Vágy

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A vágy olyan reménykedést fejez ki, amely egy személyre, tárgyra vagy egy kimenetelre irányul. Ugyanezt fejezi ki például a "sóvárgás." Amikor az ember vágyik valamire vagy valakire, a vágya miatt izgatott attól az élvezettől, vagy gondolattól, ami a tárgyhoz vagy személyhez kapcsolódik, valamint lépéseket akar tenni a cél megszerzése felé. A vágy motivációs vonatkozását már régóta vizsgálják a filozófusok; Thomas Hobbes (1588-1679) azt állította, hogy az emberi vágy minden emberi cselekvés alapvető motivációja.

Amíg a vágyakat gyakran sorolják az érzelmek közé, a pszichológusok gyakran a vágyakat különbözőnek írják le az érzelmektől; a pszichológusok általában azzal érvelnek, hogy a vágyak a testi szerkezetből fakadnak, mint például a gyomor élelemigénye, míg az érzelmek abból fakadnak, hogy az illető milyen mentális állapotban van. Marketing- és a reklámcégek pszichológiai kutatást végeztek azzal kapcsolatban, hogy a vágyat hogyan ingereljék arra, hogy hatékonyabban bírják rá a fogyasztót egy adott termék megvásárlására. Míg néhány reklám kísérletet tesz rá, hogy a vásárlókban egyfajta hiányt keltsen, más típusú reklámok olyan vágyakat teremtenek, amely a terméket kívánatos tulajdonságokkal társítja, azzal hogy egy hírességet vagy modellt mutatnak a termék mellett.

A vágy áll a középpontjában számos romantikus regénynek, amelyek olyan drámát mutatnak, az emberi vágy hátráltatja a társadalmi konvenciók betartását, az osztályok rendszerét zavarja, vagy egyéb kulturális akadályokba ütközik. A vágy más irodalmi műfajok témája is, mint például a gótikus regények (pl., Drakula, amelyben a vágy félelemmel és rettegéssel keveredik). Költők is gyakorta foglalkoznak a vágy témájával Homérosztól egészen Toni Morrisonig. Ahogyan a vágy központi témája a romantikának vagy egyéb írott irodalomnak, ugyanígy a központi témája filmek drámájának is amelynek cselekménye felfokozott érzelmeket közvetít a közönség számára és ezzel bemutatja "az emberi érzelmek krízisét, megbukott szerelmet, vagy barátságot", amelyben a vágy meghiúsul, vagy viszonzatlan marad.

A filozófiában[szerkesztés]

A filozófiában a vágyat az antikvitás óta filozofikus problémaként kezelték. Az állam című művében, Platón úgy érvel, hogy az egyéni vágyakat alá kell rendelni a magasabb ideálnak. Arisztotelész állítja, hogy a vágy állati kapcsolatokból ered, és az állatokat mozgásra készteti; ugyanakkor beismeri, hogy az érvelés szintén kapcsolatban van a vággyal.

Hobbes (1588–1679) alkotta meg a pszichológiai hedonizmus fogalmát, ami azt állítja, hogy "minden emberi cselekedet alapvető indítéka az örömre való vágy Baruch Spinoza (1632–1677) olyan nézettel rendelkezett ami ellentétben állt Hobbes-éval, mivel ő a "természetes vágyakat összekötő erőnek" látta, amiket nem a személy saját szabad akarata választ. David Hume (1711–1776) azt mondta, hogy a vágyak és szenvedélyek nem tudatosak, hanem automatikus testi válaszok, és azzal érvelt, hogy az értelem csak "kigondoló eszköze lehet a [testi] vágy határainak."[1]

Immanuel Kant (1724–1804) minden vágyra alapuló cselekedetet hipotetikus imperativuszként nevez, ami azt jelenti, hogy az értelem csak akkor érvényes esetében, ha a kérdéses vágyra irányul.[2] Kant kapcsolatot állít a szép és vágyott között is. Georg Wilhelm Friedrich Hegel azt állította, hogy az "öntudat vágy".

Mivel a vágy azt okozhatja, hogy az emberek megszállottak és megkeseredettek lesznek tőle, az emberi lét egyik csapásaként is emlegetik azokat.[3] A buddhizmus tanításai szerint a tanhá az oka az összes szenvedésnek, amit az egyén az emberi lét során tapasztal. A sóvárgás eltörlése a végső boldogsághoz vagy Nirvánához vezet. Viszont egészséges dolgokra vágyni felszabadító és felemelő.[4] Míg az örömre irányuló érzéki vágyakat el kell törölni, a felszabadulás útján járó egyént a Buddha arra bátorítja, hogy "generáljon vágyakat" az érdemi minőségek táplálására, és hagyja el az érdemteleneket.[5]

Vallásban[szerkesztés]

A hinduizmusban a Rig Véda teremtésmítosza az egy (ekam) szellemre vonatkozóan a következőt állítja: "Kezdetben a Vágy volt (káma), ami az elme első magját jelenti. A költők kapcsolódást találtak a lét és nemlét között a szívük gondolatában.".

