Kíváncsiság

A kíváncsiság egy olyan tulajdonság, amely felfedezéssel, megfigyeléssel és tanulással jár együtt. Nyilvánvalóan megfigyelhető az embernél és más állatoknál.^[1]^[2] A kíváncsiság nagyon összefügg a fejlődéspszichológiával, amiben a tanulás és a tudásvágy készségét befolyásolja.^[3]

A kíváncsiság kifejezés jelenthet viselkedést és érzelmet is, azzal kapcsolatban hogy megvan a vágyunk, hogy tudást vagy információt szerezzünk. A kíváncsiság viselkedése és érzelme nem csak az emberi fejlődésnek volt motorja, hanem a tudomány, nyelvek és ipar fejlődésének ^[4]

Okok

A kíváncsiság több faj belső tulajdonsága lehet. Az embernél a csecsemőkortól minden életkorban megfigyelhető.^[5] És könnyen megfigyelhető más állati fajnál is, amelybe beletartozik a macska, a csimpánz és a rágcsálók. A korai definíciók a kíváncsiságot egy információszerzésre vonatkozó motivációként írják le.^[6] Ez a motiváció szenvedélyből és a tudásra, információra vagy megértésre való étvágyból fakadhat.

Ezek a tradicionális kiváncsiságelképzelések nemrég felhívták a figyelmet a kíváncsiság és a belső felfedezésvágy között ami minden állatban megtalálható. A kíváncsiság a tudás vágya, ami különösképpen az emberekre vonatkozik.

Daniel Berlyne^[7] három fő változót figyelt meg a kíváncsiság megjelenésében: pszichofizikai változókat, ökológiai változókat, és kollatív változókat. A pszichofizikai változók az intenzitással kapcsolatosak, az ökológiai változók a motivációs szignifikancia és a relevancia változói. A kollatív változókat azért hívják kollatívnak, mert összehasonlítás van a különböző stimulánsok között, amelyet megfigyelnek vagy amelyet a memóriából visszahívnak. Berlyne négy kollatív változót említ: újdonság, összetettség, bizonytalanság és konfliktus. Ugyanakkor azt mondja, minden kollatív variáns feltehetőleg konfliktussal kapcsolatos. Három egyéb változót is figyelembe vett: a változást, a meglepetést és az inkongruitást. Végül a kíváncsiság nem csak az előbb megfogalmazott változók kapcsán jöjhet részre (specifikus felfedezésvágy), hanem a stimulus hiányából fakadóan is, unalomból (diverzív felfedezésvágy).

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben a Curiosity című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Jegyzetek

↑ Berlyne DE. (1954). "A theory of human curiosity". Br J Psychol. 45 (3): 180–91. doi:10.1111/j.2044-8295.1954.tb01243.x. PMID 13190171.
↑ Berlyne DE. (1955). "The arousal and satiation of perceptual curiosity in the rat". J. Comp. Physiol. Psychol. 48 (4): 238–46. doi:10.1037/h0042968. PMID 13252149.
↑ Zuss, M. (2012) The Practice of Theoretical Curiosity. New York, N.Y.: Springer Publishing. ISBN 978-94-007-2117-3
↑ Keller, H., Schneider, K., Henderson, B. (Eds.) (1994). Curiosity and Exploration. New York, N.Y.: Springer Publishing. ISBN 9780387548678
↑ Ofer G, Durban J (1999). "Curiosity: reflections on its nature and functions". Am J Psychother. 53 (1): 35–51. doi:10.1176/appi.psychotherapy.1999.53.1.35. PMID 10207585.
↑ Loewenstein, G (1994). "The psychology of curiosity: a review and reinterpretation". Psychological Bulletin. 116 (1): 75–98. CiteSeerX 10.1.1.320.1976. doi:10.1037/0033-2909.116.1.75.
↑ Berlyne, D.E. (1960). Conflict, arousal, and curiosity. New York, NY: McGraw-Hill.

További információk

Brian Grazer–Charles Fishman: Egy kíváncsi elme. Gondolatébresztő beszélgetések a világ legérdekesebb embereivel; ford. Czibik Márta; Gabo, Bp., 2015
Michał Paweł Markowski: A kíváncsiság anatómiája; ford. Szathmáry István; MMA, Bp., 2021 (Pars pro toto)

Pszichológiaportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

[1] Berlyne DE. (1954). "A theory of human curiosity". Br J Psychol. 45 (3): 180–91. doi:10.1111/j.2044-8295.1954.tb01243.x. PMID 13190171.

[2] Berlyne DE. (1955). "The arousal and satiation of perceptual curiosity in the rat". J. Comp. Physiol. Psychol. 48 (4): 238–46. doi:10.1037/h0042968. PMID 13252149.

[3] Zuss, M. (2012) The Practice of Theoretical Curiosity. New York, N.Y.: Springer Publishing. ISBN 978-94-007-2117-3

[4] Keller, H., Schneider, K., Henderson, B. (Eds.) (1994). Curiosity and Exploration. New York, N.Y.: Springer Publishing. ISBN 9780387548678

[5] Ofer G, Durban J (1999). "Curiosity: reflections on its nature and functions". Am J Psychother. 53 (1): 35–51. doi:10.1176/appi.psychotherapy.1999.53.1.35. PMID 10207585.

[6] Loewenstein, G (1994). "The psychology of curiosity: a review and reinterpretation". Psychological Bulletin. 116 (1): 75–98. CiteSeerX 10.1.1.320.1976. doi:10.1037/0033-2909.116.1.75.

[7] Berlyne, D.E. (1960). Conflict, arousal, and curiosity. New York, NY: McGraw-Hill.

[1]

[2]

[3]

[4]

[5]

[6]

[7]