Szenvedés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Tragikus maszk, a Királyi Drámai Színház homlokzatán, Stockholmban

A szenvedés, vagy tágabb értelemben a fájdalom, olyan tapasztalat, ami kellemetlenséggel, idegenkedéssel társul, és sérüléssel vagy károkozással fenyegeti az egyént.[1] A Szenvedés alapvető eleme az negatív érzelmi hatásoknak. A szenvedés ellentéte az öröm, vagy a boldogság.

A szenvedést gyakran fizikaiként,[2] vagy mentálisként[3] kategorizálják. Többféle erősségben megjelenhet, az enyhétől az elviselhetetlenig. Az időtartama, valamint előfordulásának gyakorisága azok a tényezők, amelyek általában meghatározzák az erősségét. A szenvedéshez való viszony eltérő lehet, a szenvedőben vagy a többi emberben, attól függően, hogy mennyire tekinthető elkerülhetőnek, vagy elkerülhetetlennek, hasznosnak vagy haszontalannak, megérdemeltnek vagy meg nem érdemeltnek.

A szenvedés az érző lények életében számos módon jelentkezhet, gyakran drámaian is. Ennek az eredménye, hogy az emberi tevékenység átfogóan foglalkozik a szenvedéssel.  A szenvedés természete, annak folyamatai, eredete, okai, jelentése, jelentősége és a hozzá kapcsolódó személyes, társadalmi, kulturális viselkedésformák, a jogorvoslati lehetőségei, kezelése és felhasználása jelentik ezen vizsgálat alapját.

Filozófia[szerkesztés]

A hedonizmus, mint etikai elmélet azt állítja, hogy jó és a rossz végső soron az örömből és a fájdalomból fakad. Sok hedonista, összhangban Epikuroszal, és szemben a tanításai népszerű értelmezésével azt tanítja, hogy arra kell törekedni, hogy először elkerüljük a szenvedést, és hogy a legnagyobb öröm a mély nyugalom (ataraxia) állapotából fakad, amely mentes a aggódó törekvéstől, vagy a mulandó örömök kellemetlen következményeitől.

A sztoikus filozófia szerint a legnagyobb jó az értelemben és az erényben rejlik, de a lélek a legjobban ezt a fájdalom és az öröm felé érzett egyfajta közönyön (apatheia) keresztül éri el: ennek következtében, ezt a tant a szigorú önkontrollal azonosították.

Egy másik kapcsolódó tan ami a szenvedéstől való megkönnyebbüléssel kapcsolatos, a humanitáriusság (humanitárius elvek, a humanitárius segítségnyújtás, humánus társadalom). "Ahol humanitárius erőfeszítések törekednek a pozitív hatásra az érző lények boldogságában, azt jelenti hogy a boldogtalan embereket boldoggá teszik, ahelyett mint az egyébként is boldogot még boldogabbá. (...) [Az emberségesség] egy összetevő a sok társadalmi hozzáállás között; a modern világban annyira különböző mozgalmakba tömörült (...), hogy aligha mondható el, hogy önmagában létezik."[4]

A pesszimisták ezt a világot elsősorban rossznak tartják, vagy még a lehető legrosszabbnak is, többek között olyannak ami elviselhetetlen és benne a szenvedés megállíthatatlan. Néhányan a szenvedést a világ természetének tekintik, és arra a következtetésre jutnak, hogy jobb lenne, ha az élet egyáltalán nem is létezne. Arthur Schopenhauer azt tanácsolja nekünk, hogy vegyünk menedéket az olyan dolgokban, mint a művészet, a filozófia és a velünk együtt szenvedők felé érzett tolerancia.

Friedrich Nietzsche – először Schopenhauer hatása alatt – egészen más hozzáállást alakított ki, azzal érvelve, hogy az élet szenvedése termékeny. Ezzel magasztalta fel a hatalom akarását, és vetette meg a gyenge együttérzést vagy a sajnálatot, valamint javasolta, hogy támogassuk tudatosan az legnagyobb szenvedések "végső visszatérését".[forrás?]

A fájdalom filozófiája a filozófia olyan szakterülete, ami elsősorban a fizikai fájdalomra fókuszál, ezen keresztül vonatkozik általánosságában a szenvedésre is.

