Remény (érzelem)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

A remény az az indulat, amelyet valamely óhajtott, de ránk nézve még bizonytalan dolog képe lelkünkben kelt. A remény így ellentétes érzelmekből alakul, az óhajtás tárgyának képe kellemes, elérésének bizonytalansága kellemetlen. Spinoza ezért állhatatlan örömnek (inconstans laetitia) is mondja. Minél kisebb a bizonytalanság, annál nagyobb az öröm és megfordítva; ha a bizonytalanság teljesen eltűnik, vagy tiszta öröm, vagy lemondás, megnyugvás, esetleg kétségbeesés lép helyébe. Ellentéte a félelem, egy nem óhajtott bizonytalan dolog képének ránk való hatása.

A vallásban[szerkesztés]

A remény a legtöbb világvallásban központi szerepet játszik, és általában a hívők abban reménykednek, hogy az egyén vagy a hitközösség végül eljuthat egy a mennyországhoz hasonlító ideális világba. Vallástól függően a remény lehet a vallási elhivatottság előfeltétele vagy jutalma is.

Forrás[szerkesztés]