Északi simabálna
 |
||||||||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 |
||||||||||||||||||||||||||
 A faj emberhez viszonyított mérete |
||||||||||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||||||||||
Veszélyeztetett       |
||||||||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||||||||||
| Eubalaena glacialis (Müller, 1776) |
||||||||||||||||||||||||||
| Szinonimák | ||||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||
| Elterjedés | ||||||||||||||||||||||||||
 |
||||||||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Északi simabálna témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Északi simabálna témájú médiaállományokat. |
Az északi simabálna (Eubalaena glacialis) az emlősök (Mammalia) osztályának a cetek (Cetacea) rendjébe, ezen belül a sziláscetek (Mysticeti) alrendjébe és a simabálnafélék (Balaenidae) családjába tartozó faj.
Az angol elnevezés (right whale) gyakorlati alapú: a bálnavadászat hőskorában ezeket tekintették a „megfelelő”, azaz elejthető bálnáknak.
Tartalomjegyzék |
Előfordulása [szerkesztés]
Korábban az északi simabálnák valószínűleg az északi félgömb összes tengerében elterjedtek voltak. Ma az északi simabálna már csak Új-Fundland és Madeira partjainál él. Állománya lassan újból növekedésnek indult, de mivel számuk ma sem haladja meg a 2000 példányt, a faj továbbra is erősen veszélyeztetett.
Az Atlanti-óceán-i állomány [szerkesztés]
Az Észak-Atlanti-óceán területén körülbelül 400 északi simabálna él, ennek zöme a 30. és a 60 szélességi fok között található meg. A faj mára csaknem teljesen kipusztult. A maradék állományok csak nagyon lassan kapnak lábra. A legfontosabb vadászterületek nyáron Izlandnál és a Spitzbergáknál, ősszel és télen Észak-Afrikától a Vizcayai-öbölig és az Azori-szigeteknél voltak. A faj elterjedési területe északon határos volt a vele rokonságban álló grönlandi bálnáéval (Balaena mysticetus), amely még az északi simabálnánál is termetesebb.
Megjelenése [szerkesztés]
A kifejlett állat 14-18.5 méter, az újszülött 5-6 méter hosszú. Testtömege 40-50 tonna. Az északi simabálna egyik különös ismertetőjegye, hogy fején szemölcsszerű kinövések találhatók. Ezek a bőrképződmények akár 10 centiméter magasra is megnőhetnek, és tengeri makkok, bálnatetvek, különböző puhatestű állatok élősködnek rajtuk. A bőrképződmények és felrakódások elsősorban az állon, az alsó állkapcson és az orrlyukak előtt nőnek, és „sapkának” nevezik őket. Törzse zömök és kövér, hátuszony nincs rajta. Feje óriási méretű, testhosszának mintegy egynegyedét teszi ki. Szájürege hatalmas. Felső állkapcsának mindkét oldalán 230-390 keskeny szila nő; ezek felemelve lecsapott hegyű háromszöget alkotnak. A szilák akár 2,5 méter hosszúak is lehetnek, és sörteszerű fonalak borítják őket. A szilák feketék és rendkívül rugalmasak. Simabálna, azaz torokbarázdái nincsenek. Felső állkapcsa erősen kidomborodik felfelé, amitől az egész fej nagyon meglepő külsőt nyer. Az állat teste fekete színű, legfeljebb a hason lehet néhány világos folt. A lekerekített, csaknem lapát alakú mellúszó széles alapon csatlakozik a testhez. Közvetlenül felette ül a szem, vagyis a fejen nagyon mélyre tolódott. A tejmirigytasakok a hason ugyancsak messze hátul találhatók. A farokúszó oldalra kihegyesedik, középen mélyen bemetszett. Amikor az állat lebukik, jól látható. Közepes sebességgel úszva 10 kilométert haladnak óránként. Amikor felbuknak, többnyire kettős, kissé előrehajló páraoszlopot lőnek fel néhány másodpercre; a cetvadászok erről ismerték fel.
Életmódja [szerkesztés]
Az állat társas és általában kis családban él; korábban akár 100 egyedis összeverődhetett. Tápláléka plankton, lebegő rákok (krill), főleg a északi krill (Meganyctiphanes norvegica) faj. Táplálkozás közben, az északi simabálna hatalmas száját kítátva a víz felszínén úszik. Ilyenkor a felső része kiemelkedik a vízből, alsó fele pedig szétterül. A lazán lelógó, rendkívül hosszú szilák ekkor felállított fogókosarat képeznek. Az északi simabálna így úszik egy ideig a „planktonlevesben”, amíg sziláinak oldalán elegendő állatka nem akad fenn. Ekkor becsukja száját, kiszorítja a fölös vizet, és lenyeli a kiszűrt állatokat. Ez a módszer különösen a felszínen igen hatékony, mivel az állat száját széttárva lényegesen több vizet képes átengedni szilái között, mint amit egyetlen szippantással szájüregébe tudna venni. Az állatnak ezért sincs szüksége barázdákra, hiszen torkukat nem kell még jobban kiöblösíteni. Több mint 30 évig él.
Szaporodása [szerkesztés]
Az ivarérettséget 5-10 éves korban éri el. A párzási időszak kora tavaszra esik. A vemhesség 10-12 hónapig tart, ennek végén egy borjú jön a világra. A borjú egy évig szopik, és még 2-3 évig az anyja mellett marad. Az újszülöttek körülbelül 1400 kilogrammot nyomnak.
Egyéb [szerkesztés]
A norvégok és a baszkok voltak az elsők, akik módszeresen vadásztak erre a fajra. A német „Harpune” (szigony) szó is baszk eredetű lehet. A lassan úszó északi simabálnákat kézzel is viszonylag könnyen meg lehetett szigonyozni, a bálnavadászat fő fogásait rajtuk próbálták ki. A 18. század vége felé már kipusztultnak vélték ezt a fajt, állományai olyan erősen megcsappantak.
Források [szerkesztés]
- Csodálatos állatvilág, Wild life fact file (magyar nyelven) ford.: Mester K.: (2000). ISBN 963-86092-0-6
- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2009. december 10.)
- Természetkalauz: Emlősök, Magyar Könyvklub, Budapest, 1996-, ISBN 963 548 218 3
- http://www.bucknell.edu/msw3/browse.asp?id=14300008 - Mammal Species of the World. Don E. Wilson & DeeAnn M. Reeder (editors). 2005. Mammal Species of the World. A Taxonomic and Geographic Reference (3rd ed).