Vallás[szerkesztés]

A szenvedés fontos szerepet játszik számos vallás életében: a vigasz, vagy a megkönnyebbülés vonatkozásában; az erkölcsi kódex miatt is (nem ártani, segítsd a szenvedőt, mutass együttérzést); az élet nehézségei során ébredő spirituális kiteljesedés értelmében, vagy az önként vállalt megszorításokban (húsról való lemondás, bűnbánat, aszkézis); végső sorsban (üdvösség, kárhozat, pokol). A teodicea foglalkozik a rossz problémájával, amelyben nehéz összeegyeztetni a mindenható, jóságos isten létezését, a gonosz létezésével: az elemi gonoszsággal, ami sok ember számára az extrém szenvedés oka, különösen az ártatlan gyermekek számára. Nehéz összeegyeztetni azzal is, hogy bizonyos lényeket örök gyötrelmekre ítél (pokol probléma).

A buddhizmusban a szenvedés a „nemtudás” (avidjá) miatt van. Ez a négy nemes igazság nem teljes értését, a valóság természetének alapvető félreértelmezését jelenti. Az avidjá a függő keletkezés tizenkét oksági láncolatában az első — a sorozat a karmikus folyamatot ábrázolja, amely az érző lényeket a szamszárában tartja (létforgatag). A buddhizmusban a szenvedés kulcsfontosságú szerepet játszik a megvilágosodás elérésében. A szenvedés természetének megértése, annak okának feltárása, megszüntetése és az út, ami ehhez vezet (a nemes nyolcrétű ösvény) a buddhizmus lényegi gyakorlását jelenti. Úgy vélik, hogy a szenvedéstől (dukkha) való megszabadulás, illetve az együttérzés (karuná) gyakorlása, valamint az éberség (szati), alapvető a szent élethez és a nirvána eléréséhez, így a szenvedés megszüntetése által elérhető a buddhaság.[5]

A hinduizmus úgy tartja, hogy a szenvedés a személy negatív viselkedéséből természetesen következik, amit az ember a jelenlegi életében vagy az elmúlt életeiben követett el (karma).[6] Az egyénnek el kell fogadnia a szenvedést mint következményt, és mint lehetőséget a spirituális fejlődéshez. Így a lélek vagy igazi önvaló, amely örökké szabad mindenféle szenvedéstől, képes megmutatkozni a személyben, aki így megvalósítja a felszabadulást (móksa). Az megtartóztatás attól, hogy fájdalmat okozzunk más lényeknek (ahimsza) a hinduizmus egyik központi eleme. A szenvedést az emberi tapasztalat magában foglalt hatásának gondolják. Ezen túl a hinduk a megvilágosodást, és az emberi szenvedés végét az életről szóló kérdések megválaszolásával szeretnék elérni. Ez ahhoz vezet, hogy Istennel egyesülnek, valamint megtalálják szenvedésük értelmét és végső soron elérik a boldogságot.

A kereszténység is úgy véli, hogy az emberi szenvedés fontos szerepet játszik a vallásban. A szenvedés csak akkor pozitív tapasztalat, ha értelmesebb élethez vezet, mint  ahogyan Jézus szenvedett a másik ember életéért az engesztelés közepette. A szenvedés az az idő, amikor megtaláljuk Istent és eközben értékeljük hitünket. Ez lehetővé teszi, hogy a keresztények szembenézzenek az emberi tapasztalat valóságával és megértsék az istenséget.

A hinduizmus és a kereszténység hasonló nézőpontból közelíti meg a szenvedést. Mindkét vallás felismeri, hogy szükség van Istenre, valamint az erkölcsi jelentőségére Istennek, amit a szenvedés biztosít. Ez lehetővé teszi, hogy a megvilágosodást elérjék, és a szenvedés egy velejárója a hitnek, ahelyett hogy probléma volna. Ezek az emberi tapasztalatok szenvedéssel kapcsolatban mind a hinduizmus, mind a kereszténység részéről azt segítik, hogy a tanítók hangsúlyozhassák, hogy szükség van a vallások közötti párbeszédre és a vallásos nevelésre az iskolákban.[7]

Az Iszlám szerint a hívőnek reménnyel és hittel kell viselni a szenvedést, nem pedig ellenállni vagy megkérdőjelezni hogy miért is van, elfogadni Allah akaratának, és a hit próbájaként felfogni (Allah soha nem kér többet, mint amit el lehet viselni). Azon is dolgozni kell, hogy enyhítsük mások a szenvedését, csakúgy, mint a saját magunkét. A szenvedést az Iszlámban úgy tekintik, mint ajándékot az emberiségnek. A szenvedés ajándékán keresztül a Feledékenység Fátyla szétszakad, a szenvedő emlékszik Istenre és kapcsolódik vele. Amikor az emberek szenvednek, Isten emlékezteti őket önmagára. Más Iszlám hagyományok szerint a szenvedés megtisztítja a bűnöktől az emberiséget, megtisztítja a lelket is és  hatalmas jutalmat hoz a túlvilágon.[8]

