Anjou Katalin magyar királyi hercegnő
| Anjou Katalin | |
| Magyarországi Katalin Lengyelországi Katalin | |
 | |
| Magyar Királyság trónörököse | |
| Anjou Katalin | |
| Uralkodási ideje | |
| 1370. július 17. előtt – 1378. május 8. után | |
| Elődje | Anjou Erzsébet |
| Utódja | Anjou Mária |
| Életrajzi adatok | |
| Uralkodóház | (Harmadik) Anjou-ház (Capeting-dinasztia) |
| Született | 1370. július 17. előtt Magyarország |
| Elhunyt | 1378. május 8. után (7 évesen) Magyarország |
| Nyughelye | Királyi bazilika, Székesfehérvár |
| Édesapja | I. Lajos magyar és lengyel király (1326–1382) |
| Édesanyja | Kotromanić Erzsébet bosnyák hercegnő (1340 körül–1387) |
| Testvére(i) | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Anjou Katalin témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Anjou Katalin (1370. július 17. előtt[1] – 1378. május 8. után), franciául: Catherine d'Anjou, olaszul: Caterina d'Angiò, lengyelül: Katarzyna Andegaweńska, magyar, horvát, szlavón, dalmát és lengyel királyi hercegnő, a Magyar Királyság lehetséges (prezumptív) trónörököse, Valois Lajos francia királyi herceg jegyese. Mária magyar és I. Hedvig lengyel királynő nővére. A(z) (harmadik) Anjou-ház tagja.
Élete
I. Lajos magyar és lengyel király, valamint Kotromanić Erzsébet bosnyák hercegnő legidősebb, csecsemőkort túlélt leánya. Pontos születési időpontja nem ismert, de fennmaradt források alapján Trau városának tanácsa 1370. július 17-én értesült a hírről, és ebből az alkalomból 20 aranyforinttal jutalmazták a jó hírt hozó követet. A hercegnő világra jöttének tehát röviddel ezelőtt, valószínűleg július elején kellett megtörténnie.[1] Nagy Lajos királynak hosszú ideig nem születtek gyermekei egyik házasságából sem, és amikor második felesége Kotromanić Erzsébet királyné nagy meglepetésre többször is teherbe esett, csak leánygyermekeket szült. Az első lányuk, (Idősebb) Mária (1365–1366) hercegnő még csecsemőkorában meghalt, de a többi lányuk, köztük a legidősebb, Katalin hercegnő már túlhaladták a csecsemőkort, és az utána következők, így (Ifjabb) Mária (1371–1395) és Hedvig (1374–1399) már a szüleiket is túlélték, és megérték a felnőtt kort. Katalint 1374. augusztus 10-én eljegyezték Valois Lajos (1372–1407) francia királyi herceggel, V. Károly francia király másodszülött fiával. „V. Károly 1378-ban azt írta Lajos magyar királynak szóló utolsó levelében, hogy ifjabbik fiát, Lajos orléans-i herceget[2] már kétéves kora óta a magyar trónra szánta.”[3] Egyes vélemények szerint Nagy Lajos a három lányát az Anjou-ház uralta országok trónjaira szerette volna ültetni, és a házasságaikat is eszerint rendezte. Katalint a francia király fiával akarta összeházasítani, és ezzel a már gyermektelen I. Johanna nápolyi királynő utódaiként a Nápolyi Királyságot szánta Katalinnak és leendő férjének. Másodszülött lányát, (Ifjabb) Máriát Luxemburgi Zsigmonddal (1368–1437), a nagybátyjának, III. Kázmér lengyel királynak a dédunokájával jegyezte el, és számukra a lengyel koronát jelölte ki. A legkisebb lányának, Hedvignek juttatta volna a Magyar Királyságot, ezért neki az apja a szomszédos Ausztria egyik hercegét, Habsburg Vilmost (1370–1406) szánta leendő házastársnak.
„Másként fogalmazva: ha Katalin és Lajos orléans-i herceg a nápolyi trónt öröklik, akkor Mária férje lesz majd Nagy Lajos örököse Magyar- és Lengyelországban.”[4] „Csak a lengyelek követelése indította arra, hogy a két koronát elválassza egymástól? Abból, hogy Zsigmondot küldte Lengyelországba, úgy tűnik, hogy őt akarta megtenni lengyel királynak. Valószínűnek látszik az is, Hedvig és Vilmos magyarországi jogcímének elismertetését a zólyomi lengyel követelés, illetve annak teljesítése miatt határozta el. Egyik megállapítás sem biztos.”[5]
A házassági tervek mindaddig működtek, ameddig mindegyik lány életben volt. A legidősebb, Katalin azonban 1378-ban meghalt, és ezzel a francia házasság kútba esett. A francia–magyar szerződés ugyan biztosította, hogy Katalin halála esetén a soron következő lány, ez esetben (ifjabb) Mária lépjen nővére helyére, de a folytatás mindkét fél részéről elakadt. Nagy Lajos sem ajánlotta föl egy másik lányát, hogy a francia szövetséget fenntartsa, de 1378-tól Franciaország és Magyarország eltérő politikát folytatott, hogy az immár kettős pápaválasztás során a (törvényes) római (Nagy Lajos) vagy az avignoni (ellen)pápát (V. Károly) támogatja.[6] A francia házasságot így sokáig jegelték, és végül Katalin jegyesét legidősebb húga, Mária, már mint királynő "örökölte" meg 1385-ben. Ebben az évben korábbi jegyesét, Zsigmondot ejtették, és néhány hónapig papíron Valois Lajos lett Mária királynő első férje, azonban sohasem teljesedett be ez a házasság. Ennek ellenére a három nővér apjuk által eltervezett házasságaiból csak Máriáé valósult meg Zsigmonddal, de ő Lengyelországot nem, csak Magyarországot örökölte meg. Hedvig kapta meg végül a lengyel trónt, de a Habsburg-házasság Lengyelország számára nem volt előnyös, így Hedvig királynő a szomszédos és addig ősellenségnek számító Litvánia uralkodójával, Jagellóval kötött házasságot 1386-ban.
Katalin földi maradványait a székesfehérvári bazilikában helyezték örök nyugalomra.[1]
Ősei
Jegyzetek
Irodalom
- Dümmerth Dezső: Az Anjou-ház nyomában, Panoráma, Budapest, 1982.
- Fügedi Erik: „Könyörülj, bánom, könyörülj...”, Helikon, Budapest, 1986.
- Sroka, Stanisław A.: A magyar Anjouk családi története, Krakkó, 1998.
Külső hivatkozások
- Genealogie-Mittelalter/Katharina Erb-Prinzessin von Ungarn und Polen – 2014. április 24.
- Foundation for Medieval Genealogy/Hungary Kings Genealogy – 2014. április 24.
- Euweb/Capet/Anjou/Hungary – 2014. április 24.
| Előző Anjou Erzsébet |
Magyar trónörökös  1370 – 1378 |
Következő Anjou Mária |