Kíváncsiság

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

A kíváncsiság egy olyan tulajdonság, amely a felfedezéssel, megfigyeléssel és a tanulással jár együtt., nyilvánvalóan megfigyelhető az embernél és más állatoknál. [1][2] A kíváncsiság nagyon összefügg a fejlődéspszichológiával, amiben a tanulás és a tudásvágy készségét befolyásolja. [3]

A kíváncsiság kifejezés jelenthet viselkedést és érzelmet is, azzal kapcsolatban hogy megvan a vágyunk, hogy tudást vagy információt szerezzünk. A kíváncsiság viselkedése és érzelme nem csak az emberi fejlődésnek volt motorja, hanem a tudomány, nyelvek és ipar fejlődésének [4]

Okok[szerkesztés]

A gyerekek átlesnek egymás vállán, hogy megnézzék, mit olvas.

A kíváncsiság több faj belső tulajdonsága lehet. Az embernél a csecsemőkortól minden életkorban megfigyelhető.[5]És könnyen megfigyelhető más állati fajnál is, amelybe beletartozik a macska, a csimpánz és a rágcsálók. A korai definíciók a kíváncsiságot egy informcíiószerzésre vonatkozó motivációként írják le. [6] Ez a motiváció szenvedélyből és a tudásra, információra vagy megértésre való étvágyból fakadhat.

Ezek a tradicionális kiváncsiságelképzelések nemrég felhívták a figyelmet a kíváncsiság és a belső felfedezésvágy között ami minden állatban megtalálható. A kíváncsiság a tudás vágya, ami különösképpen az emberekre vonatkozik.

Daniel Berlyne[7] három fő változót figyelt meg a kíváncsiság megjelenésében: pszichofizikai változókat, ökológiai változókat, és kollatív változókat. A pszichofizikai változók az intenzitással kapcsolatosak, az ökológiai változók a motivációs szignifikancia és a relevancia változói. A kollatív változókat azért hívják kollatívnak, mert összahasonlítás van a különböző stimulánsok között, amelyet megfigyelnek vagy amelyet a memóriából visszahívnak. Berlyne négy kollatív változót említ: újdonság, összetettség, bizonytalanság és konfliktus. Ugyanakkor azt mondja, minden kollatív variáns feltehetőleg konfliktussal kapcsolatos. Három egyéb változót is figyelembe vett: a változást, a meglepetést és az inkongruitást. Végül a kíváncsiság nem csak az előbb megfogalmazott változók kapcsán jöjhet részre (specifikus felfedezésvágy), hanem a stimulus hiányából fakadóan is, unalomból (diverzív felfedezésvágy).

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Curiosity című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Berlyne DE. (1954). „A theory of human curiosity.”. Br J Psychol 45 (3), 180–91. o. DOI:10.1111/j.2044-8295.1954.tb01243.x. PMID 13190171.  
  2. Berlyne DE. (1955). „The arousal and satiation of perceptual curiosity in the rat.”. J. Comp. Physiol. Psychol. 48 (4), 238–46. o. DOI:10.1037/h0042968. PMID 13252149.  
  3. Zuss, M. (2012) The Practice of Theoretical Curiosity. New York, N.Y.: Springer Publishing. helytelen ISBN kód: 978-94-007-2117
  4. Keller, H., Schneider, K., Henderson, B. (Eds.) (1994). Curiosity and Exploration. New York, N.Y.: Springer Publishing. ISBN 9780387548678
  5. (1999) „Curiosity: reflections on its nature and functions.”. Am J Psychother 53 (1), 35–51. o. DOI:10.1176/appi.psychotherapy.1999.53.1.35. PMID 10207585.  
  6. (1994) „The psychology of curiosity: a review and reinterpretation”. Psychological Bulletin 116 (1), 75–98. o. DOI:10.1037/0033-2909.116.1.75.  
  7. Conflict, arousal, and curiosity. New York, NY: McGraw-Hill (1960. november 13.) 

További információk[szerkesztés]

  • Michał Paweł Markowski: A kíváncsiság anatómiája; ford. Szathmáry István; MMA, Bp., 2021 (Pars pro toto)