Rettegés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

A rettegésnek két altípusát különböztetik meg: a horrort és a terrort. Ez egy irodalmi és pszichológiai különbségtétel, mely különösen a gótikus irodalmi művekre, illetve a kitalált horrorisztikus történetekre igaz.[1] A terror általában egy erős félelemérzet és előhatás, amely megelőzi a későbbi horrorisztikus tapasztalatot. Ezzel ellentétben, a horror egy olyan ellenérzés amelyik általában egy ijesztő látványt, hangot vagy valamilyen tapasztalatot követ. Ez egy olyan érzés, amely valamilyen szörnyű felismerést vagy kellemetlen tapasztalatot követ. Más szavakkal, a horror jobban kapcsolódik a sokkhoz és a ijedelemhez, míg a terror jobban kapcsolódik a feszültséghez és az abból fakadó félelemhez.[2] A horrort a terror és az azzal kapcsolatos ellenérzés kombinációjaként is leírják.[3]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Radcliffe 1826; Varma 1966; Crawford 1986: 101-3; Bruhm 1994: 37; Wright 2007: 35-56.
  2. Varma 1966.
  3. Carroll 1990.

Könyvek és kiadványok a témában[szerkesztés]

  • Steven Bruhm (1994) Gothic Bodies: The Politics of Pain in Romantic Fiction. Philadelphia: University of Pennsylvania Press.
  • Gary Crawford (1986) "Criticism" in J. Sullivan (ed) The Penguin Encyclopedia of Horror and the Supernatural.
  • Ann Radcliffe (1826) "On the Supernatural in Poetry" in The New Monthly Magazine 7, 1826, pp 145–52.
  • Devendra Varma (1966) The Gothic Flame. New York: Russell and Russell.
  • Gina Wisker (2005) Horror Fiction: An Introduction. New York: Continuum.
  • Angela Wright (2007) Gothic Fiction. Basingstoke: Palgrave.
  • Julian Hanich (2010) Cinematic Emotion in Horror Films and Thrillers. The Aesthetic Paradox of Pleasurable Fear. New York: Routledge.
  • Noël Carroll (1990) The Philosophy of Horror: Or, Paradoxes of the Heart. New York: Routledge.

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Horror_and_terror című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.