A Bibliában Jób könyve magyarázza a szenvedés természetét és jelentését. Ez kiegészül a Héber Bibliában Ézsaiás próféta könyvével, valamint a Jeremiás könyvével, ami a meghódított nemzet érzelmi és testi szenvedésével foglalkozik, ahogyan a legyőzött lakosság kénytelen fogságban, idegen földön szenvedésekkel teljes száműzetésbe vonulni.[9]

Az Újszövetségben, a szenvedést a keresztre feszítés fájdalmain keresztül mutatják be, a és a húsvét utáni magyarázatokban. A szenvedést, ami a büntetéshez kapcsolódik János Apokalipszisában részletezik, ahol az Utolsó Ítéletet úgy ábrázolják, mint kárpótlást a bűnökért és rossz cselekedetekért. II. János Pál pápa írta az "Emberi Szenvedés Keresztény Jelentését".[10] Ez az értelmezés a megváltó szenvedés körül forog.

A Bahái hit szerint minden szenvedés a fizikai élet rövid, ideiglenes megnyilvánulása, amelynek forrásai anyagi szempontok, a fizikai létezés, és a gyakori hozzá való ragaszkodás, mivel a spirituális világban csak öröm létezik. Abdolbahá, mondja a következőt: "ezek a példák megmutatják, hogy a próbák amelyekkel minden lépésünkkel megküzdünk, minden bánatunk, fájdalmunk, szégyenünk és gyászunk az anyag világában születik; míg a spirituális Királyság soha nem okoz szomorúságot. Egy ember aki a gondolataival ebben a Királyságban él, örökös örömöt ismer. A bajok amit minden test örököl, nem mennek el mellette, csak megérintik életének felszínét, a mélység pedig nyugodt és derűs." (Párizsi Beszélgetések, 110. o. az angol változatban).

Művészet és irodalom[szerkesztés]

Művészi, irodalmi művek gyakran foglalkoznak a szenvedéssel, gyakran nagy árat fizetve az alkotók vagy előadók részéről. Az Irodalmi, Művészeti, és Orvosi Adatbázis egy listát kínál ilyen művekről, művészet, film, irodalom, színház kategóriákban.[11]

Táj Ikarosz elbukásával id. Pieter Brueghel

Felhasználása[szerkesztés]

Az emberek a szenvedést bizonyos társadalmi vagy személyes célokra használják az emberi élet sok területén, mint ahogyan az alábbi esetekben látható:

