Csendes-óceáni északi simabálna
 |
||||||||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 |
||||||||||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||||||||||
Veszélyeztetett       |
||||||||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||||||||||
| Eubalaena japonica (Lacépède, 1818) |
||||||||||||||||||||||||||
| Elterjedés | ||||||||||||||||||||||||||
 |
||||||||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Csendes-óceáni északi simabálna témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Csendes-óceáni északi simabálna témájú médiaállományokat. |
A csendes-óceáni simabálna (Eubalaena japonica) az emlősök (Mammalia) osztályának a cetek (Cetacea) rendjébe, ezen belül a sziláscetek (Mysticeti) alrendjébe és a simabálnafélék (Balaenidae) családjába tartozó faj. A Csendes-óceánban honos.
Tartalomjegyzék |
Adatok [szerkesztés]
Az eddigi leghosszabb csendes-óceáni északi simabálna 21,5 méter és 119 tonna volt, ezt az adatot a 1994. május 13-án jegyezték föl Ausztrál kutatók. Mára tudjuk, hogy ilyen óriások ritkák e bálnánál. Átlagos termete 16 és 18 méter valamint 90 és 100 tonna körül alakul. Szilái az egyik legnagyobbak a a cetek közül. Az 1994-ben kifogott példánynak csak a hátsó szilái voltak 4 méteresek. Legfőbb tápláléka a közönséges krill, melyből egy nap alatt képes 100 tonnát is bekebelezni. Ázsia keleti, és Észak-Amerika nyugati részén honos.
Eredet, és a régi veszélyforrások [szerkesztés]
E bálna fajt igen későn a 19. században fedezték fel. Először teljesen összetévesztették a másik, ekkor már több mint 50 éve felfedezett északi simabálnával. De az emberek mégis rájöttek arra, hogy ez nem lehet a nekik igen szeretett bálnájuk. Mikor már kifogták a 17. példányt is, észrevették, hogy az összes bálna nagyobb és értéktelenebb lett mint a másik fajé. Viszont egy valamiben jobb volt északibb társánál. A szilái vagy szarulemezei hosszabbak, rugalmasabbak voltak. Ez az anyag akkoriban a nőknek elengedhetetlen kelléként számított. Fűzőnek, ékszernek, és cipőfűzőnek használták. De a század végére olyan sok szaruáru nem talált gazdára, mely egész Anglia nőseregének elég lenne. A 20. században még néha kifogtak egy-két példányt, de a század közepére az ember erre a bálnára nem vadászott többet.
Mai veszélyforrások [szerkesztés]
Néhányan azt hisszük, hogy a 20. század óta ezt a bálnát nem riogatják többet. Pedig igen. Még ma is gyakran belegabalyodnak halászhálókba, fennakadnak horgonyokon. De, a legnagyobb probléma az, hogy ennek a teremtménynek a főútvonalán keresztül közlekednek nagy hajók, kompok is. Ilyen eseteknél is történhetnek igen véres, csúnya jelenetek.
Tengeri ellenségek [szerkesztés]
- Lásd: Kardszárnyú delfin
Rokon fajok [szerkesztés]
- Déli simabálna (Eubalaena australis)
- Északi simabálna (Eubalaena glacialis)
Megkülönböztetés: Az Eubalaena nemből e fajnak van a legkevesebb bőrkeményedése.
Eljárások [szerkesztés]
- Szerepel a vörös könyv-ben
- 1988-óta tilos levadászni
- WWF segíts kérlek tag
- Amerikában megtiltották a halászhálók tengerben hagyását
- Csökkentették a hajóforgalmat
Forrás [szerkesztés]
- Scolar Kalauz: Állatvilág
