Bressanone

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Bressanone, Brixen
Bressanone Brixen.jpg
Brixen látképe
Közigazgatás
Ország  Olaszország
Régió Trentino–Alto Adige
Megye Bolzano
Rang comune
Frazionék Albes (Albeins), Caredo (Karneid), Cleran (Klerant), Cornale (Korneid), Elvas, Eores (Afers), La Mara (Mahr), Meluno (Mellaun), Perara (Pairdorf), Pinzago (Pinzagen), S.Andrea (St. Andrä), Scezze (Tschötsch), S.Leonardo (St. Leonhard), Tecelinga (Tötschling), Tiles (Tils), Costa d’Elvas (Kranebitt), Monte Ruzzo (Schrambach), Sarnes (Sarns)
Alapítás éve 901
Polgármester Albert Pürgstaller
Irányítószám 39042
Körzethívószám 0472
Népesség
Teljes népesség 21 121 fő (2013. szeptember 30.)[1]
Népsűrűség 236 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 559 m
Terület 84,87 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Bressanone, Brixen  (Olaszország)
Bressanone, Brixen
Bressanone, Brixen
Pozíció Olaszország térképén
é. sz. 46° 43′, k. h. 11° 39′Koordináták: é. sz. 46° 43′, k. h. 11° 39′
Bressanone, Brixen weboldala
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Bressanone témájú médiaállományokat.

Bressanone (németül Brixen, ladinul Persenon vagy Porsenù, latinul Brixina, 1919-ig Brixen am Eisack) egy város (comune) Olaszország Trentino–Alto Adige régiójában, Bolzano-Bozen megyében.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bolzanotól 40 km-re északkeletre, a Rienz és az Eisack folyók találkozásánál fekszik.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A rómaiak Brixina néven alapították katonai táborát az 1. században. A város középkori első írásos említése 901-ből származik. Várát 960 körül, első katedrálisát 992-ben építették. A középkorban lakosainak száma 2000 körül volt. 19. századi lakosságának 10%-a pap és szerzetes volt, akik a város 12 templomában és 6 kolostorában tevékenykedtek.

Lakossága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Dél-Tirol harmadik legnépesebb városa, 20 073 lakossal, melynek 73,13%-a német, 25,65%-a olasz és 1,23%-a ladin.

Nevezetességei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A püspöki palota reneszánsz épülete az egykori várban. 1964-ig püspöki székhely volt, melyet ezt követően Bolzanóba helyeztek át. A palotában az 1970-es években egyháztörténeti múzeumot létesítettek.
  • A város főtere, a Dóm-tér (németül Domplatz, olaszul Piazza Duomo). A dóm monumentális épületét a 18. században barokk stílusban átépítették és berendezését szintén átalakították. Árkádja és annak gótikus freskói a 14-15. századból származnak. A főhajó 250 m² felületű mennyezetfreskója, Paul Troger alkotása. A dóm díszítésére 70 különféle márványt alkalmaztak.
  • Szent Mihály tiszteletére szentelt plébánia-templom. 72 m magas tornyából 1910-ig főként tűzvédelmi célból, őrség felügyelt a városra.
  • Weger könyvkereskedés. A 16. század közepén alapított nyomdában készült 1563-ban Dél-Tirol első nyomtatott könyve. A nyomdából később könyvkereskedés lett.
  • Az Elephant-szálló nevét egy 16. századi eseményről kapta, mely szerint 1551-ben a portugál király bécsi udvarnak küldött ajándékát, egy indiai elefántot, melyet Genova kikötőjéből gyalogosan kísértek rendeltetési helyére, s a rossz időjárás miatt a kíséret a város ezen fogadójában szállt meg, majd két hétig tartó vendégeskedésük után 1552. január 2-án folytatták útjukat átkelve a Brenner-hágón. A fogadót ezután Haus am Elephant névvel illették.
  • Az eredetileg 16 épületből álló kaszárnyája 1913-ban épült. Az első világháború idején itt állomásozó tüzérezred katonáinak ¾-ét csehek alkották.

Híres emberek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Testvértelepülések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Képgaléria[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]


Forráshivatkozás-hiba: A lapon forráshivatkozás található, azonban nincs {{jegyzetek}} sablon.