William Walker

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
William Walker

William Walker (Nashville, Tennessee, 1824. május 8.Truxillo, 1860. szeptember 12.) amerikai kalandor, felfedező.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kezdeti pálya[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Walker ír származású volt. Eleinte mint orvos, majd mint ügyvéd működött, majd az 1850-es években felcsapott kalandornak. „Újkori zsoldosvezér”-nek nevezhető.
Élete során három expedíciót vezetett latin-amerikai országok ellen.

Walker háborúi[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Walker Mexikóban[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Walkert déli ültetvényesek fogadták fel, akik azt remélték, hogy általa befolyást szerezhetnek Mexikóban. A tervük az volt, ha Walker megszerzi a területeket, azok csatlakoznak később az Egyesült Államokhoz, s az ültetvényesek kérvényezthetik a rabszolgaság bevezetését, így egyre kiterjedtebb birtokokhoz juthatnának.

1848-ban véget ért a Mexikó számára súlyos kudarccal végződött amerikai-mexikói háború amely során nagy területeket, köztük Felső-Kaliforniát vesztette el.
Walker a háború folytatásának szánta akcióját, s bízott abban, hogy az Egyesült Államok majd másodszor is hadat üzen Mexikónak.
A kalandor amerikai zsoldosokból álló csapata (ezek közt volt szép számban törvényen kívüli is) San Franciscoban hajóra szállt és La Pazban kötött ki 1853. október 15-én. Ott nagyszámban helyi lakosság is csatlakozott hozzá és kevesebb mint két hónap leforgása alatt az egész területet uralma alá hajtotta, majd november 3-án deklarálta az új Alsó-Kaliforniai Köztársaságot.
A következő évben azt tervezte, hogy betör Sonora területére is és kiterjeszti az uralmát. Zsoldososserege átlépte a határt, de a mexikói hadsereg visszaverte. Közben az USA-tól remélt támogatás is elmaradt, amely nem ismerte el Walker köztársaságát, s elutasította azon kérelmét, hogy nyerjen felvételt az államai közé. Az utánpótlás híján az amerikaiak kénytelenek voltak visszavonulni.
Walker tiszavirág életű állama is rövidesen megszűnt, s visszatért az Egyesült Államokba.

Walker Nicaraguában[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Walker nem adta fel, s megpróbálkozott egy újabb terület meghódításával, ahol ismét egy magánállamot hozhat majd létre. Megalakította saját magánseregét az ún. Amerikai Falanxot, mely kalandorcsapatot Közép-Amerikába hívták el. Az egykori Közép-Amerika utódállamában, Nicaraguában polgárháború dúlt a konzervatívok és a liberálisok között és ez utóbbi fogadta szolgálatába Walkert.
1855. június 1-jén partraszállt Nicaraguában az Amerikai Falanx-szal, mely mintegy ötszáz jenki zsoldosból állt. Köztük volt a svéd származású, ám angliai születésű Charles Frederick Henningsen, aki már számos kalandot tudhatott maga mögött, sőt az 1848–49-es forradalom és szabadságharcban is részt vett! A helyi lakosságból kiegészített erői bevették Granada fővárost, a konzervatívok székhelyét.
Walker ügyes módon kibékített a háborúzó feleket, s mindkettő seregeit leszerelték, így egyedüli fegyveres erő az országban már csak az amerikai zsoldossereg volt. Ezzel Walker tekintélye megnőtt, s kineveztette magát az ország hadi főparancsnokává és diktátori hatalommal (többek között a rabszolgaság visszaállításával) kormányozta az országot. Hogy a törvényesség látszatát kelthesse, 1856. júliusában választásokat rendezett, ahol nem átallott csalásokat véghez vinni. A Egyesült Államok elismerte az új kormányt, amely angol nyelvet tett hivatalossá a spanyol helyett. Az amerikai terjeszkedést azonban a szomszédos államok hamar kiismerték és tartottak attól, hogy Walker révén Mexikó északi területeihez hasonló sorsra jutnak.
1856-ban a costa ricaiak Anglia támogatásával benyomultak Nicaraguába és Walkerrel szemben több csatát is megnyertek. Ő azonban mindaddig fenntartotta magát, míg az általa elnöknek tett Rivas tőle el nem pártolt.
Walker hiába próbálta elérni, hogy Egyesült Államok támadja meg Costa Ricát és a briteket, az semleges maradt a konfliktustól. 1857-ben Costa Rica, Honduras, San Salvador és Guatemala kormányai szövetséget kötöttek Walker ellen. A guatemalai hadsereg elfoglalta Massayát, mire Walker több száz zsoldossal újból feltöltötte a falanx haderőt, de ez már nem segített rajta. Az egyesült guatemalai-salvadori-hondurasi-nicaraguai csapatok ostroma lá vették az amerikaiakat Granadában. Walker feladta a várost és délre vonult zsoldosaival. Rivas városában a costa ricai sereg több hétig próbálta az amerikaiakat kiűzni, míg végül Walker vitorlással New Yorkba menekült.
Walker megpróbált visszatérni Nicaraguába, de második, Közép-Amerika ellen tervezett vállalkozását az Egyesült Államok akadályozta meg és deportálták.

Walker Hondurasban[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1860-ban Walker az újjászervezett Amerikai Falanx élén, több száz amerikai zsoldossal utolsó expedíciójára indult. Most Hondurast akarta meghódítani. Partraszállását követően megszállta a hondurasi Truxillo városát. A helyi erők azonban rövidesen úrrá lettek invázóján és vereséget mértek az amerikai zsoldosseregre. Walkert sikerült elfogni, s mint kalózt elítélték és golyó által ki is végezték.

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A Pallas nagy lexikona
  • Weiszhár Attila – Weiszhár Balázs: Háborúk lexikona, Atheneaum kiadó Budapest, 2004.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz William Walker témájú médiaállományokat.