buddhizmusban az egyénnek az érzéki vágyakat el kell hagyni a felszabadítása érdekében, viszont miközben gyakorol, dolgoznia kell a személyes indítéka folyamatain, amelyet a helyesen alkalmazott vágy okoz.[6]

Kettős üzenet van itt, aközött, amit a Buddha mondott, hogy a vágyakat meg kell teremteni, és aközött, amit a szerzetesek tanítanak a követőiknek, hogy a vágyakat el kell hagyni. Az igazság az, hogy a buddhizmus két vonatkozásban működött közre: a szerzetesek egyfelől a parasztságot civilizálták, másfelől a tantra ezoterikus tanításai (amik a vezetőknek szóltak) voltak a másik véglet - amiről a Buddha is tanít, hogy a vágyakat generálni kell. A 14. Dalai Láma tanításai is vezetőknek szólnak, hogy képesek legyenek tudatosan teremteni a vágyakat, belülről. Az emberek általában olyan vágyak alapján élnek, amik kívülről jönnek és az ilyen vágyak döntenek helyettük. Mint alternatíva, a tantrikus tibeti buddhizmus megengedi, hogy tudatosan válasszuk a vágyakat; hogy a vágyat megteremtsük, ahelyett, hogy az teremtene meg minket.[7]

A kereszténységben a vágyat olyasmiként látják, ami egy személyt vagy Istenhez és a sorshoz vezet vagy el tőle. A vágy önmagában nem rossz dolog; hatalmas erő az emberben, amit ha Jézus Krisztusnak rendelünk alá, akkor a jó eszközévé válhat, előrehaladáshoz és örömteli élethez vezet.

Marketingben[szerkesztés]

A vágy a legegyszerűbb formájában egy erős érzés, hogy valamit birtokolni akarunk. (Dictionary.com n.d.). A marketinggel való összefüggésében a fogyasztó érzelmi válasza egy felismert vagy emlékezett szükséglet jelenlétére. Ezt a szükségletet általában egy marketingüzenet mutatja meg, amelyet a piaci szereplők közölnek a fogyasztóval. (Dahlen, Lange & Smith, 2010).

Irodalom és mozi[szerkesztés]

Irodalom[szerkesztés]

A vágy áll a középpontjában minden romantikus regénynek, ez a fájó sóvárgó érzéstől a megállíthatatlan érzelemzuhatagig terjedhet, ilyen regény a Bovaryné, a Szerelem a Kolera idején; az érzéki de ellentmondásos Lolita, Jane Eyre és a Drakula is. Brontë's karakterei a Jane Eyre című művében egy belső konfliktust írnak le értelem és érzelem között, mert a "szokások" és a "konvenciók" a romantikus vágyak útjában állnak.[8] E.M. Forster regényeiben a homoerotikus vágy okoz kötődést azonos nemű karakterek között. A közeli férfi barátságokat finom homoerotikus motívumokkal támasztja alá, ami ellentmond a konvencionális, heteroszexuális cselekménynek.[9] A gótikus Drakulában, Stoker a vágyat félelemmel vegyíti. Amikor Lucyt elcsábítja Drakula, a temetői érzéseit félelem és boldogság keverékeként írja le.

Mozi[szerkesztés]

Ahogyan a vágy a központi témája az írott irodalomnak, a filmek melodrámájának központi témája is, amely a dráma film alkategóriáját jelenti. A drámához hasonlóan a melodráma is mély karakterfejlődésről szól, interakcióról, és erősen érzelmes témákról is. A melodramatikus filmek erős érzelmeket váltanak ki a közönségből. A melodramatikus cselekmény gyakran az "emberi érzelem kríziséről, bukott románcról vagy barátságról, kegyetlen családi helyzetről, tragédiáról, betegségről, neurózisról, vagy érzelmi és fizikai nehézségről szól". A filmkritikusok gyakran pejoratív értelemben használják, hogy nem realisztikus meséket jellemezzenek, amelyek gyakran sztereotipikus karaktereket jelenítenek meg (központi női karakterrel), amely közvetlenül a női nézőket szólítja meg.[10]

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Desire című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Hivatkozások[szerkesztés]

  1. Ethics Chapter.
  2. desire - behaviour. Encyclopedia Britannica
  3. Hagen, Steve.
  4. Charles S. Prebish, and Damien Keown, Buddhism - the EBook.
  5. Thanissaro Bhikkhu, "The Wings to Awakening".
  6. Steven Collins, Selfless Persons: Thought and Imagery in Theravada Buddhism.
  7. Gómez, Oscar R.. Manual of Tantra Vol III ...from tantra to the technology of desire. Editorial Menteclara (2009) 
  8. Desire, Class Position, and Gender in Jane Eyre and Pickwick Papers Benjamin Graves '97 (English 73 Brown University, 1996)
  9. Distant Desire: Homoerotic Codes and the Subversion of the English Novel in E.M. Forster's Fiction (Sexuality and Literature) by Parminder Kaur Bakshi
  10. Melodramas Films