  • A művészetekben, az irodalomban, vagy a szórakoztatásban, az emberek a szenvedést, a létrehozásra, a teljesítményre, vagy az élvezet elérésére használhatják. A szórakoztatás különösképp használja a szenvedést, a véres játékokon, az erőszakon, a médián, vagy az erőszakos videojátékokon keresztül. A body art több-kevesebb szenvedéssel jár együtt. A body art leggyakoribb formái a tetoválás, piercing, a hegesítés, és az emberi billog. A body art egyik alkategóriája, performansz, amelyben például a test megcsonkítása vagy a fizikai korlátok kitágítása jelenik meg.
  • Az üzleti és egyéb szervezetek, a szenvedést arra használják, hogy  embereket vagy állatokat megfelelő viselkedésre bírjanak. 
  • A bűnügyi összefüggésben, az emberek a szenvedést, kényszerítésre, bosszúra, vagy örömszerzésre használhatják.
  • Az személyek közötti kapcsolatban a szenvedés többféle okból megjelenhet, leginkább a családokban, iskolákon vagy munkahelyeken. Ilyen megjelenési formái különösen a visszaélés, illetve a büntetés. Más tekintetben, a betegek és az áldozatok a szenvedést többé-kevésbé önként használják arra, hogy elsődleges, másodlagos, vagy harmadlagos haszonra tegyenek szert.
  • A törvényben a szenvedést büntetésre használják (lásd a büntető törvénykönyvet); az áldozatok annak érdekében hivatkozhatnak rá, hogy a jogi szövegek mit tekintenek "fájdalomnak és szenvedésnek",  hogy kártérítést kapjanak; az ügyvédek érvként használhatják az áldozat szenvedését a vádlott ellen; a hatóságok időnként könnyű vagy nehéz kínzást vetnek be annak érdekében, hogy információkat szerezzenek vagy vallomást csikarjanak ki.
  • A híradóban a szenvedés gyakran nyersanyag.
  • Az emberek gyakran pozitív módon használják a szenvedést.[12] A személyes szenvedés karakterfejlődéshez, spirituális növekedéshez és erkölcsi értékekhez vezethet, ha a keserűséget, és a depressziót elkerülik.[13] A szenvedés arra motiválhat, hogy megszabaduljunk tőle és inspiráló irányt mutathat az egyén életének. Ugyanakkor önkárosítóak is lehetnek az emberek ilyen módon. Néhányan kényszeres ragaszkodnak a fájdalmas érzésekhez, annak érdekében, hogy megvédjék magukat attól, hogy meglássák a nem tudatos múltbéli tapasztalatok eredetét. Egyesek függenek attól, hogy olyan kellemetlen érzelmekbe vonják magukat, mint a félelem, a düh vagy a féltékenység. Önbántalmazáshoz is folyamodhatnak, hogy a szinte elviselhetetlen elmeállapotból felszabaduljanak és ezzel elérjék, hogy örömmel könnyebbülnek meg. 
  • A politikában céltudatosan használják a fájdalmat a háború, a kínzás, és a terrorizmus során; az emberek a versenytársakkal szemben felhasználhatják a szenvedést nem erőszakos hatalmi harcokban; vannak akik azzal érvelnek, hogy egy intézkedés megelőz szenvedést vagy felszabadít alóla; illetve bizonyos egyének vagy csoportok a múltbéli szenvedést mint politikai előnyt használhatják a saját javukra.
  • A vallás, a szenvedést felhasználja különösen, hogy spirituális növekedésben segítsen, hogy az inspiráljon, együtt érzésre sarkalljon és segítséget nyújtsunk miatta, vagy éppen, hogy  a szenvedés ijesszen vagy büntessen meg.
  • Az beavatási rítusoknál  a szenvedés használata gyakori.
  • A tudományban emberek és állatok néha szenvedésnek vannak kitéve, aminek az a célja, hogy alátámasszák a szenvedés jelenségének tanulmányozásához szükséges tapasztalatokat.
  • A szexben, különösen a szadizmus, mazochizmus, vagy a BDSM során, az egyének bizonyos mennyiségű fizikai vagy lelki szenvedésnek vannak kitéve (pl. fájdalom, megaláztatás).
  • A sportban a szenvedést arra is lehet használni, hogy a sportoló jobban teljesítsen mint a versenytársak, vagy önmaga.

Lásd még[szerkesztés]

Fizikai fájdalom Fájdalom
Gonoszság Pokol
Együttérzés Empátia
Kegyetlenség Káröröm · Visszaélés · Állatkínzás
Halál Eutanázia · Öngyilkosság
Egyéb Dukkha · Disztópia · Viktimológia · Boldogság

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Suffering című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Jegyzetek, hivatkozások[szerkesztés]

  1. For instance, Wayne Hudson in Historicizing Suffering, Chapter 14 of Perspectives on Human Suffering (Jeff Malpas and Norelle Lickiss, editors, Springer, 2012) : "According to the standard account suffering is a universal human experience described as a negative basic feeling or emotion that involves a subjective character of unpleasantness, aversion, harm or threat of harm to body or mind (Spelman 1997; Cassell 1991)."
  2. Példák a fizikai szenvedésre: különböző típusú fájdalmak, excessive heat, excessive cold, itching, hunger, thirst, nausea, air hunger, sleep deprivation https://web.archive.org/web/20080926205544/http://www.iasp-pain.org/AM/Template.cfm?
  3. Mental suffering can also be called psychological or emotional (see Psychological pain).
  4. Crane Brinton, article Humanitarianism, Encyclopaedia of the Social Sciences, 1937
  5. www.karuna.hu - Buddhizmus alaptanítás
  6. Kane, P.V. History of the Dharmaśāstras Vol. 4 p. 38
  7. Baring, Rito (March 1, 2010).
  8. Suffering an Islamic point of view:https://seekingthedivinecountenance.wordpress.com/2015/03/14/sufferings-are-divine-grace/
  9. Isaiah, Chapter 10.
  10. On the Christian Meaning of Human Suffering Archived September 30, 2005, at the Wayback Machine.
  11. Schweizer, Harold (1997).
  12. See for instance Viktor Frankl's Man's Search for Meaning
  13. Fukuyama, Francis (2002).