Sajnálat

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

A sajnálat olyasféle szimpatikus fájdalom, amelyet mások szenvedése vált ki belőlünk, és gyakran hasonlítható olyan érzelmekhez mint az együttérzés, részvét vagy empátia.[1][2] A gyakori és nem őszinte használata miatt felsőbbrendűségi, leereszkedő és megvető értelmezése is elterjedt.[3]

Története[szerkesztés]

Nagy Sándor sajnálattal látja, hogy Dareiosz belehalt sérüléseibe.

A szót gyakran használják, amikor ókori görögből fordítanak. Arisztotelész Poétikájában és Retorikájában is megjelenik. Arisztotelész úgy érvelt, hogy (Retorika 2.8) mielőtt egy személy sajnálatot érezne egy másik személy iránt, a személynek már éreznie kelltett egy hasonló szenvedést, mint a sajnálat tárgya, és a személy valamelyest távolságot kell, hogy tartson a szenvedőtől.[4] Arisztotelész szempontjából azért hogy sajnálatot érezzen, a személynek el kell hinnie, hogy a szenvedő alany nem érdemli meg a sorsát.[4] A hagyományos költészetet érintő művében Arosztotelész a tragédiát olyan imitatív költészetként írja le, amely sajnálatot és félelmet kelt.[5]

A nyugati társadalomban a sajnálat fogalmát az erősítette, hogy a zsidó-keresztény Isten olyasvalaki, aki sajnálja az egész emberiséget. A zsidó hagyományban folyamatosan visszaköszön Isten ilyen sajnálata. A tizenkilencedik századra két különféle sajnálatot különböztettek meg amelyet "jószándékú sajnálatként" és "lenéző sajnálatként" határoztak meg. (Kimball). David Hume megfigyelte, hogy a jószándék a megvetéssel társult és ilyen módon a büszkeség is belekeveredett az érzésbe. A sajnálat olyan érzelem amely mindig arra reagál, hogy akire irányul szerencsétlen, sebesült, vagy szánalmas. Jean-Jacques Rousseau így ír a sajnálatról: "Ennélfogva bizonyos, hogy a sajnálat természetes érzés, a személyben az önszeretet tevékenységét csökkenti, de hozzájárul az emberi faj kölcsönös megőrzéséhez. A sajnálat ami sietteti a segítséget annak aki szenved..."[6]

A személy aki sajnálatot érez szenvedést és könyörületet érez az illető felé, és gyakran ad valamiféle segítséget a sajnált egyén számára. Ez lehet fizikai segítség vagy pénzbeli juttatás. Nietzsche viszont rámutatott, hogy mivel minden embernek van önbecsülése és önértékelése, a sajnálat negatívan befolyásolja ezeket a tényezőket. Mindemellett a sajnálat pszichológiailag káros lehet a sajnált számára: önsajnálatot és depressziót eredményezhet, néha szélsőségesen befolyásolja sajnált egyén pszichológiai és pszihoszociális állapotát.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Do Not Pity Me. Psychology Today . (Hozzáférés: 2019. január 11.)
  2. Brian Carr: Pity and Compassion as Social Virtues. Jstor.org . (Hozzáférés: 2019. január 11.)
  3. Stuff Pity!. New Internationalist , 2005. november 1. (Hozzáférés: 2019. január 11.)
  4. a b David Konstan. Pity Transformed. London: Duckworth, 181. o. (2001) 
  5. Aristotle. Poetics, section 6.1449b24-28.
  6. Discourse on the origin of inequality. Mineola: Dover, 21. o. (2004. augusztus 29.) 

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Pity című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.