországi szereplését.

Henningsen katonai specialitása a tüzérség volt, illetve a kézi lőfegyverek fejlesztését is szorgalmazta. A Minié puskák szabványosítását is elérte Amerikában, amelyek a porosz–osztrák–olasz háborúban is jól beváltak, nagyban hozzájárulva az osztrákok vereségéhez.

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Samuel Austin Allibone, A Critical Dictionary of English Literature and British and American Authors (J. B. Lippincott & Co., 1891)